szórványos felhőzet
erős felhőzet
Tanulmányúton jártak a gyergyói méhészek
Egyhetes tanulmányúton a legkülönfélébb méhészeti módszerekkel, lépfeldolgozási technológiákkal és méhegészségügyi, méhészeti kutatási eredményekkel ismerkedtek Magyarországon a Gyergyói Méhészek Egyesületének tagjai.
[caption id="attachment_56538" align="aligncenter" width="960"]
Rakodókaptárok és információk sűrűjében. Magyarországi kollégáiktól tanultak a Gyergyói Méhész Egyesület tagjai[/caption]
A megyei önkormányzat Vidékfejlesztési Egyesületétől elnyert pályázati támogatás felhasználásával magyarországi szakmai tanulmányúton jártak a közelmúltban a gyergyói méhészek – tájékoztatta lapunkat Hobaj József, a Gyergyói Méhészek Egyesületének elnöke.
Volt mit látni és tanulni
Az anyaországi tanulmányút keretében összesen nyolc méhészetet kerestek fel: köztük vándor- és állóméhészetek, illetve anyanevelő telepek egyaránt voltak. Érdekesség volt az is, hogy a felkeresett méhészek kivétel nélkül egymástól eltérő méretű kaptárokkal és keretekkel méhészkedtek, ebből adódóan az alkalmazott eljárások és méhészeti rendszerek terén is jelentős különbségeket láthattak.
Mezei Attila gyergyószárhegyi méhész, a gyergyói szakmai egyesület vezetőtanácsának tagja nem is rejtette véka alá: a baráti, szakmai kapcsolatok ápolása és bővítése, illetve az új partnerségi viszonyok kiépítésén kívül az egymástól eltérő méhészeti eljárásokat is meg akarták ismerni. Utóbbi szempontjából a felkeresett nyolc magyarországi méhészet tökéletes választásnak bizonyult, de hasznos tapasztalatokkal szolgált az elöregedett viaszlépeket feldolgozó, műléppréselő üzem megtekintése is.
Az anyanevelés fortélyaiba Szeged környékén, Kovács Attila domaszéki méhészetében nyertek betekintést, míg Szabó Adrienék őrbottyáni méhészetében a sikeres családi gazdálkodás és a méhek iránti tisztelet és szeretet magasiskoláját ismerhették meg. Székesfehérváron a helyi mézlovagrend tagjai, Győrben pedig Kónya Lajos, a híres forgófészkes kaptár feltalálója fogadta a gyergyói méhészeket. Utóbbi viszont mára már rakodó kaptáros rendszerben a természetes építésű fészkek és a természetes, külső beavatkozásmentes méhészkedés lehetőségeit kutatja. A Vértes Zrt. példája ugyanakkor már arról szólt, hogyan fér meg egymással békében és harmóniában az erdészeti tevékenység a méhészettel. A cég ráadásul főállású méhészeket foglalkoztatva egyszerre két méhészeti telephelyet is fenntart. A gyergyói látogatócsoportot Gödöllőn a méhészeti kutatóintézetben zajló munkába avatták be, de megtekintették a Csuja László-féle Geddekast, valamint a helyi méhészeti múzeumot is.
Havasi méz gyógynövényekből
A magyarországi méhegészségügyi rendszer bemutatása sajnos az elismerés mellett keserű szájízt is hagyott a gyergyói méhészekben: mégpedig azért, mert az a szakmai védőháló, ami az anyaországban a méhegészségügyi felelősök munkáján keresztül évek óta sikeresen működik, Romániában még nyomokban sem létezik, a méhekkel, méhészeti problémákkal márpedig Hargita megyei szintjén is nagyon kevés állatorvos foglalkozik.
