Telefonkaland
A telefon a világ egyik leghasznosabb találmánya, és az internettel kiegészülve különösen jól használhatja egy magamfajta újságíró – nemcsak információszerzésre, hanem „nyomozásra” is. Számos régi jelesünk utódját keresem meg például ily módon, és gyakran beszélek ismeretlen emberekkel. Kényszerültem már arra is, hogy a telefonkönyv utcajegyzékét segítségül hívva valakinek a szomszédját kajtassam fel, és kérjem szívességre. Persze megesett néha, hogy az általam hívott személy csupán névrokona volt a keresett illetőnek, de legalább megtudtam, hogy nem én tévedtem egyedül, megtörtént már az is, hogy a másik helyett hozzájuk vitték a szülinapi tortát. Más esetben, ha nem is talált a rokonság, végig kellett hallgatnom a készségesen elém tárt családfát, életutat (ez akkor fájdalmasabb, ha külföldi a hívott fél), és csak nagyon ritkán utasítottak vissza. (Egyszer nagyon durván, mert azt hitték, hogy örökölni akarok.) No de a minap különösen sokat beszéltem: olyan 40-45 település polgármesterjelöltjeinek nevét hajkurásztam. Azt hittem, mi sem egyszerűbb, hiszen a helyi választási irodák jegyzéke és telefonszáma megtalálható a prefektúra honlapján. De bizony tévedtem: sok helyen ki sem csengett a megadott számon a hívás, máshol azonnal pittyogott, csilingelt, sípolt, vagy olyasvalaki vette fel, akinek fogalma sem volt a választásokról, ezért örvendtem, ha mobilszám is szerepelt a jegyzéken. Az egyik udvarhelyszéki falu esetében is a megadott mobilt hívtam, majd bemutatkozásom után a hölgy készségesen válaszolt a kérdéseimre, bár megjegyzem, gyanús volt nekem, hogy miért bizonytalankodik a jelöltek pártállását illetően, hisz a választási iroda megbízottja… Amikor viszont a tanácsosjelöltek listájáról nem tudott felvilágosítással szolgálni, rákérdeztem udvariasan, hogy ki is ő valójában. A tejcsarnokos volt. De leellenőriztem: polgármesterjelöltekre vonatkozó információi pontosak voltak. Ezúttal is köszönöm!
Daczó Katalin