borús égbolt
enyhe havazás
Több mint 2 millió „minimálbéres”
Az országos garantált minimális bruttó bér megemelésére vonatkozó kormányzati döntés ugyan még jogszabály formájában nem látott napvilágot (s így azt sem tudni pontosan, hogy arra december 1-től vagy 2019. január 1-től kerül sor), de máris nagy vihart kavart. Egyébként az első hivatalosan meg nem erősített értesülés kiszivárgása után azon nyomban megjelentek pró és kontra vélemények, ilyen-olyan értékelések, elemzések. A kérdéskör azóta is behatóan foglalkoztatja a gazdasági-pénzügyi elemzőket, a szaksajtót, s nem utolsósorban a szakpolitikusokat is.
Lapunkban már többször is megpróbáltuk körüljárni az országos garantált minimális bruttó bér ügyét, amely egyébként csak első látásra és egy felületes megközelítés tükrében minősíthető egyszerű és problémamentes kérdéskörnek. Igen, mert annak meg vannak a maga szociális, gazdasági és költségvetési vonzatai. Szociális szempontból talán első helyre kívánkozna az arra adandó válasz, hogy hány személyt, alkalmazottat érinthet egy adott országban, ez esetben Romániában a szóban forgó béremelés. Ez jó kérdés hazai viszonylatban, ugyanis mindig is ellentmondásos, vitatható és pontatlan adatok jelentek meg az alkalmazottak számára vonatkozóan. A múlt hét derekán megjelent félhivatalos információk szerint 1,5, illetve 1,7 millióra tehető azon alkalmazottak száma, akiknek jelenlegi bérszintje nem haladja meg az országos garantált minimális bruttó bér kvantumát. A hét végén viszont némileg meglepő számadatot közölt saját számításai alapján, de állítólag megbízható hivatalos adatokra támaszkodva a Ziarul Financiar gazdasági napilap: országos viszonylatban 2 164 970 olyan munkaszerződés létezik, amelyekbe a beírt bér nem haladja meg a bruttó 1900 lejt. Hát ez több mint 1,7 millió és jóval több mint 1,5 millió… A már említett munkaszerződések közül körülbelül 350 ezer olyan van, amelyben munkavállaló alkalmazottként főiskolai végzettségű személy jelenítődik meg és 785 ezer olyan, amelyben az alkalmazott több mint 15 éves szolgálati periódussal rendelkezik. (Az viszont nem derül ki továbbra sem, hogy a szóban forgó több mint 2,1 millió alkalmazott közül hányat foglalkoztatnak a privát szektorban és hányat az állami szektorban.) Eddig azt lehetett hallani, hogy kizárólag a privát szektorban vannak csak „minimálbéresek”, s a közszférai intézményrendszerekben nincsenek. Igen ám, de az állami tulajdonban, illetve az állami érdekeltségű cégeknél találni esetenként nem is kevés olyan alkalmazottat, aki ugyancsak az országos átlagos minimális bruttó bér szintjén fizetett. Egyébként azt tudni, hogy a privát szektorban összesen közel 3,5 millió személyt foglalkoztatnak, s okkal feltételezhető, hogy több mint 2,1 millió alkalmazott túlnyomó többsége a magánszektorban dolgozik. Ez abból is kikövetkeztethető, hogy az állami érdekeltségű vállalatokban körülbelül 300 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, és a szóban forgó szegmensben a nettó bér átlaga meghaladja a havi 3500 lejt. (Egyébként a Ziarul Financiar számításai szerint a privát szektorban foglalkoztatott alkalmazottak száma 3,5 millió körül van, a költségvetésbeliek száma pedig 1,2 millió, az állami érdekeltségű cégek összalkalmazottai pedig 300 ezer főt tesznek ki.) Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a besorolási bérszintről beszélünk, s ez azért nyomatékolandó, mert az állami és a privát szektorban létezhetnek, és vannak is, különböző premizálási formák, valamint béren kívüli juttatások (étkezési jegy stb.).