– Nekik sok minden megadatott, ami nekünk nem. Nemcsak a jól szervezett méhegészségügyi rendszerre gondolok. Ha a méhecske a kaptárból kirepül, akkor – szezonnal megfelelően – jobbra fordulva a napraforgótáblát, balra fordulva az akácot, korábban a repcét találta meg. Ilyen szempontból irigyek lehetünk. Ha viszont megnézzük, hogy szűk környezetünkben, Gyergyó vidékén milyen mézeink vannak, egy pillanatig sincs okunk búslakodni, hisz a mézelő növényeink 99 százaléka gyógynövény is egyben. Igaz, nem 20-30 kilogrammot, hanem csak 10 kiló mézet gyűjtenek róla a méhecskéink, de a minősége sokkal magasabb, mint az iparilag termesztett növényekről begyűjtötteké. A havasi méz ismertségét növelnünk kell, mert pillanatnyilag a fogyasztói megbecsülése nem azon a szinten van, mint amilyenen a minősége, az élettani és beltartalmi értékei alapján lennie kellene – hangsúlyozta lapunknak Hobaj József.
Nevelnék a mézfogyasztókat
– A székely embernek még nem alakult ki a mézfogyasztási és mézismereti kultúrája. A legtöbben a piacon csak egy üveg mézet kérnek, azt sem tudják, milyen mézet vásárolnak. Kitartó, tudatos nevelési munka szükséges – nemcsak a pénzkereső felnőttek, hanem a gyermekek körében is – ahhoz, hogy a gyergyói, székelyföldi vásárlók ismerjék a különböző fajtamézeket és hatásaikat. Ezt a nevelő szerepet pedig nemcsak gyergyói méhészeknek, hanem Székelyföldön tevékenykedő valamennyi méhészegyesületnek fel kell vállalnia. Ehhez viszont az együttgondolkodás és a közös cselekvés is elengedhetetlen – fűzte hozzá Hobaj szavaihoz Márton Tihamér gyergyóújfalvi méhész, az egyesület vezetőtanácsának tagja. Elmondta: máig megdöbben, amikor olyan gyermekekkel találkozik, akik nem ismerik a mézet. Egyrészt mert a méz egyáltalán nem része a család asztalára kerülő élelmiszereknek, másrészt a nagyáruházak polcain kínált olcsó, cukorszirupból előállított ipari mézkészítmények mindennek, csak méznek nem nevezhetők.
Domján Levente
Rakodókaptárok és információk sűrűjében. Magyarországi kollégáiktól tanultak a Gyergyói Méhész Egyesület tagjai[/caption]
A megyei önkormányzat Vidékfejlesztési Egyesületétől elnyert pályázati támogatás felhasználásával magyarországi szakmai tanulmányúton jártak a közelmúltban a gyergyói méhészek – tájékoztatta lapunkat Hobaj József, a Gyergyói Méhészek Egyesületének elnöke.
Volt mit látni és tanulni
Az anyaországi tanulmányút keretében összesen nyolc méhészetet kerestek fel: köztük vándor- és állóméhészetek, illetve anyanevelő telepek egyaránt voltak. Érdekesség volt az is, hogy a felkeresett méhészek kivétel nélkül egymástól eltérő méretű kaptárokkal és keretekkel méhészkedtek, ebből adódóan az alkalmazott eljárások és méhészeti rendszerek terén is jelentős különbségeket láthattak.
Mezei Attila gyergyószárhegyi méhész, a gyergyói szakmai egyesület vezetőtanácsának tagja nem is rejtette véka alá: a baráti, szakmai kapcsolatok ápolása és bővítése, illetve az új partnerségi viszonyok kiépítésén kívül az egymástól eltérő méhészeti eljárásokat is meg akarták ismerni. Utóbbi szempontjából a felkeresett nyolc magyarországi méhészet tökéletes választásnak bizonyult, de hasznos tapasztalatokkal szolgált az elöregedett viaszlépeket feldolgozó, műléppréselő üzem megtekintése is.
