erős felhőzet
szórványos felhőzet
Több hazai terményt az üzletek polcaira
A szenátusban október 6-án megszavazták az élelmiszeripari termékek forgalmazására vonatkozó 2009/321-es törvény kiegészítésére vonatkozó törvénytervezetet. Ennek értelmében a jogi személyiséggel rendelkező azon engedélyezett kereskedők, akik élelmiszeripari termékek forgalmazásával foglalkoznak, kötelesek a hús, a zöldségfélék és a gyümölcsök esetében a felvásárolt mennyiségnek legalább 51 százalékát a helyi, azaz a hazai termelőktől beszerezni. E tekintetben van egy kivétel is, nevezetesen a december–februári időszakban az import zöldségek és gyümölcsök az árukínálat legfeljebb 70 százalékát képezhetik.
[caption id="attachment_13839" align="aligncenter" width="681"]
„Made in Romania” – legalább 51 százalék...[/caption]
A törvénykiegészítés tekintetében a döntéshozó a képviselőház, amely esetében még nem kezdődött meg a szóban forgó törvény vitája. Ám időközben szépszerivel fogalmazódtak meg különböző hatóságok, érdekképviseleti szervezetek, valamint piacelemzők részéről is pró és kontra vélemények. Vannak, akik üdvözlendőnek tartják a törvénykiegészítési kezdeményezést, illetve annak a szenátus általi elfogadását, de vannak olyanok is, akik megalapozottnak tűnő fenntartásokat fogalmaztak meg. Kezdenénk a kormánnyal, amely negatívan véleményezte annak idején a törvénytervezetet, többek között arra hivatkozva, hogy Románia az Európai Unió tagállama, ilyenképpen pedig ránézve is kötelező a közös piac megszervezésére vonatkozó európai jogszabályozás tiszteletben tartása, illetve az áru szabad közlekedésének a biztosítása. Adminisztratív eszközökkel nem lehet korlátozni ez utóbbit, mert akkor sérülnek az EU működésére vonatkozó egyezmények, azaz jelen esetben a Romániában megtermelt termékek és a külföldről származók között olyan diszkrimináció keletkezne, amely nem összeegyeztethető az uniós normákkal. Egyesek szerint az ilyen jellegű megkülönböztetés szinte értelmetlen. Igen, mert megtörténhet, hogy egy külföldi tőkéjű, de Romániában bejegyzett cég által leszállított tőkehús hazai termésnek számít, de az anyavállalat által behozott már nem, mint ahogy az is megtörténhet, hogy a hazai termelők nem lesznek képesek azon termékkategóriák esetében biztosítani azt az 51%-ot kitevő mennyiséget, illetve ha igen, akkor nem biztos, hogy eleget tudnak tenni a minőségi és egyéb követelményeknek, arról nem is beszélve, hogy esetleg bekövetkezhet egy nemkívánatos áremelkedés is. Ez utóbbi amiatt, hogy az említett termékféleségek esetében a hazai termelékenység (pl. az egy hektárra jutó zöldség) jóval alacsonyabb, mint az uniós átlag. Ennek kapcsán az is megemlítendő, hogy országunkban a nagyüzemű zöldség- és gyümölcstermesztés már-már ritkaságszámba megy, és csupán az utóbbi két-három évben történtek ez irányban megfelelő intézkedések. Ezt egyébként a minap elismerte Valeriu Steriu egykori mezőgazdasági miniszter, jelenlegi képviselő és a képviselőház mezőgazdasági bizottságának az alelnöke is, aki szerint „megkésve indultunk el jó irányba, de továbbra is gabonát és állatokat exportálunk, nem pedig feldolgozott termékeket”. Hozzáfűzte, az élelmiszeriparban az utóbbi időben olyan nagyszabású beruházásokra került sor, amelyek lehetővé tették versenyképes termékek előállítását is. Versenyképesség ide vagy oda, lényegében tisztázásra vár az is, hogy mit is ölelnek majd fel a szenátus által már megszavazott termékkategóriák.
Miből mennyit?
