Aki nem tudja, hol keresse, a zágoni temetőben nem könnyen találja meg a sírját. Semmiféle hivalkodás, egybeolvad az egykori falustársai emlékezetével. Sírkövének jobb felső sarkában, a név és az évszámok után azonban ott egy kis szerény jelkép, amelyet mi romániai magyarok, a digitális kor előtti olvasók nagyon is jól ismerünk: a Kriterion-embléma, a könyvet formázó Pegazus alakja. És úgy gondolom, nem véletlenül, hiszen Domokos Géza maga is tudta: életének ez a legnagyobb teljesítménye. A Kriterion Kiadó. Vagy talán azt is hozzá tehetném: az egyre keményebben szorongató, a szavainktól is megfosztani akaró, egyre keményebb diktatúra éveiben a Kriterion körül gyülekező romániai magyar értelmiségnek, az állandó küzdelmek és nem ritkán a kompromisszumok árán megszületett könyvek magyar olvasóinak ez maradt a legfontosabb közösségi, azonosság megtartó élménye. Hogy amikor már megszűntek a magyar rádióadások, amikor már megszűnt a romániai magyar tévé, amikor a napilapokban minden magyar település- és földrajzi nevet fel akartak számolni, akkor még mindig maradt, ahová fordulni. Domokos Géza tisztán látta a célt: a romániai és erdélyi magyar közösség megmaradása a kultúra értékei nélkül lehetetlen, és ehhez kapcsolt hozzá nem csupán minden romániai kisebbséget, hanem kereste azokat az átjárásokat is a romániai többségi kultúra és az európai műveltségeszmények felé, amelyek a humánum közös értékeiből fakadnak. Nem túlzás leírni: a Kriterion-évek céltudatossága, szervezőkészsége, kapcsolatteremtő ereje, az elvszerűségtől soha el nem térő, a legnehezebb helyzetekben is kiutat találó tárgyalási képessége alapozta meg Domokos Gézának azt a politikusi pályáját, azt a vezető szerepét, amelyet az 1989-es romániai fordulat után mondhatni természetszerűen elfoglalt. Ezt senki, még későbbi politikai ellenfelei sem kérdőjelezték meg, mint ahogyan az is egyértelmű: két és fél évtized azóta eltelt legkülönbözőbb jellegű szövegáradatai ellenére is az akkor megalapított Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapelvei mit sem változtak: parlamenti úton, Románia köz­életében való részvétellel, magyar intézményhálózat felépítésével és működtetésével, a magyar nemzet egységére, de a romániai és erdélyi sajátosságokra figyelve, demokratikus értékekre alapozva, nem elszigetelten, nem bezárkózva, hanem Európára és a világra nyitottan kell megalapozni a romániai magyarság nemzedékeken át fenntartható jövőjét. [caption id="attachment_51988" align="aligncenter" width="1024"] Domokos Géza dolgozószobájában, 1997 Fotó: Ádám Gyula[/caption] Mindezt azért érdemes újból leírni, mert néhányan úgy gondolták, és ezért a politikai küzdelem nem túlságosan finomkodó eszközeit is latba vetették: ha őt elmozdítják, akkor a józanságon, a kiegyensúlyozottságon alapuló egész eszmerendszer összeomlik és a politikai széttöredezettség, a nagyotmondások üvegszilánkjai között lehet majd új utakat találni. Domokos Géza, aki jól ismerte a politikai eszmerendszerek történetét, meg volt győződve és az idő újból őt igazolta: a romániai magyarság más gondolatokon is eltöprengő, a sokszínűséget vissza nem utasító, de a politikai-közéleti cselekvést megőrző egysége a közösség jelene és jövője szempontjából elengedhetetlen. Nem mozdították el. Visszavonult. Bölcsen, higgadtan és megfontoltan, azoknak a kezébe helyezve az RMDSZ sorsát, akik úgy érezték, hogy képesek átvezetni az egykori, kimondottan értelmiségi alapállásból induló szervezetet azoknak a kezébe, akik már nem csupán írókként, költőkként, hanem más és más szakmai indíttatások nyomán, a romániai változások eredményeként kialakuló szakpolitikusi szemléletek vonzásköré­ben, azok módszertanával és eszköztárával is képesek kitartani ugyanazon eszmék mellett. Hátra-, de nem kilépett. A Zágon melletti Papolc kis parasztházában a szó szoros és hagyományos értelmében papírra vetette emlékiratait a Kriterionról, az RMDSZ-ről, saját életéről, kiadta bármiféle módosítás nélkül a diktatúra utolsó évében megírt naplójegyzeteit, építő, kastélyt restauráló társulást teremtett a Mikes Egyesületből, művelődésformáló intézményt a Kriterion Alapítványból és több mint tizenegyezer cím tanúsítja a hagyatékát őrző kolozsvári Szabédi-emlékházban életének, küzdelmeinek ezernyi apró részletét, a romániai magyarság életének bármiféle rezdülésére olyannyira érzékenyen válaszoló gondolatait. Születtek és nem kétséges, születnek még könyvek mindebből, hiszen Domokos Géza sokunk számára az a felejthetetlen erdélyi magyar és európai gondolkodású értelmiségi marad, aki megmutatta, hogy mit jelent politikusnak lenni a politizálók között és közéleti személyiségnek a közéleti személyek között. Székedi Ferenc Június 26-án, hétfőn du. 5 órakor a csíkszeredai Petőfi u. 4. szám alatt, a Kriterion Ház homlokzatán elhelyezett Domokos Géza-emléktáblát koszorúzzák meg a könyvkiadó-politikus halálának 10. évfordulóján.