Nem szemfényvesztés
A minap egy napilapban arról olvashattunk, hogy akár amolyan szemfényvesztésnek is minősíthető a minimálbér soron következő megemelése. Ezt állítani helytelen és megalapozatlan, mert olyan személyzeti kategóriáról van szó, amely esetében minden egyes lej jól jön, és indokolt is a jövedelmük megemelkedése. Abszolút számban kifejezve a nettó bér kvantuma ugyan jelentős mértékben ugyan nem növekedik, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulás is „gyarapodni fog”, aminek ugyancsak meg van a maga jelentősége a majdani nyugdíjak megállapítása szempontjából. Az viszont igaz, hogy az általános konszolidált költségvetés ugyancsak nyertese lesz a minimálbér megemelésének, mert a jövedelmi adóból, valamint a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási hozzájárulásokból több fog befolyni a bevételi számlára. Ez pedig a jelenlegi időszakban úgymond elsődleges szempontja, érdeke a kormánynak. (Igaz, a jövedelmi adó formájában pluszban befolyt összeg egy része „kimegy” egyes közszférai személyzeti kategóriák ugyancsak megemelendő illetményeire, valamint a soron következő béremelésekre.) „Az a tény, hogy a privát szektor alkalmazottainak több mint 50%-a béremelésben fog részesülni, már önmagában jónak tartandó” – állítja Costel Gâlcă (a felvételen) munkajogi szakjogász. Hozzáfűzte azt is, hogy az első látásra viszonylag jelentősnek tűnő emelés ellenére is a romániai minimálbér uniós viszonylatban továbbra is a legalacsonyabbak egyike lesz. (E tekintetben csak az utolsó helyet elfoglaló Bulgáriát leszünk képesek továbbra is megelőzni.) Azt is nyomatékolja, hogy meglátása szerint a romániai minimálbérnek gyors ütemben kell, kellene közelednie a többi tagállamban jegyzett szintekhez, mert ellenkező esetben a kivándorlást nehéz lesz alászorítani, mérsékelni. A szakértő szerint nem ez az egyetlen eszköze a helyben tartásnak, de meg van a maga szerepe a „marasztalásban”. Ami pedig a versenyképességet illeti olyan értelemben, hogy a minimálbér megemelése azt veszélyeztetheti Gâlcă szerint helytelen megközelítésről van szó, a problémákat máshol kell keresni. „A versenyképességet nem a bérkülönbözetek adják” – így a munkajogász. Az viszont igaz, hogy a minimálbér megemelése „belemarhat” a nyereségbe, ez viszont más kérdés, és ugyancsak nem hozható összefüggésbe a versenyképességgel. Azok az érvek sem igen állják meg a helyüket, miszerint a minimálbér azért versenyképesség-fokozó, mert a külföldiekkel szemben hátrányt, vesztséget jelent a romániai infrastruktúra, ennek okán pedig többe kerül például az áruszállítás. Ez részigazság, mert a külföldről behozott nyersanyagok, termékféleségek stb. esetében ugyancsak azokon az útvonalakon zajlik a fuvarozás, amelyeken „kimegy” külföldre a honi termék.
A neves tanácsadócég, a Deloitte Románia adószakértője, Alexandra Smedoiu szerint is a kormány béremelési döntése helyénvaló, és egy kedvező pillanatban kerül(het) arra sor, nevezetesen olyan körülmények között, amikor a munkanélküliség arányszáma majdhogynem mélyponton van. Azt viszont nem tartja helyénvalónak, hogy előzetesen, azaz szeptember végén még másról szólt a „fáma”, s most az év vége közeledtével pedig hirtelenjében megváltozott a kormányzati szándék.
Hecser Zoltán
Lapunkban már többször is megpróbáltuk körüljárni az országos garantált minimális bruttó bér ügyét, amely egyébként csak első látásra és egy felületes megközelítés tükrében minősíthető egyszerű és problémamentes kérdéskörnek. Igen, mert annak meg vannak a maga szociális, gazdasági és költségvetési vonzatai. Szociális szempontból talán első helyre kívánkozna az arra adandó válasz, hogy hány személyt, alkalmazottat érinthet egy adott országban, ez esetben Romániában a szóban forgó béremelés. Ez jó kérdés hazai viszonylatban, ugyanis mindig is ellentmondásos, vitatható és pontatlan adatok jelentek meg az alkalmazottak számára vonatkozóan. A múlt hét derekán megjelent félhivatalos információk szerint 1,5, illetve 1,7 millióra tehető azon alkalmazottak száma, akiknek jelenlegi bérszintje nem haladja meg az országos garantált minimális bruttó bér kvantumát. A hét végén viszont némileg meglepő számadatot közölt saját számításai alapján, de állítólag megbízható hivatalos adatokra támaszkodva a Ziarul Financiar gazdasági napilap: országos viszonylatban 2 164 970 olyan munkaszerződés létezik, amelyekbe a beírt bér nem haladja meg a bruttó 1900 lejt. Hát ez több mint 1,7 millió és jóval több mint 1,5 millió… A már említett munkaszerződések közül körülbelül 350 ezer olyan van, amelyben munkavállaló alkalmazottként főiskolai végzettségű személy jelenítődik meg és 785 ezer olyan, amelyben az alkalmazott több mint 15 éves szolgálati periódussal rendelkezik. (Az viszont nem derül ki továbbra sem, hogy a szóban forgó több mint 2,1 millió alkalmazott közül hányat foglalkoztatnak a privát szektorban és hányat az állami szektorban.) Eddig azt lehetett hallani, hogy kizárólag a privát szektorban vannak csak „minimálbéresek”, s a közszférai intézményrendszerekben nincsenek. Igen ám, de az állami tulajdonban, illetve az állami érdekeltségű cégeknél találni esetenként nem is kevés olyan alkalmazottat, aki ugyancsak az országos átlagos minimális bruttó bér szintjén fizetett. Egyébként azt tudni, hogy a privát szektorban összesen közel 3,5 millió személyt foglalkoztatnak, s okkal feltételezhető, hogy több mint 2,1 millió alkalmazott túlnyomó többsége a magánszektorban dolgozik. Ez abból is kikövetkeztethető, hogy az állami érdekeltségű vállalatokban körülbelül 300 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, és a szóban forgó szegmensben a nettó bér átlaga meghaladja a havi 3500 lejt. (Egyébként a Ziarul Financiar számításai szerint a privát szektorban foglalkoztatott alkalmazottak száma 3,5 millió körül van, a költségvetésbeliek száma pedig 1,2 millió, az állami érdekeltségű cégek összalkalmazottai pedig 300 ezer főt tesznek ki.) Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a besorolási bérszintről beszélünk, s ez azért nyomatékolandó, mert az állami és a privát szektorban létezhetnek, és vannak is, különböző premizálási formák, valamint béren kívüli juttatások (étkezési jegy stb.).
