Az utóbbi időben közbeszéd témáját képezte a tesztelés. A koronavírus jelenlétét vagy annak ellenkezőjét kimutató tesztelésről van szó. E tekintetben szakmai síkon sem egyértelmű az álláspont, de egyre inkább fontosnak, nagy gyakorlati jelentőségűnek tartják a tömeges tesztelést. A tesztelésnek megvannak a maga sajátos vonzatai a tesztelés megkövetelte eszközök és anyagok, valamint szakszemélyzet biztosítása tekintetében, s nem utolsósorban a tesztelés jelentette költségek finanszírozása vonatkozásában. Számolva mindezzel, elmondhatjuk, hogy hazai viszonylatban némileg megkésve és sokáig vontatott ütemben bontakozott ki a tesztelés. Jelenleg javult a helyzet, de távolról sem nevezhető ideálisnak. Mire ezek a sorok megjelennek, az országos szinten elvégzett tesztelések száma bizonyára meg fogja haladni a 200 000-et. Ha viszont azzal számolunk, hogy a tesztelések megkezdése óta 68 nap telt el, akkor ez a szám kevésnek tűnik, mert azt jelenti, hogy napi átlagban mintegy 2950 tesztet végeztek. Ez más országokhoz viszonyítva nagyon kevés, mint ahogy ahhoz is, hogy jelenleg az egy munkanapra jutó tesztelések átlagszáma 8000 körül van. (Munkanapot számoltunk, mert hazai viszonylatban munkaszüneti napokon tudtunkkal csak rendkívüli esetekben végeznek tesztelést.) Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy a tesztelések száma távolról sem azonos a tesztelt személyek számával, az előbbi jóval nagyobb lévén. Igen, mert tudni olyan betegekről, akiket négyszer-ötször, sőt annál többször (egy Bukarestben 42 napig kezelt beteget tizenötször teszteltek), s arról is hallani, hogy az országban van olyan hivatal, ahol a személyzetet hetente tesztelik. Az is idetartozik, hogy a tesztelés megkövetelte berendezések, felszerelések és segédanyagok beszerzése mindmáig körülményesnek mutatkozott. Ezért is kellett eltelnie több mint 60 napnak ahhoz, hogy az akkreditált tesztelési egységek száma április 27-re elérje a 64-et. (A szóban forgó időpont után a Hivatalos Közlönyben mindmáig nem jelent meg olyan miniszteri rendelet, amellyel újabb egységeket akkreditáltak volna.) Amúgy az egységek száma csak április 1-jét követően növekedett meg nagyobb arányban. Próbálkozások voltak a tömeges tesztelésre vonatkozóan is, nevezetesen Bukarestben, de az végül is nem jött össze, most viszont egyes megyékben van a beindítás, illetve kibontakozás fázisában. Az államelnök elégedett A tesztelésnek azért is van meg a maga jelentősége, mert ha azt megfelelő módon és tudományos ismérvek alapján kiterjesztik, akkor ténylegesen ki lehet következtetni a megfertőzöttek számát, illetve a megfertőzöttek arányát az összlakossághoz képest. Egyébként nemzetközi szinten is az a mérvadó, hogy miként viszonyul a tesztelt személyek száma az összlakosság számához viszonyítva. Ebben az összefüggésben utalhatunk arra is, hogy Klaus Johannis államelnök a múlt heti sajtóértekezletén elégedetten nyilatkozott a tesztelések számának az alakulásáról, azt hangoztatva, hogy e tekintetben európai viszonylatban a középmezőnyben tartózkodunk. Ez féligazság egyrészt azért, mert nem a tesztelt személyek számára utalt, hanem a tesztek számára, másrészt pedig azért, mert tett említést a lakosság számához való viszonyításról. Nos, ha a 100 000 lakosra jutó tesztelt személyek számát vizsgáljuk, akkor a romániai 25-35%-kal kevesebb, mint az európai országokban jegyzett. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor különösebb oka a megelégedésre senkinek sem lehet. Nem tartozik ide, de utalhatunk arra is, hogy a tisztánlátás, pontos helyzetismeret érdekében kezdődött meg néhány nappal ezelőtt Magyarországon egy nagyszabású tesztelési akció reprezentatív mintavétel alapján, amely révén tudományos értékű megállapítások tehetők, illetve következtetések vonhatók le a jövőre nézve is. Hazai viszonylatban is nemrégiben útjára indult a tömeges tesztelés. Egyelőre Bihar, Arad és Fehér megyében kerül arra sor, nem az egész lakosságot érinti, hanem bizonyos kategóriákat, illetve reprezentatív mintákat. Mindenképpen dicséretes ilyen akció kibontakoztatása, de „mérés” három megyében nem elégséges ahhoz, hogy az egész országra vonatkozó következtetéseket lehessen levonni. Ettől függetlenül úgy tudni, hogy országos szinten tovább folytatódnak a tesztelések és tartani szeretnék a munkanaponkénti 9000-es tesztelési átlagszámot. Lélegeztetőgépek Vita alakult ki a léle­gez­te­tőgépek tekintetében is. Február végén az egészségügyi minisztérium illetékesei még azt nyilatkozták, hogy az ország elegendő lélegeztetőgéppel rendelkezik, s jut majd egyaránt a koronavírussal megfertőzött súlyos állapotba került pácienseknek, de azoknak a betegeknek is, akiket különböző panaszaik, illetve az orvosi beavatkozás okán ugyancsak lélegeztetőgépre kell tenni. Menet közben kiderült, hogy nem is olyan rózsás a helyzet, és megpróbálkoztak importálni ilyen berendezéseket, sőt a kormányfő