havazás
borús égbolt
Teljesítménykényszer
Egyik neves középiskolában tanító pedagógus mesélte, hogy évek óta nagyon sok diák érkezik kilencedik osztályba az egyik falusi iskolából. A gyermekek nagy jeggyel jutnak be a középiskolába, jegyüket pedig a román nyelv és irodalom képességvizsgán kapott jegy emeli. Tanév közben viszont azzal szembesülnek, hogy ezek a nagy jeggyel bejutott gyermekek nem ismerik a nyelvet, nem tudják használni. Aztán rájöttek az említett falusi iskola sikerének nyitjára: a romántanár kimondottan a képességvizsgára készíti fel a gyermekeket: megtanítja nekik a tesztek logikáját, azt, hogy miként kell helyes válaszra következtetni a feltett kérdésekből, no meg azt, hogy a fogalmazási gyakorlatoknál milyen szempontokra figyeljenek, milyen elemek legyenek kötelezően a leírt szöveg részei, ahhoz, hogy magasabb osztályzatot kapjanak.
S az eredmények nem maradnak el, a gyermekek rendre jól teljesítenek a képességvizsgán, eséllyel indulnak a jó iskolákba való beiratkozáskor. Ez a siker tükröződik a statisztikákban, az iskola jó minősítést kap, a pedagógust elismerés övezi.
A jelek szerint az iskola szerepe a pillanatnyi, éppen soron következő akadályok vételére való felkészítés: a nyolcadik osztályt záró és a kilencedikbe való felvételt megalapozó képességvizsgára, négy év múlva pedig az érettségi vizsgára. Azaz semmiképpen sem a mindenkoron használható tudás megszerzése a cél, hanem a rövid távú érvényesülés. Ez a rövid távú érvényesülés viszont a sikert alapozza meg hosszú távon, azáltal, hogy egy jó iskolába való kerüléssel, kis szerencsével és sok munkával esélyt kap a gyermek a használható, valós tudás megszerzésére, a jobb egyetemre való bejutásra, az életben való érvényesülésre.
Nem egészséges ez a szemlélet, s nem egészséges – sőt: káros – az általa közvetített üzenet, ugyanis azt sugallja a gyermekeknek, hogy a mának, a közeljövőnek kell élni, nem kell távlatokban gondolkodni, nem kell felmérni a következményeket. Azt sugallja, hogy mindig az elvárásokra kell figyelni, s a mások által megfogalmazott elvárásoknak megfelelni, a más mércéjével mérve jól teljesíteni.
A kilencedikesek és szüleik hamar rájönnek, hogy becsapták őket, a nagy jegy nem takar tudást, csupán alapos, szakszerű trenírozás eredménye. Az ünnepelt pedagógusba vetett hit, bizalom meginog…
Holott a gyermek, a tanár és a szülő egyaránt egy rossz felépítésű és szemléletű oktatási rendszer áldozata. Egy olyan rendszeré, amelyről immár negyed százada mondjuk, s meggyőződéssel tudjuk, hogy rossz, eredménytelen, gyenge hatékonyságú, s amely a benne résztvevőknek több keserű percet szerez, mint elégtételt. A magyar anyanyelvű és magyar nyelvű oktatásban részesülő gyermekek pedig negyed százada ennek a túlpolitizált, improvizációktól hemzsegő, minden következetességet mellőző oktatás vesztesei azáltal, hogy a magyar közösség politikai vezetése és a szaktárca magyar oktatásért felelős tisztségviselői képtelenek voltak a rendszerváltás óta eltelt időszakban kidolgozni és bevezetni a román nyelv hatékony oktatását.
Ha ez megtörtént volna, nem a bemagolt válaszokkal vennék sikerrel a vizsgát a gyermekek, a tanár nem arra kényszerülne, hogy a soron következő vizsgára készítse fel a gyermeket, hanem magát a nyelvet tanítsa meg neki, s a közösséget sem bélyegeznék meg minduntalan azzal, hogy nem szereti a román nyelvet, s nem is akarja megtanulni.
Míg nem változik a helyzet, nem elítélendő az említett romántanár magatartása: ha tudást nem is, de esélyt ad a diákjainak. Az utána következő romántanárnak pedig az ad elégtételt, ha sikerül felkészítenie az érettségire a sekély tudású, de jól teljesítő diákot.
Sarány István
.jpg)
.jpg)