Az anyanevelés fortélyaiba Szeged környékén, Kovács Attila domaszéki méhészetében nyertek betekintést, míg Szabó Adrienék őrbottyáni méhészetében a sikeres családi gazdálkodás és a méhek iránti tisztelet és szeretet magasiskoláját ismerhették meg. Székesfehérváron a helyi mézlovagrend tagjai, Győrben pedig Kónya Lajos, a híres forgófészkes kaptár feltalálója fogadta a gyergyói méhészeket. Utóbbi viszont mára már rakodó kaptáros rendszerben a természetes építésű fészkek és a természetes, külső beavatkozásmentes méhészkedés lehetőségeit kutatja. A Vértes Zrt. példája ugyanakkor már arról szólt, hogyan fér meg egymással békében és harmóniában az erdészeti tevékenység a méhészettel. A cég ráadásul főállású méhészeket foglalkoztatva egyszerre két méhészeti telephelyet is fenntart. A gyergyói látogatócsoportot Gödöllőn a méhészeti kutatóintézetben zajló munkába avatták be, de megtekintették a Csuja László-féle Geddekast, valamint a helyi méhészeti múzeumot is.
Havasi méz gyógynövényekből
A magyarországi méhegészségügyi rendszer bemutatása sajnos az elismerés mellett keserű szájízt is hagyott a gyergyói méhészekben: mégpedig azért, mert az a szakmai védőháló, ami az anyaországban a méhegészségügyi felelősök munkáján keresztül évek óta sikeresen működik, Romániában még nyomokban sem létezik, a méhekkel, méhészeti problémákkal márpedig Hargita megyei szintjén is nagyon kevés állatorvos foglalkozik.
– Nekik sok minden megadatott, ami nekünk nem. Nemcsak a jól szervezett méhegészségügyi rendszerre gondolok. Ha a méhecske a kaptárból kirepül, akkor – szezonnal megfelelően – jobbra fordulva a napraforgótáblát, balra fordulva az akácot, korábban a repcét találta meg. Ilyen szempontból irigyek lehetünk. Ha viszont megnézzük, hogy szűk környezetünkben, Gyergyó vidékén milyen mézeink vannak, egy pillanatig sincs okunk búslakodni, hisz a mézelő növényeink 99 százaléka gyógynövény is egyben. Igaz, nem 20-30 kilogrammot, hanem csak 10 kiló mézet gyűjtenek róla a méhecskéink, de a minősége sokkal magasabb, mint az iparilag termesztett növényekről begyűjtötteké. A havasi méz ismertségét növelnünk kell, mert pillanatnyilag a fogyasztói megbecsülése nem azon a szinten van, mint amilyenen a minősége, az élettani és beltartalmi értékei alapján lennie kellene – hangsúlyozta lapunknak Hobaj József.
Nevelnék a mézfogyasztókat
– A székely embernek még nem alakult ki a mézfogyasztási és mézismereti kultúrája. A legtöbben a piacon csak egy üveg mézet kérnek, azt sem tudják, milyen mézet vásárolnak. Kitartó, tudatos nevelési munka szükséges – nemcsak a pénzkereső felnőttek, hanem a gyermekek körében is – ahhoz, hogy a gyergyói, székelyföldi vásárlók ismerjék a különböző fajtamézeket és hatásaikat. Ezt a nevelő szerepet pedig nemcsak gyergyói méhészeknek, hanem Székelyföldön tevékenykedő valamennyi méhészegyesületnek fel kell vállalnia. Ehhez viszont az együttgondolkodás és a közös cselekvés is elengedhetetlen – fűzte hozzá Hobaj szavaihoz Márton Tihamér gyergyóújfalvi méhész, az egyesület vezetőtanácsának tagja. Elmondta: máig megdöbben, amikor olyan gyermekekkel találkozik, akik nem ismerik a mézet. Egyrészt mert a méz egyáltalán nem része a család asztalára kerülő élelmiszereknek, másrészt a nagyáruházak polcain kínált olcsó, cukorszirupból előállított ipari mézkészítmények mindennek, csak méznek nem nevezhetők.
Domján Levente
