Rendhagyó népviseleti bemutatót tartottak a napokban az András Alapítvány szervezésében. A kifutóra ezúttal népies ihletésű ruhák, illetve népviseletek kerültek. A telt házas rendezvényen nem csak a népviselet sokszínűségét lehetett megcsodálni, jó volt látni, a népviseleti darabok a mindennapi öltözék részeként is megtalálják helyüket. Évekkel ezelőtt az ausztriai Vulkanlandban jártam. A helyiek saját turisztikai márkát találtak ki a régiónak, és erre igyekeztek mindent ráépíteni, így került a középpontba a vulkánok vidékén a vulkán. A sonka, amelyet hónapokig érleltek és szárítottak attól lett „vulkano”, mert vulkáni kövek között érlelték. A mintaboltban csak megfelelő világítás kellett ahhoz, hogy az ember egy izzó vulkán közepén érezze magát, ahol sonkák lógtak a levegőben. Egy másik bemutató helyén fojtott, néhány fokos almamustot neveztek el szintén a vulkánról. A bor mellé járt a mese is, amitől még kerekebb lett Vulkanland története, és a must is jobban fogyott. Ennek a vidéknek nem volt saját népviselete. Ezért kitalálták, megtervezték és elkészítették saját népviseletüket. Az öltözéken is a vulkán színvilága köszöntött vissza. A ruhákat úgy alakították, hogy az igazodjon a mai igényekhez. A beszerzése is egyszerű volt: a borászati, kertészeti eszközök mellett az üzletben külön polcokon ott voltak a női és férfiviseletek, sok-sok változatban és mindenféle kiegészítőkkel. Magammal hoztam a vulkanlandi népviseletet bemutató katalógust, amely leginkább egy divatlaphoz hasonlított. Itthon többször megmutattam az ismerősöknek. Népviseleti divatkatalógust azóta sem láttam, de az elmúlt napokban tapasztalhattam azt, hogy itthon is divat a népviselet. Az András Alapítvány szervezésében, György Katalin kezdeményezésére rendhagyó, színes és ötletes divatbemutatót tartottak Csíkszeredában. Divat a népviselet – ezzel a címmel népszerűsítették az eseményt, amelyen nemcsak reflektorfénybe került a népviselet, de az újszerű bemutatás, a gyűjtemény is új lendületet adhat a népviselet-készítésnek. Azt, hogy milyen sokszínű a viseletünk a Székelyföldön, eddig is tudtuk, azonban együtt látni, kollekcióként szembesülni vele, érdekes látvány volt. A kasztenek, ládák mélyén megőrzött közel százéves darabok mellett több felújított vagy a régiek mintájára varrt új ruhadarabot is felvonultattak a bemutatón. A porondon a népies ihletésű új darabok mellett azt is láthattuk, milyen új funkciókat kaphat egy katrinca, vagy milyen az, amikor a székely szoknyából, átalakítással vagy anélkül poncsó lesz. A női viseletek felhozatalában mindenképpen sok új ötletet láthattak a nézők. A telt házas bemutatón a férfiak érezhették azt, hogy a férfiviselet terén még helye van az ötletelésnek. A sorokban nem véletlen, hogy a nézők közül többen is úgy fogalmaztak, hogy a bemutatónak nem szabadna megállnia Csíkszeredában, nagyobb városok színpadán is helye lenne az összeállításnak. A nagy divatházak kreációival is versenybe kelhetett volna egy-két népies ihletésű ruha vagy összeállítás. A színpadon az együttes táncosai által felvonultatott ruhák mellett többen saját készítésű viseletüket is bemutatták, ugyanakkor Furik Rita koreográfus-rendező darabjait is láthatták az érdeklődők. A népviseleti bemutatót követően a Csűrdöngölő fesztivál keretében lehetett továbbra is csodálni a népviseletek sokszínűségét. Daczó Dénes [caption id="attachment_17695" align="aligncenter" width="950"] A népviselet sokszínűsége. A mindennapi viseletbe is beépíthető darabok[/caption]