elrendelte, hogy a használatból kivont lélegeztetőgépeket is próbálják meg „talpra állítani” és működőképessé tenni. Állítólag 100 ilyen berendezés szerepelt a kórházak leltárában. Egy május 3-i interjújában az egészségügy-minisztérium államtitkára, dr. Horatiu Moldovan elismerte, hogy a védőfelszerelések beszerzése tekintetében jobbára idejében sikerült lépni, nem így viszont egyes komplex berendezések, köztük a lélegeztetőgépek esetében. Azok utolsó darabjai legjobb esetben is augusztusban érkezhetnek meg. Szerencsére elégségesnek bizonyul a rendelkezésre álló lélegeztetőgépek száma, legalábbis ezt állította az államtitkár, azt hangoztatva, hogy például május 3-án is volt még „szabad kapacitás”. Egyébként mostanság a hivatalos statisztikából kimaradozik a lélegeztetőgépen lévő betegek száma, csak az intenzív osztályokon fekvő páciensek száma van feltüntetve a naponként közölt jelentésekben. Apropó, lélegeztetőgép: ami nem sikerült országos szinten, az nemrégiben sikerült a temesvári polgármesteri hivatalnak, amely az elmúlt héten a világ egyik legjelentősebb szakcégétől, a svájci Hamilton cégtől vásárolt körülbelül 1,1 millió lejért korszerű hordozható altatógépeket. Magas minőségű multifunkcionális berendezésekről van szó, amelyeket még a beteg szállítása közben is működtetni, illetve használni lehet. (Slatinán fontosabbnak tartották a maszk- és a gumikesztyű-vásárlást, ott 1,8 millió euró értékben vásároltak ilyen védőeszközöket, s azt ingyen osztják szét a lakosság között. Talán nem nehéz eldönteni, hogy melyik közbeszerzés volt érdemlegesebb és célszerűbb.) Hadd jegyezzük azt is meg, hogy a lélegeztetőgép nem egy „csodaszer”, és nem biztos, hogy annak segítségével kihozható a krízishelyzetből a páciens. De az is valószínűsíthető, hogy azzal életet lehet – és tudnak is – menteni. Továbbá az is köztudott, hogy van, aki már azelőtt meghal, hogy a lélegeztetőgépre kerül, s olyan is, akit lélegeztetőgép segítségével próbálnak meg életben tartani. A halálesetek kapcsán megemlíthetjük, hogy az szerencsére nem öltött aggasztó mérteket, de e tekintetben sincs ok a túlzott megelégedésre. Egy, a múlt hónap végén készült hivatalos statisztika szerint országunkban 1 millió lakosra 34 koronavírusos megbetegedés okozta haláleset jutott, míg Magyarországon 30, Csehországban 21, Szerbiában 19, Lengyelországban 16, Görögországban 13 és Bulgáriában 8. Tehát ezekhez az országokhoz viszonyítva Romániában rosszabb a helyzet, ugyanakkor jóval jobb, mint Olaszországban vagy Spanyolországban. „Gondoskodás” a sérülékenyekről A Hivatalos Közlöny április 30-i számában jelent meg az egészségügyi miniszter 2020/726-os rendelete, amely révén a lakhelyi elkülönítésben lévő sérülékeny személyek támogatására vonatkozóan állapítottak meg intézkedéseket. Szerény meglátásunk szerint ez a rendelet némileg megkésve született meg, hisz a koronavírus terjeszkedése nem ezekben a napokban, hanem hetekkel ezelőtt éreztette nemkívánatos hatásait. A rendelet értelmében egyébként a házi elkülönítésben lévő sérülékeny személyek támogatása, valamint a járvány megfékezése érdekében azok közösségi egészségügyi ellátási szolgáltatásokban részesülnek, továbbá napi 30 lejes táplálkozási juttatásban (élelem és víz, az értékbe belefoglalva az áfa is). Ugyanakkor a területi-közigazgatási egységeknek gondoskodniuk kell arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó személyzet (a közösségi orvosi asszisztensek), a szülésznők és az egészségügyi tanácsadók megfelelő egyéni védőfelszerelésben részesüljenek. A miniszteri rendelet által érintett sérülékeny személyi kategóriákban a vonatkozó jogszabály (a 2017/18-as sürgősségi kormányrendelet) értelmében a szegénységi küszöb alatt élők, a munkanélküliek, az alacsony képzettségűek, a krónikus betegek, a betegség végső stádiumában lévő és kezelésre szoruló személyek, a terhesek, az időskorúak és a társadalmi kisodrási kockázatnak kitett személyek tartoznak. Másképpen fogalmazva: azok a személyek, akik egészségügyi vagy szociális szempontból sérülékenynek minősíthetők, beleértve a roma származásúakat is. A rendelet kitér arra is, hogy a pandémia ideje alatt az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó személyzetnek a terepen kell ellenőriznie a lakhelyi elkülönítésre vonatkozó intézkedések tiszteletben tartását, monitorizálniuk kell az elkülönített személyek egészségügyi állapotát, be kell azonosítaniuk azokat a személyeket, akik külföldről érkeztek haza, és velük szemben intézkedniük kell. Továbbá rájuk hárul az elkülönített személyek számára biztosított, illetve megvásárolt élelem szétosztása, valamint az orvos által felírt gyógyszerek adagolása. Ez mind szép és jó, de az országban nem egy olyan település van, ahol ezzel a sokrétű feladattal nemigen tud megbirkózni a rendelkezésre álló szakszemélyzet. Nem, mert ahogy mondani szokták: egy fecske nem csinál nyarat…

Hecser Zoltán