A versenytanács méltányolva a szóban forgó törvényjavaslatot, annak a meglátásának adott hangot, hogy elméletileg hozzájárulhat a friss áruféleségek kínálatának bővüléséhez, valamint ahhoz, hogy az őstermelők számára kitágulhassanak az értékelési lehetőségek. Ugyanakkor amolyan fenntartásokat is megfogalmaz, illetve tisztázásra váró problémákra is utal. Ezek között említhetjük azt, hogy mi is értendő a kötelező 51%-os arány alatt. Nevezetesen az a hús esetében a teljes húskínálatra vagy külön-külön a marha-, a sertés-, vagy a baromfihúsra vonatkozik-e majd, hasonlóképpen a zöldségek és a gyümölcsök esetében. Másképpen fogalmazva: azokat a termékkategóriákat lebontják-e alkategóriákra? Az sem világos, kik lesznek a szereplői a forgalmazói láncolatnak és ki fogja ellenőrizni a felvásárlási feltételek teljesítését vagy a termények, a termékek származására vonatkozó kritériumokat. Továbbá ajánlatosnak tartanák egy olyan jogszabály kidolgozását is, amely révén az őstermelők, a farmok előnyös feltételek között társulhatnának és közösen dönthetnének az általuk megszabott feltételekről. Nagyvonalakban hasonló problémákat tartalmaz, illetve vet fel a nagy üzletláncok érdekképviselete által nyilvánosságra hozott közlemény is. Abban visszautalnak a kormány állásfoglalására, mi több, azt is feltételezik, hogy akár alkotmányossági aggályokat is felvet a szenátus által már elfogadott jogszabály. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a román termékek forgalmazása eddig is prioritást képezett a nagy üzletláncok számára, és ilyen vonatkozásban programokat is életbe ültettek. Ami a fenntartásaikat illeti, többek között arról van szó, hogy a törvényből nem derül ki, mely lesz az a hatóság, amely megállapítja az eladási volumenből annak az 51%-os kvótának a pontos értékét, vagy mi történik akkor, ha a helyi termelés nem lesz képes biztosítani a szükséges volument, vagy a vásárlók által igényelt minőséget. Van egy érdekes kérdése az érdekképviseletnek: januárban például hogyan lehet eleget tenni a paradicsomkereslet kínálattal való lefedésének olyan körülmények között, amikor annak 30%-át a hazai termesztésű paradicsom kellene képviselje. Egyik neves hazai gazdasági elemző, Cabat Dragoș szerint bekövetkezhet egyrészt egy viszonylagos áruhiány, másrészt pedig rövid távon akár a kiskereskedelmi árak megemelkedésére is számítani lehet. Ez utóbbira azért, mert esetenként a hazai kínálat nem képes fedezni a vásárlói keresletet, illetve igényt.
Árstatisztika
Pillanatnyilag nem állnak rendelkezésre összehasonlító adatok az alapvető élelmiszerek áraira vonatkozóan uniós viszonylatban. Azaz igen, de olyanok, amelyek „nem számolnak” a romániai, júniusban bekövetkezett áfacsökkentéssel, amely nyomán az élelmiszerekre kivetett áfakulcs 9 százalékosra mérséklődött. Ennek ellenére hozzávetőleges képet alkothatunk a rendelkezésre álló számadatok alapján is. A statisztikai adatokból az derül ki, hogy az elmúlt esztendő végén az alapvető élelmiszerek uniós viszonylatban egy-két kivételtől eltekintve Lengyelországban voltak a legalacsonyabbak. Így például míg egy liter friss tej átlagára országunkban 1,08 euró volt, Lengyelországban 0,66 euró (amúgy a legdrágább Olaszországban volt, 1,44 euró), egy kilogramm bontatlan baromfihús míg minálunk 2,54 euróba került, Lengyelországban 1,75 euróba (legdrágább, 5,83 euró, Luxemburgban). Egy kilogramm cukor Romániában 0,82 euró volt, Lengyelországban pedig 0,66 euró (a legdrágább Máltában volt, 1,23 euró). Ha elvégezzük az áfacsökkentés jelentette számítási korrekciót, az is kiderülhet, hogy a jelenlegi romániai árakkal sem lehet nagyon büszkélkedni.
Lesz-e „árualap”?
