enyhe havazás
Tortúra át a Libán-tetőn
Azon morfondírozni, hogy a szolgáltatók miért is nem vesznek figyelembe bizonyos helyzeteket, fölösleges dolog. Bizonyára nemcsak figyelmetlenségről van szó, de ez kinek vigasz? Annak semmi esetre se, aki kárvallott.
Jobb helyeken ünnepre készülve, pótjáratokkal próbálják csökkenteni a zsúfoltságot. A Gyergyószentmiklós – Székelyudvarhely (és vissza) szakasz a Libán-tetőn át nem tartozik a zsúfolt útvonalakhoz, megtörténhet, hogy egyenesen szívességből indítanak arra többnyire ráfizetéssel járatot. Nincs is nagy tolongás ezeken a társas-járműveken. Ám mint mindenhol, itt is vannak kivételes esetek.
Egyik, nem is oly régi román nemzeti ünnep alkalmából már csütörtökön hazaindultak a székelyudvarhelyi iskolákban tanuló gyergyói diákok. Fiatalos gyorsasággal el is foglalták a máskor elegendő ülőhelyeket, ráadásul az ülőhelyek közötti részt is lazán otthagyott csomagjaik foglalták el, ahogy a hátsó ülés nagyobb részét is, ha már nem volt csomagtartó sem a buszon.
Annak, aki a tízes éveiben száll ide, száll oda, e zsúfoltság bizonyára nem is okozott gondot, főleg kényelmesen ülve, mert igen jókedvűen utazott. Ám már túl a nyolcvanon is igen nehéz állva utazni. Csakhogy ezt senki nem vette észre, mígnem két kislány összébb nem húzódott, hogy hárman szoruljanak a kettőnek is szűk helyen. A többi kedves diák között nem akadt, aki segítő szándékkal fordult volna hozzá.
Hiába próbáltam azzal elütni bosszankodását, hogy legyen büszke, mert nem korombeli, hanem fiatalok nem tartották öregnek, csak legyintett lemondóan.
Az utazó társaság érthetően vidám volt. Az orvosnál járt panaszosom pedig úgy érezte, hogy bizony ez alkalommal elkelt volna, ha egy pótjárat nem is, de egy nagyobb autóbusz – csomagtartóval – mindenképp.
Azzal a reménnyel tolmácsolom panaszát, hogy hátha a következő ünnepre jobban odafigyel a szállító.
Bajna György
-min.jpg)
