Hirdetés

Temesvár

HN-információ
Nemrégiben volt alkalmam Temesváron járva felkeresni Dózsa kivégzésének feltételezett helyét a Mária téri református templom és lelkészlak szomszédságában. Azt a helyet, ahol huszonhét évvel ezelőtt zajlottak a rendszerváltáshoz vezető temesvári események. Történelmi eseményekkel terhes hely. Az utókor megjelölte mindkettőt. Dózsa György kivégzésének feltételezett helyén egy kápolnában elhelyezett Mária-szobor emlékeztet áttételesen a szomorú eseményre: a szájhagyomány szerint a kivégzés alatt az összesereglett népnek megjelent a Szűzanya. A jelenés emlékére emelték 1906-ban a Boldogasszony-emlékművet. Három lépcsősor vezet a Székely László városi főépítész által tervezett neoromán stílusú kápolnához, az árkádos fülkében, az Őrhelyen áll a Kiss György által carrarai márványból faragott Mária-szobra. Az alkotó neve ma már csak szűk körben ismert, holott több szobra díszíti például Budapesten az Országház külsejét és belső tereit, számos köztéri munkája a magyar főváros terein látható. Az éppen száztíz éve emelt kis kápolna hátán olvasható felirat: „Isten anyjának, a XXXX védőasszonyának / Dózsa György +1514. kegyetlen halála helyén, / melyet évszázadok hagyománya őriz / kegyeletes engesztelésül ajánlják / ez emlékmüvet / Temesvár városa és lakossága / 1906.” A nemzeti kizárólagosság vésette ki a „magyarok” szót az emléktábláról… A kápolna szomszédságában magasodik a református templomnak és lelkészi laknak helyet adó bérpalota, ahonnan indult 1989-ben a rendszerváltáshoz vezető forradalom. Az épület bejárata mellett – a többnemzetiségű Temesvár plurális szellemében – több nyelven hirdeti a márványtáblába vésett felirat: „Innen indult a diktatúrát / megdöntő forradalom / 1989 XII 15”. A két szomszédos hely is jelzi, hogy a történelmi események megítélése koronként változik. Dózsa személyét és szerepét különbözőképpen értékelték egy-egy adott korban: az árulótól, felségsértőtől a nemzeti hősig a teljes palettát végigjárta a történelemkönyvekben, legutóbbi reneszánszát a kommunista történetírás osztályharcos szellemében írt tankönyvekben élte meg, a kisemmizett parasztok hőseként, a hűbéri reakció áldozataként tisztelték. A kápolna sem Dózsa kivégzésének állít emléket, hanem a kivégzéskor észlelt Mária-jelenésnek. A szomszédos református bérház egykori lakójának, Tőkés László egykori temesvári lelkésznek a megítélése is változott, noha nem 500 év telt el a nevéhez fűződő esemény óta, csupán 27. A forradalom szikraemberéből, a nemzeti hősből rövid idő alatt nemzetáruló lett, a napi politikai eseményeknek rendelve alá a történelmi léptékben korszakalkotó jelentőségű eseményt. Ismételten bebizonyosodott, hogy a történetírás nem azonos a történelemmel: míg a történelem egy szende hajadon, a történetírás egy kiélt lotyó, aki annak a kedvében jár, aki parancsol, diktál vagy… fizet. No de Temesvár sem a régi. Sokszínűségét, példásnak mondott multikulturális szellemét annak köszönhette, hogy a török kiűzése után Savoyai Jenő eltüntetett minden hódoltság kori török és azelőtti még fellelhető magyar emléket, új telepeseket költöztetve a Bánságba. Az azonos időben való betelepedés, az azonos jogok és kötelezettségek egyenrangúvá tették őket, s ezt az egyenrangúságot, az ebből fakadó szellemet sikerült az elmúlt évtizedek előbb irányított, ma már spontán olténiai és moldvai betelepülések révén felszámolni. S talán ennek a felszámolásnak az eredménye a PSD győzelme a térségben… Az idők változnak, a történelmi események és személyiségek megítélése is változik. Érthetetlen azonban, hogy fél emberöltő alatt is bekövetkezhet az… Sarány István


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!