A tekintetben, hogy biztosítható lesz-e a hús, a zöldségfélék és a gyümölcsök esetében a forgalmazandó mennyiség legalább 51 százalékos százalékaránya, még az érintett érdekképviseletek részéről is némi bizonytalanság érződik. A részükről megfogalmazott egyes állásfoglalásokból mi arra a következtetésre jutottunk, hogy ők inkább a jövőre nézve tartják lehetségesnek az árualap, azaz a kínálat gyarapítását. És lehet, hogy ez így igaz. Egyébként arra a törvényhozók közül senki sem adott választ, hogy az az arány miért 51 százalék, és esetleg miért nem 48, vagy éppenséggel 60 százalék. Tehát a nagy kérdés az, hogy lesz-e megfelelő volumenű és minőségű árualap. Fogas kérdés, amelyre nehéz választ adni. Victor Ponta kormányfő a 2013-as esztendei export kapcsán azzal dicsekedett, hogy az agráripari termékek esetében országunk többlettel zárta kereskedelmi mérlegét. Ez csak részben igaz. Nézzük meg a legfrissebb adatokat: az Országos Statisztikai Intézet 2014-es évre vonatkozó közleményéből az derül ki, hogy a szóban forgó termékek exportja 3,3 milliárd lejt tett ki, importjuk pedig 1,7 milliárd lejt. Tehát valóban többlettel zárult a mérleg. Igen ám, de az a többlet kizárólag a mezőgazdasági termények, mindenekelőtt a gabonafélék exportjának a javára írható. A zöldség- vagy gyümölcsfélék tekintetében ugyan volt export, de annak volumene többszörösét tette ki az import. A hús esetében is hasonlóképpen alakultak a dolgok. Ezek szerint esetenként hazai „forrásokból nem sikerült fedezni a keresletet”. Amúgy a nagy üzletláncoktól származó értesülések szerint is kevés olyan mezőgazdasági termény van, amelyekből fedezni tudják a hazai keresletet. Ezek között említik a burgonyát, a káposztát, az uborkát stb., számos termény esetében viszont csak szezonálisan képesek beszerezni a szükséges mennyiségeket, például a paradicsom, a gyümölcsfélék stb. esetében. S akkor visszakanyarodunk a már feltett kérdéshez: adottak-e a feltételek az árualap folyamatos és zökkenőmentes biztosítására olyanképpen, hogy eleget lehessen tenni a szenátus által megszavazott törvény előírta követelményeknek. Erre a kérdésre talán megadhatja a választ a képviselőházi szavazat, illetve döntés.
Hecser Zoltán
„Made in Romania” – legalább 51 százalék...[/caption]
A törvénykiegészítés tekintetében a döntéshozó a képviselőház, amely esetében még nem kezdődött meg a szóban forgó törvény vitája. Ám időközben szépszerivel fogalmazódtak meg különböző hatóságok, érdekképviseleti szervezetek, valamint piacelemzők részéről is pró és kontra vélemények. Vannak, akik üdvözlendőnek tartják a törvénykiegészítési kezdeményezést, illetve annak a szenátus általi elfogadását, de vannak olyanok is, akik megalapozottnak tűnő fenntartásokat fogalmaztak meg. Kezdenénk a kormánnyal, amely negatívan véleményezte annak idején a törvénytervezetet, többek között arra hivatkozva, hogy Románia az Európai Unió tagállama, ilyenképpen pedig ránézve is kötelező a közös piac megszervezésére vonatkozó európai jogszabályozás tiszteletben tartása, illetve az áru szabad közlekedésének a biztosítása. Adminisztratív eszközökkel nem lehet korlátozni ez utóbbit, mert akkor sérülnek az EU működésére vonatkozó egyezmények, azaz jelen esetben a Romániában megtermelt termékek és a külföldről származók között olyan diszkrimináció keletkezne, amely nem összeegyeztethető az uniós normákkal. Egyesek szerint az ilyen jellegű megkülönböztetés szinte értelmetlen. Igen, mert megtörténhet, hogy egy külföldi tőkéjű, de Romániában bejegyzett cég által leszállított tőkehús hazai termésnek számít, de az anyavállalat által behozott már nem, mint ahogy az is megtörténhet, hogy a hazai termelők nem lesznek képesek azon termékkategóriák