Hirdetés

Támogatástól a kopasztásig

Vlaicu Lajos
Becsült olvasási idő: 3 perc

A munkavállalók, a munkaadók és a politikum, a gazdasági mutatók terén megyénk gyengécske lábakon áll. Hiányt szenved szakemberekből, megfelelő szaktudással rendelkező fiatalokból, akik közül páran inkább külföldön keresik boldogulásukat. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy a székelyföldi fiatalok körében kevés azon személyek száma, akik igazán jól beszélnek románul, de a munkaadók is számos problémával küszködnek: adók, illetékek, amelyek befizetését követően nemhogy fejlesztésre nem marad, de jó, ha egyáltalán fenn tud maradni a cég. Nehéz pontos magyarázattal szolgálni a helyzetre. 


Hirdetés


Hasonlattal élve, valahogy, így állunk: ha megérik az alma és leesik, miért esik le? Azért-e, mert vonzza a föld; azért-e, mert a nap megérleli; mert egyre nehezebb lesz; mert lerázza a szél; azért-e, mert az alatta álló kisfiú szeretné megenni? Egyik sem az igazi ok. Mindez csupán egybeesése azoknak a feltételeknek, amelyek megszabják a dolgok menetét és mibenlétét. Okoskodni meg fölösleges! 
Mégis számtalanszor elhangzik – főleg és kizárólag politikusok szájából – a következő szlogenné aljasított kijelentés: „Ezzel a beruházással a fiataljainknak teremtünk állást, és ezzel az intézkedéssel az ő itthon maradásukat támogatjuk!”
Ó, valóban?! Jobb helyeken akár hét évet is elkérnek egy-egy állás betöltéséért. Természetesen hétévnyi tapasztalatra gondoltam, de akkor hol marad a fiatal munkavállalók támogatása. Sajnos pár barátommal évente csak egy-két alkalommal látjuk egymást (jó esetben), mert örökség és politikai tőke hiányában az itthoni családalapításhoz előbb – mint a mesében – a szegény legények szerencsét kell próbáljanak, külföldi munkavállalás köntösébe bújtatva. Később hazajön, a családi fészek alakítása mellett, ha sikerül egy kis tőkét felhalmozzon, lehet vállalkozást indítana, de megfelelő kapcsolatok nélkül, amire jövedelmezővé válna, addig szinte a befizetendő kötelezettségekkel megkopasztják. 
Ilyen tapasztalatokkal a hátunk mögött hallgatjuk a fenti szlogent a levegőbe pufogtató politikust, aki a fiatalok itthon maradásáról tart demagógiai előadást, avatóünnepségeken és más, a fiatalságnak tartott eseményeken. 
Értem, hogy önző világban élünk, hiszen az ember tudatosan él önmagának, viszont nem árt észben tartani, hogy mégis tudattalan eszközül szolgál az emberiség történelmi céljainak eléréséhez. A végrehajtott cselekedet visszavonhatatlan, és hatása, ha időben egybeesik sok más ember cselekedetével, történelmi jelentőségű. Ennek hatásai érzékelhetők, ugyanis egyre többen hagyják el országunkat és költöznek nyugatabbra, hátha egyszer vezetőink, a hátramaradottak – mellesleg választóik és egzisztenciális jólétük fenntartóik is egyben – érdekeit is figyelembe veszik. 
Elvégre a vállalkozók és munkavállalók tartják el az országot, no de addig is magyarázatként marad nekünk a párhuzam a fáról leesett almával. 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!