borús égbolt
szórványos felhőzet
Toronyórát láncostól
A pénznek nincs szaga – hangzik a Vespasianus császárnak tulajdonított híres mondás, amely a történet szerint először akkor hangzott el, amikor fia, Titus szemrehányást tett neki a vizeletadó kivetéséért. A fenti mondat szállóigévé vált, és végignézve az elmúlt időszak eseményeit, megállapíthatjuk, hogy jó sokan értenek vele egyet, és vallják, hogy mindegy hogy honnan, csak jó sok legyen. Éppen ezért ez az egyik legkézenfekvőbb eszköz a megvesztegetésre.
De kiderült, ennél jóval találékonyabbak az emberek, és különösebb dolgok is cseréltek gazdát némi befolyásért, kedvezőbb megítélésért cserébe. Az Adevărul összeállítást közölt az elmúlt tíz évben korrupcióval vádolt tisztségviselők legbizarrabb vagy épp legnevetségesebb megvesztegetéseiből. A listán szerepel olyan bíró, akit a gyanú szerint pisztránggal, whiskyvel és kakukkos órával vettek rá kedvezőbb ítéletre, de olyan ügyész is, akinek a szíve két zacskó gombától és egy kecskétől lágyult meg. Mások élő borjút, kolbásznak való húst vagy két kakast, sőt pálinkát is kaptak, a legfurcsább azonban annak a bírónak az esete, akinek a kedvező ítéletért cserében többek között egy kriptát is ígértek az egyik ploieşti-i temetőben.
Látva a felsorolást, a mesék szegény embere jut eszembe, akinek általában egyebe sem volt, csak egy tehene, meg egy darab földecskéje, s abból igyekezett előteremteni a betevőt számtalan gyermekének. S elképzelem, ahogy a fenti megvesztegetők vagyonuk utolsó morzsáival próbálnak befolyást szerezni az igazságszolgáltatásban. S persze mindenki azt ad, amije van, rosszabb esetben, amit kérnek, s ha teheti, még toronyórát is láncostól a szabadságért.
Tegnap este ismét tömegek vonultak az utcára, akik úgy érzik, hogy a kormányfő lemondásával közel sem oldották meg az égető problémákat: a korrupciót, a visszaéléseket, amelyek halálos áldozatokhoz vezettek. Pedig tudjuk, hogy gyarló az ember, s ha szétnézünk, saját házunk táján is számtalan turpisságot fedezünk fel, amelyekkel nemegyszer olyan szabályokat hágunk át, amelyek az életünket kellene megmentsék. Hallottam például olyanról, aki az autója műszaki ellenőrzésekor „intézkedett”, hogy hunyjanak szemet néhány apróság fölött, de gondolhatunk a feketén dolgozókra, a vonaton blattolókra, kihágás után a rendőröket megvesztegetőkre, és azokra is, akik úgy kezdik az ügyintézést, hogy számba veszik, ismernek-e valakit az illető hivatalban, mert így soron kívül, rövidebb idő alatt, kedvezőbb feltételek mellett lehet érvényesülni.
Természetesen a felsorolással nem a „nagykutyákat” mentegetem, sokkal inkább azt szeretném jelezni, hogy ha valóban változásra vágyunk, annak be kell következnie valamennyi szinten, s ez elég fájdalmas tisztulás lesz… ha lesz…
Háromszéki Eszter
 cm.jpg)
