A 2016. szeptember 4-én szentté avatott Teréz anya, azaz immár Kalkuttai Szent Teréz 1950 októberében kapta meg a pápai engedélyt a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend megalapítására, amelynek – Teréz anya szavaival élve – hivatása, „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.
Félreértés következ­tében nyolcvanéves korában, 1990. június 9-én Bukarest után Erdélybe, azon belül Sepsiszentgyörgyre, Csíksomlyóra és Csíkszeredába látogatott Teréz anya. 

„Véletlenül csoda történt”

A történelmi pillanatokat Babota Tibor csíkszeredai származású, Medgyesen szolgáló plébánossal elevenítettük fel. 

– Sepsiszentgyörgyi segédlelkészként Csíkszeredá­­ban bérmáláson voltam, amikor Bálint Lajos érsek úr a bérmálás végén arra kért, hogy menjek vissza Szentgyörgyre, és értesítsem Csató Béla plébános urat, hogy Kalkuttai Teréz anya Bukarestbe érkezik, és hoz néhány apácát szolgálatra a fővárosba, ugyanis Petre Roman akkori miniszterelnök arra kérte, hogy a szerzetesrend vegye át a chitilai AIDS-beteg gyermekek kórházát. Teréz anya Bákó részére is hozott néhány apácát, hogy ott közösséget alapítsanak. Bálint érsek úr arra kérte Teréz anyát, hogy Erdélyről is gondoskodjon. Úgy tűnik, valamilyen félreértés történt, mert Bálint érsek nem kérte az erdélyi látogatását, mindössze imáiba ajánlotta az egyházmegyét, meg ide is nővéreket kért, végül Teréz anya személyesen látogatott Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába

– mondja Babota Tibor.

A csodák Csíkban folytatódtak

Teréz anya Felső-Háromszék – különben ott alapított közösséget, amely napjainkban is aktív – helyett akkor Csíksomlyót és Csíkszeredát választotta látogatási célként. 

– Nagyon rövid volt az idő, és akkoriban nem volt ennyi hírközlési lehetőség, mint most. Gyorsan felhívtam a szeredai plébániát. Borbély Gábor főesperes vette fel a telefont, értesítettem, hogy érkezem Teréz anyával, de előbb kimegyünk Somlyóra, hogy nyerjünk egy kis időt a hívek tudomására hozni a hírt. Borbély főesperes úr a templommal szemben lévő kenyérüzletben megkérte az elárusítókat, hogy szóljanak a vásárlóknak: jön Teréz anya. Közben próbáltam telefonálni Csíksomlyóra is, de nem vették fel. Kimentünk, csengettünk, és amikor József atya lejött és kinyitotta az ajtót, mint Lót felesége a Szodoma és Gomora történetében, szinte sóbálvánnyá változott. Nézett jobbra, nézett balra, nem hitt a szemének, hogy Teréz anya ott áll az ajtóban

– eleveníti fel emlékeit a plébános. 

Teréz anya mintegy három órát tartózkodott Csíksomlyón: ellátogatott a templomba, imádkozott a Szűzanya szobránál, majd a ferences szerzetesekkel beszélgetett.

– Amire beértünk Szeredába, addigra már néhány ezren voltak a deszkatemplomban, ahol Teréz anya beszédet mondott, imádkoztunk, majd a templomból kifelé jövet megkérdezte tőlem, hol van édesanyám. Mondtam, nem tudom, de biztos, hogy valahol itt van. Aztán egyszer csak láttam, hogy Teréz anya odamegy édesanyámhoz anélkül, hogy korábban találkozott volna vele. Egyszerűen csak elindult édesanyám felé és megölelte. Egy Szabó Mária nevű csíkszeredai hölgy pedig egy csokor virágot adott át Teréz anyának

– idézi a 34 évvel ezelőtti eseményeket Babota Tibor.

„Törékeny testben láttunk élő szentet”

Teréz anya látogatása után évek múlva a plébánia rendezésekor a mosdóban talált rá a Kisharang időszakos kiadványra Darvas-Kozma József címzetes esperes-plébános. A plébánia akkori lapja ezt írta a történelmi pillanatokról: „Senki sem bánta meg, aki várta a nagy vendéget. Törékeny testben láttunk élő szentet, s hallottuk ajkán a Szentlélektől sugallt szavakat. Arra kért, hogy segítsük a rászorulókat, hogy szeressük és imádjuk az Oltáriszentségben köztünk lakó Krisztust. A karon ülő kisded, akit megsimogatott, öregkorában is tekintse kegyelemnek a nagy eseményt. Éneklő hívek között vonult a templom előtt várakozó autóhoz. Ott is körülálltuk imádkozva, szent dalokat énekelve, integetve vettünk búcsút Tőle – tőlük. Bárcsak teljesedne kívánságunk, hogy nálunk is letelepedjenek leányai. Azt mondta, ha a püspök akarja, s ha mi is adunk hivatást, akkor úgy lesz. Itt láttunk ma egy törékeny nőben Nobel-békedíjas rendalapítót és szentet.” 
Darvas-Kozma József azt is elmondta, hogy Teréz anya csíkszeredai látogatásakor azt kérte Borbély főesperestől, ha Csíkszeredában új templomot építenek, a deszkatemplomot is őrizzék meg. 2003-ban ennek a kérésnek tettek eleget, amikor a deszkatemplomot Szécsenyben állították fel. Darvas-Kozma József címzetes esperes-plébánost arról is kérdeztük, szerinte a Nobel-békedíjas Teréz anya mit üzenne zűrzavaros és a háborúk világában élő napjaink emberének.

– Teréz anya csíkszeredai búcsúzkodásakor, de máskor is gyakran azt mondta, tartsuk tisztán a szívünket, hogy Jézus szerethessen általa. Ennél nagyobb üzenet nem kell. ’79-ben, amikor a Nobel-békedíjat átvette, megkérdezték tőle, mi tegyünk a világ békéjéért, és azt mondta, menjünk haza, szeressük a családunkat és a szomszédainkat. Itt kezdődik minden, s tartsuk tisztán a szívünket, hogy Jézus szerethessen általa. A mai embernek szeretetre van szüksége

– idézi Teréz anyát Darvas-Kozma.
Teréz anya gondolatai talán azóta sem voltak aktuálisabbak, mint napjainkban. Megfontolására, gyakorlatba ültetésére talán jó alkalom a Szentlélek eljövetelének ünnepe.