A PB-palack, azaz a köznyelvben aragázpalack jó 30-40 évvel ezelőtt élte országunkban (beleértve Hargita megyét is) a virágkorát. Azokról az időkről van szó, amikor földgázhálózat a hazai településeknek, illetve régióknak viszonylag kis hányadát fedte le, s főleg a nagyvárosokban, valamint a tömbházlakásokban a konyhai tűzhelyek „tüzelőanyagát” a propán-bután vegyület képezte. Bizonyára sokan emlékeznek rá megyénkben is főleg az idősek közül, hogy milyen körülményes volt hozzájutni, pontosabban kiutalást szerezni egy aragázpalackra. Ez már a múlté, de ennek ellenére országszerte még számos lakásban, háztartásban ott van, legalábbis a konyhában, az aragázkályha és annak szerves velejárója, a gázpalack. Így van ez megyékben is például Maroshévízen, Borszéken, de jó néhány községben is. Pontos számadatok sajnos nincsenek arra vonatkozóan, hogy hány ilyen palack is lehet az országban, de becslések szerint mintegy 6 millió. Egy ilyen fémből készült tartály jelenlegi ára 100-150 lej körül van, az újratöltés pedig körülbelül 40-50 lejbe kerül. Amúgy országszerte több ezerre tehető a palackcserével foglalkozó vállalkozások vagy azzal megbízott magánszemélyek száma. Nos, ha azzal számolunk, hogy egy palack átlagára 150 lej, akkor képletesen úgy is fogalmazhatunk, hogy a romániai „palackpiac” körülbelül 900 millió lejre becsülhető. Ám hogy az a 6 millióra tehető palack kiknek is a tulajdonába van, nemigen lehet választ adni, mint ahogy arra sem, hogy ténylegesen hány háztartás használ aragázt főzésre vagy esetleg fűtésre, és hányat is. (Ez utóbbit annak okán, hogy értesüléseink szerint is vannak olyan háztartások, ahol több palackot is folyamatosan „üzemeltetnek”.) Nincs gazdája… Az aragázpalack (együtt az aragázkályhával) használata magában hordoz bizonyos veszélyeket, is mindenekelőtt a robbanás veszélyét. Például a palack rossz fizikai állapota vagy a nem megfelelő csatlakoztatás, illetve a tűzhely technikai és tűzbiztonsági szempontból kifogásolható volta okán. Robbanások viszonylag gyakorta be is következnek, s azok rendszerint súlyos anyagi károkat okoznak, sőt emberéletet is megköveteltek. A dolgok ilyenszerű nem kívánatos alakulásában szakértők szerint közvetve az is közrejátszhat, hogy az országban nincs olyan hatóság, amely feladatkörébe tartozna az aragázpalackok „körforgása”, valamint azok műszaki állapotuk rendszeres ellenőrzése. Van egy felügyelőség, nevezetesen az Emelőszerkezeteket, a Nyomás Alatt Lévő Tartályokat és Kazánokat Ellenőrző Állami Felügyelőség (ISCIR), amely viszont csak balesetek, robbanások bekövetkeztének az okai megállapításában illetékes, de nincs semminemű megelőzési jellegű szerepköre. Sajnálatos, de így rendelkeznek a hazai jogszabályok, ilyenképpen pedig kikerülnek a felülvigyázat látóköréből az aragázpalack-ügyletek. Ez már csak azért is sajnálatos, mert a szakmabeliek szerint a hazai aragázpalack-állomány átlagéletkora 40-50 év körül van, olyan körülmények között, amikor a gyártók szerint azok használati ideje nemigen szabadna meghaladja a 30 esztendőt. Egyetlen gyártó Apropó gyártók. Országunkban annak idején több olyan cég is volt, amelyek aragáztartályokat is gyártottak, de ma már csak egyetlen cég, a bákói székhelyű Aerostar szállít a hazai szabványoknak megfelelő palackokat. (Tíz évvel ezelőtt még a Râmnicu Vâlceán található Mechanikai Üzem is gyártott aragázpalackokat, de azok 12, illetve 16 liter űrtartalmúak voltak. Ott a nem hivatalos információk szerint a 2007-es esztendőig körülbelül 2 millió aragáztartályt gyártottak.) A bákói Aerostar 10 liter űrtartalmú aragáztartály gyártására szakosodott, s ott az elmúlt esztendőben körülbelül 105 000-et hegesztettek össze. Amúgy a gyártásra kerülő palackokat a piaci forgalmazást megelőzően homologáltatni kell, s erre az ISCIR hivatott. Vonatkozik ez az importból behozott palackokra is. Az import kapcsán megjegyeznénk, hogy nem hivatalos értesülések szerint országunkba bekerültek külföldön gyártott palackok is, többek között Nagy-Britanniából. Azok másabbak, mint a hazai gyártmányúak, s állítólag a forgalmazócég megpróbálkozott annak a homologálásával, de egyelőre problematikusnak bizonyult. Ennek ellenére ilyen palackokkal találkozni lehet a piacon… [box type="shadow" ]Aragáz vagy PB-gáz? Érdekes eredete van az aragáz megnevezésének: az Astra Română olajfinomítónál egykor előállított cseppfolyósított gázra vezethető vissza méghozzá a gyártók kezdőbetűinek (A. R. és a GAZ szó összeötvözéséből született az aragáz szó. Amúgy ez a cseppfolyósított gáz 8%-át a propán teszi ki, a többi 92%-át pedig a bután. Azt is jó tudni, hogy ez egy háztartási cseppfolyósított gáz (GPL), és nem azonos az gépkocsik esetében használatos cseppfolyósított gázzal (GPL auto), amely esetében a propán részaránya jóval nagyobb, és ennek okán ez utóbbit nem ajánlatos háztartási célokra használni. Sajnos viszont előfordult, hogy aragáztartályt ez utóbbi típusú cseppfolyós gázzal töltötték meg. [/box] Hecser Zoltán A cikk a Hargita Népe március 12-i számában jelent meg.