Kerekasztal-beszélgetés formájában mutatták be a Márton Áron püspök titkosszolgálati megfigyeléséről szóló, (Le)hallgatásra ítélve című forráskiadványt. A szakértők és a kötet kiadásában szerepet vállaló személyek kiemelték: a könyv betekintés Márton Áron püspök dolgozószobájába, tárgyalási, egyházvezetési stílusába, egyéniségébe. Mint kiderült, két újabb kötet jelenhet meg a lehallgatási dossziékból.

A Márton Áron nagykilenced keretén belül valósult meg a (Le)hallgatásra ítélve című kötet online bemutatója. Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetője moderálta a beszélgetést, amelynek bevezetőjeként elmondta: a kilenc hónapig tartó, havonta megrendezett programsorozattal készül Csíkszentdomokos lakossága a püspök születésének 125. évfordulójára. A könyv 560 oldalas, és három elkülöníthető részből áll. Mint mondta, az anyag nagy részét a lehallgatási jegyzőkönyvek teszik ki. A kiadvány összeállítói és a bevezető tanulmány szerzői Denisa Bodeanu és Nagy Mihály Zoltán történészek.
– Amikor megfigyelnek egy személyt, az különböző szakaszokból áll, vagyis összetett operatív munkáról beszélhetünk. A püspök köré elsősorban besúgói csoportot próbálnak szervezni, majd levélcenzúrát használnak. Harmadik eszköz a követés, az utolsó pedig a leghallgatás, vázolta Nagy Mihály Zoltán történész.
A szakértő elmondta: 1956 nyarán mikrofont helyeztek el Márton Áron dolgozószobájának falában, ennek segítségével a beszélgetéseit szalagra rögzítették. A másfél éve megjelent kötetben 57 lehallgatott beszélgetés olvasható. A szakértő azt is hangsúlyozta: a püspök katonatiszt volt, aki ismerte a rendszer elnyomó apparátusát. Tudhatta, hogy lehallgatják, de felelős egyházvezetőként meg kellett őriznie a szabadságát. Ezért a püspök úgy vélte, hogy bátran és őszintén kell beszélnie, vállalva annak minden következményét.

A püspök egy másik oldalát ismerhetik meg
Kovács Gergely érsek kifejtette: számára fontos és megbízható forrásnak bizonyul a könyv, mivel azt rögzíti, ami valójában történt.
– Újabb jellemzőit, szóbeli kommunikációs stílusát ismerhetjük meg a püspöknek a kiadványból és megbizonyosodhatunk arról, hogy a mienk. Őszinte ember nyilatkozik meg benne, és ha figyelmesen olvassuk, sok új dolgot tanulhatunk általa. Mindig konokul kitart az álláspontja mellett – fűzte hozzá az érsek.
Gálfalvi Ágnes szerkesztő, a Lector Kiadó képviselője elmondta: fontos tulajdonsága a műnek, hogy közérthető nyelven íródott, valamint a sok jegyzetanyag, román és magyar nyelvű szövegek összevetése, fordítása miatt egy kiadó nem bírta volna ennek a munkának a terhét.
– Jómagam a nemzetpolitikai államtitkárság munkatársa voltam, amikor megkezdődött a Márton Áron Emlékév és az események megszervezése. Erdélyben nőttem fel, református családban, mégis hatalmas élmény volt olvasni a könyvet és részt venni a kiadási munkában – tette hozzá Tóth László főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője. 

Manipulálástól mentes kiadvány
Lázár Csilla kérdésére válaszolva Bánkuti Gábor, a kötet szaklektora kifejtette: az adott időszak társadalmi, gazdasági és egyházpolitikai hátteréről is sok mindent megtudhatnak az olvasók a könyv által.
– Magyarországon is bemutatták a forráskiadványt. A le­hallgatás idején indult meg a kollek­tivizálás egy újabb hulláma. Ez segíthet abban, hogy saját kontextusban is értelmezhessük a történéseket. Érdekes az is, hogy más országokban nem ismeretes ilyen terjedelmű és minőségű feldolgozása egyetlen személy nevére kiállított titkosszolgálati dokumentumoknak. Úgy vélem, ha Márton Áron tudja, hogy lehallgatják, akkor is ugyanezt mondta volna – emelte ki a történész. 
Hangsúlyozta, kivételes leiratok vannak a kötetben, mert az élő beszéd nem ad lehetőséget az önreflexióra, valamint az iratok mentesek a manipulálástól. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy folytatni kell az elkezdett sorozatot.
A továbbiakban a beszélgetés követői kérdéseket tettek fel az előadóknak. Így fény derült arra is, hogy a püspöki palota kertjében egyszer rálőttek Márton Áronra. Erre a történésre is található utalás a titkosszolgálati dokumentumokban.
– Kutatásaink alapján úgy gondoljuk, az államvédelmi hatóságok nem terveztek gyilkossági kísérletet. Abban az időben sorkatonai szolgálat volt, így sokan egyszerűen a fegyvert sem tudták használni. A püspök tisztában volt azzal, hogy lövés dördült, hiszen az olasz fronton szolgált. Vagyis fennáll a lehetősége annak, hogy véletlenül sült el az a pisztoly – felelte hallgatói kérdésre Nagy Mihály Zoltán.