esetében biztosítani azt az 51%-ot kitevő mennyiséget, illetve ha igen, akkor nem biztos, hogy eleget tudnak tenni a minőségi és egyéb követelményeknek, arról nem is beszélve, hogy esetleg bekövetkezhet egy nemkívánatos áremelkedés is. Ez utóbbi amiatt, hogy az említett termékféleségek esetében a hazai termelékenység (pl. az egy hektárra jutó zöldség) jóval alacsonyabb, mint az uniós átlag. Ennek kapcsán az is megemlítendő, hogy országunkban a nagyüzemű zöldség- és gyümölcstermesztés már-már ritkaságszámba megy, és csupán az utóbbi két-három évben történtek ez irányban megfelelő intézkedések. Ezt egyébként a minap elismerte Valeriu Steriu egykori mezőgazdasági miniszter, jelenlegi képviselő és a képviselőház mezőgazdasági bizottságának az alelnöke is, aki szerint „megkésve indultunk el jó irányba, de továbbra is gabonát és állatokat exportálunk, nem pedig feldolgozott termékeket”. Hozzáfűzte, az élelmiszeriparban az utóbbi időben olyan nagyszabású beruházásokra került sor, amelyek lehetővé tették versenyképes termékek előállítását is. Versenyképesség ide vagy oda, lényegében tisztázásra vár az is, hogy mit is ölelnek majd fel a szenátus által már megszavazott termékkategóriák.
Miből mennyit?
A versenytanács méltányolva a szóban forgó törvényjavaslatot, annak a meglátásának adott hangot, hogy elméletileg hozzájárulhat a friss áruféleségek kínálatának bővüléséhez, valamint ahhoz, hogy az őstermelők számára kitágulhassanak az értékelési lehetőségek. Ugyanakkor amolyan fenntartásokat is megfogalmaz, illetve tisztázásra váró problémákra is utal. Ezek között említhetjük azt, hogy mi is értendő a kötelező 51%-os arány alatt. Nevezetesen az a hús esetében a teljes húskínálatra vagy külön-külön a marha-, a sertés-, vagy a baromfihúsra vonatkozik-e majd, hasonlóképpen a zöldségek és a gyümölcsök esetében. Másképpen fogalmazva: azokat a termékkategóriákat lebontják-e alkategóriákra? Az sem világos, kik lesznek a szereplői a forgalmazói láncolatnak és ki fogja ellenőrizni a felvásárlási feltételek teljesítését vagy a termények, a termékek származására vonatkozó kritériumokat. Továbbá ajánlatosnak tartanák egy olyan jogszabály kidolgozását is, amely révén az őstermelők, a farmok előnyös feltételek között társulhatnának és közösen dönthetnének az általuk megszabott feltételekről. Nagyvonalakban hasonló problémákat tartalmaz, illetve vet fel a nagy üzletláncok érdekképviselete által nyilvánosságra hozott közlemény is. Abban visszautalnak a kormány állásfoglalására, mi több, azt is feltételezik, hogy akár alkotmányossági aggályokat is felvet a szenátus által már elfogadott jogszabály. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a román termékek forgalmazása eddig is prioritást képezett a nagy üzletláncok számára, és ilyen vonatkozásban programokat is életbe ültettek. Ami a fenntartásaikat illeti, többek között arról van szó, hogy a törvényből nem derül ki, mely lesz az a hatóság, amely megállapítja az eladási volumenből annak az 51%-os kvótának a pontos értékét, vagy mi történik akkor, ha a helyi termelés nem lesz képes biztosítani a szükséges volument, vagy a vásárlók által igényelt minőséget. Van egy érdekes kérdése az érdekképviseletnek: januárban például hogyan lehet eleget tenni a paradicsomkereslet kínálattal való lefedésének olyan körülmények között, amikor annak 30%-át a hazai termesztésű paradicsom kellene képviselje. Egyik neves hazai gazdasági elemző, Cabat Dragoș szerint bekövetkezhet egyrészt egy viszonylagos áruhiány, másrészt pedig rövid távon akár a kiskereskedelmi árak megemelkedésére is számítani lehet. Ez utóbbira azért, mert esetenként a hazai kínálat nem képes fedezni a vásárlói keresletet, illetve igényt.