Nem szemfényvesztés
A minap egy napilapban arról olvashattunk, hogy akár amolyan szemfényvesztésnek is minősíthető a minimálbér soron következő megemelése. Ezt állítani helytelen és megalapozatlan, mert olyan személyzeti kategóriáról van szó, amely esetében minden egyes lej jól jön, és indokolt is a jövedelmük megemelkedése. Abszolút számban kifejezve a nettó bér kvantuma ugyan jelentős mértékben ugyan nem növekedik, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulás is „gyarapodni fog”, aminek ugyancsak meg van a maga jelentősége a majdani nyugdíjak megállapítása szempontjából. Az viszont igaz, hogy az általános konszolidált költségvetés ugyancsak nyertese lesz a minimálbér megemelésének, mert a jövedelmi adóból, valamint a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási hozzájárulásokból több fog befolyni a bevételi számlára. Ez pedig a jelenlegi időszakban úgymond elsődleges szempontja, érdeke a kormánynak. (Igaz, a jövedelmi adó formájában pluszban befolyt összeg egy része „kimegy” egyes közszférai személyzeti kategóriák ugyancsak megemelendő illetményeire, valamint a soron következő béremelésekre.) „Az a tény, hogy a privát szektor alkalmazottainak több mint 50%-a béremelésben fog részesülni, már önmagában jónak tartandó” – állítja Costel Gâlcă (a felvételen) munkajogi szakjogász. Hozzáfűzte azt is, hogy az első látásra viszonylag jelentősnek tűnő emelés ellenére is a romániai minimálbér uniós viszonylatban továbbra is a legalacsonyabbak egyike lesz. (E tekintetben csak az utolsó helyet elfoglaló Bulgáriát leszünk képesek továbbra is megelőzni.) Azt is nyomatékolja, hogy meglátása szerint a romániai minimálbérnek gyors ütemben kell, kellene közelednie a többi tagállamban jegyzett szintekhez, mert ellenkező esetben a kivándorlást nehéz lesz alászorítani, mérsékelni. A szakértő szerint nem ez az egyetlen eszköze a helyben tartásnak, de meg van a maga szerepe a „marasztalásban”. Ami pedig a versenyképességet illeti olyan értelemben, hogy a minimálbér megemelése azt veszélyeztetheti Gâlcă szerint helytelen megközelítésről van szó, a problémákat máshol kell keresni. „A versenyképességet nem a bérkülönbözetek adják” – így a munkajogász. Az viszont igaz, hogy a minimálbér megemelése „belemarhat” a nyereségbe, ez viszont más kérdés, és ugyancsak nem hozható összefüggésbe a versenyképességgel. Azok az érvek sem igen állják meg a helyüket, miszerint a minimálbér azért versenyképesség-fokozó, mert a külföldiekkel szemben hátrányt, vesztséget jelent a romániai infrastruktúra, ennek okán pedig többe kerül például az áruszállítás. Ez részigazság, mert a külföldről behozott nyersanyagok, termékféleségek stb. esetében ugyancsak azokon az útvonalakon zajlik a fuvarozás, amelyeken „kimegy” külföldre a honi termék.
A neves tanácsadócég, a Deloitte Románia adószakértője, Alexandra Smedoiu szerint is a kormány béremelési döntése helyénvaló, és egy kedvező pillanatban kerül(het) arra sor, nevezetesen olyan körülmények között, amikor a munkanélküliség arányszáma majdhogynem mélyponton van. Azt viszont nem tartja helyénvalónak, hogy előzetesen, azaz szeptember végén még másról szólt a „fáma”, s most az év vége közeledtével pedig hirtelenjében megváltozott a kormányzati szándék.
Hecser Zoltán
.jpg)
