Újabb résszel bővült a podcast-sorozat. A hetedik részben dr. Makó Zoltán professzor beszélget Barabási Albert-László erdélyi származású, Észak-Amerikában élő professzorral a tudományok fejlődésével kapcsolatos mechanizmusról. A Tudományok tudománya című könyv az elmúlt évek kutatási eredményeit foglalja össze, a beszélgetés ennek kapcsán zajlott. Dr. Makó Zoltán professzor, egyetemünk oktatója Barabási Albert-Lászlót a következőképpen mutatja be a hallgatóságnak. – Az egyik legismertebb magyar kutató, aki a hálózatelmélet kidolgozásával és alkalmazásaival szerzett nemzetközileg is elismert státuszt és nevet – kezdte a felvezetőt a professzor. A podcastben dr. Makó Zoltán Barabási Albert-László frissen megjelent, Dashun Wanggal közösen írt könyvéről tett fel kérdéseket. A Tudományok tudománya című könyv az elmúlt évek kutatási eredményeit foglalja össze. Az első kérdés: mivel magyarázható, hogy a tudományos cikkek száma exponenciálisan nő, míg a tudományos eredmények száma lineárisan. Barabási erre a következőt válaszolta: a tudományt körülbelül 1900 óta tudjuk mérni, mivel ekkorra jelent meg elég publikáció, hogy mérni lehessen. – Azt láthatjuk, hogy minden mérhető dolog a tudományban exponenciálisan nő. A szakcikkeknek a száma, a kutatók száma, a hivatkozások száma is. Az ember azt gondolná, hogy mivel a kutatók száma is exponenciálisan nő, így a kutatási témák, ötletek száma is hasonló növekedésbe kezd – mondta az amerikai kutató. – Ez azzal magyarázható, hogy az idő előrehaladtával egyre többen kutatnak ugyanazon a területen belül – hívta fel a figyelmet a fizikus. Dr. Makó Zoltán a továbbiakban azt szerette volna megtudni, milyen hatással van az életkor a kutatási eredmények mennyiségére és minőségére. – Úgy képzeltük, hogy az innováció a fiatalok tulajdonsága, és hogy minél idősebbé válunk, annál kevésbé vagyunk innovatívak, annál kisebb az esélye, hogy felfedezést tegyünk – hangzott el a válaszban. Barabási kifejtette, általánosan van egy elképzelés, amely szerint mind a tudomány, mind a technológia, mind pedig a cégépítés területén fiatalnak kell lenni, hogy sikeresek legyünk. – Éppen ezt a mítoszt romboltuk mi le – hangsúlyozta a kérdezett. Azzal kapcsolatban, hogy milyen hatása van a vezető kutatónak az intézményi kultúrára, a fizikus a következőkre világított rá: – Kollégái megvizsgálták, milyen hatása van egy fiatal, vezető pozícióban lévő kutató elhalálozásának a kutatási területre. Azt tapasztalták, hogy általános megtorpanás van ilyenkor a tudományterületen, és körülbelül öt év alatt indul be újra. Ez nem az anyagi források, hanem az ötletek miatt van. Mivel egy ilyen vezető kutató távolról is látja a saját területét, folyamatosan új kutatási ötletekkel gazdagítja tudományterületét – zárta a beszélgetést a hálózatelmélet egyik kidolgozója, dr. Barabási Albert-László.

Biró Vivien