Árstatisztika
Pillanatnyilag nem állnak rendelkezésre összehasonlító adatok az alapvető élelmiszerek áraira vonatkozóan uniós viszonylatban. Azaz igen, de olyanok, amelyek „nem számolnak” a romániai, júniusban bekövetkezett áfacsökkentéssel, amely nyomán az élelmiszerekre kivetett áfakulcs 9 százalékosra mérséklődött. Ennek ellenére hozzávetőleges képet alkothatunk a rendelkezésre álló számadatok alapján is. A statisztikai adatokból az derül ki, hogy az elmúlt esztendő végén az alapvető élelmiszerek uniós viszonylatban egy-két kivételtől eltekintve Lengyelországban voltak a legalacsonyabbak. Így például míg egy liter friss tej átlagára országunkban 1,08 euró volt, Lengyelországban 0,66 euró (amúgy a legdrágább Olaszországban volt, 1,44 euró), egy kilogramm bontatlan baromfihús míg minálunk 2,54 euróba került, Lengyelországban 1,75 euróba (legdrágább, 5,83 euró, Luxemburgban). Egy kilogramm cukor Romániában 0,82 euró volt, Lengyelországban pedig 0,66 euró (a legdrágább Máltában volt, 1,23 euró). Ha elvégezzük az áfacsökkentés jelentette számítási korrekciót, az is kiderülhet, hogy a jelenlegi romániai árakkal sem lehet nagyon büszkélkedni.
Lesz-e „árualap”?
A tekintetben, hogy biztosítható lesz-e a hús, a zöldségfélék és a gyümölcsök esetében a forgalmazandó mennyiség legalább 51 százalékos százalékaránya, még az érintett érdekképviseletek részéről is némi bizonytalanság érződik. A részükről megfogalmazott egyes állásfoglalásokból mi arra a következtetésre jutottunk, hogy ők inkább a jövőre nézve tartják lehetségesnek az árualap, azaz a kínálat gyarapítását. És lehet, hogy ez így igaz. Egyébként arra a törvényhozók közül senki sem adott választ, hogy az az arány miért 51 százalék, és esetleg miért nem 48, vagy éppenséggel 60 százalék. Tehát a nagy kérdés az, hogy lesz-e megfelelő volumenű és minőségű árualap. Fogas kérdés, amelyre nehéz választ adni. Victor Ponta kormányfő a 2013-as esztendei export kapcsán azzal dicsekedett, hogy az agráripari termékek esetében országunk többlettel zárta kereskedelmi mérlegét. Ez csak részben igaz. Nézzük meg a legfrissebb adatokat: az Országos Statisztikai Intézet 2014-es évre vonatkozó közleményéből az derül ki, hogy a szóban forgó termékek exportja 3,3 milliárd lejt tett ki, importjuk pedig 1,7 milliárd lejt. Tehát valóban többlettel zárult a mérleg. Igen ám, de az a többlet kizárólag a mezőgazdasági termények, mindenekelőtt a gabonafélék exportjának a javára írható. A zöldség- vagy gyümölcsfélék tekintetében ugyan volt export, de annak volumene többszörösét tette ki az import. A hús esetében is hasonlóképpen alakultak a dolgok. Ezek szerint esetenként hazai „forrásokból nem sikerült fedezni a keresletet”. Amúgy a nagy üzletláncoktól származó értesülések szerint is kevés olyan mezőgazdasági termény van, amelyekből fedezni tudják a hazai keresletet. Ezek között említik a burgonyát, a káposztát, az uborkát stb., számos termény esetében viszont csak szezonálisan képesek beszerezni a szükséges mennyiségeket, például a paradicsom, a gyümölcsfélék stb. esetében. S akkor visszakanyarodunk a már feltett kérdéshez: adottak-e a feltételek az árualap folyamatos és zökkenőmentes biztosítására olyanképpen, hogy eleget lehessen tenni a szenátus által megszavazott törvény előírta követelményeknek. Erre a kérdésre talán megadhatja a választ a képviselőházi szavazat, illetve döntés.
Hecser Zoltán
.jpg)
 cm.jpg)
