Hirdetés

Talpunk alatt kétezer év

Római katonai tábor maradványai, Árpád-kori feltételezett királyi uradalmi épület, amelyről Székelyudvarhely a nevét kaphatta, lenyűgöző méretű és összetett védelmi rendszer, kazamaták, tömlöcök mind ott voltak a talpunk alatt, ha egyszer is körbejártunk a mostani Eötvös József Szakközépiskola várfalakkal övezett területén. Amiről eddig azt hittük, hogy vár, az csak a félig-meddig mesterséges héja annak, ami igazából a vár.

Asztalos Ágnes
Becsült olvasási idő: 7 perc
Talpunk alatt kétezer év
Kibontott épületsor. Ez alatt is kazamata húzódott Fotó: Hodgyai István

Bár évek óta zajlik régészeti kutatás a székelyudvarhelyi Székelytámadt várnál, a feltárás igazából a várfalak felújítására, a körülöttük levő tér rendezésére elnyert európai uniós pályázat miatt kapott nagyobb lendületet, és április óta – amikor elindult a kivitelezés – gyakorlatilag versenyfutás az idővel és a múlttal, ami a falak mögött zajlik. Ez a kép alakult ki bennünk, miután egy borús reggelen (ami jóval kedvezőbb a munka szempontjából, mint a nagy meleg) az ásatási területre látogattunk.

Mit mutat majd a régészeti park?

Sófalvi András ásatásvezető régész fogad a terepen, aki felvázolja, hogy jelenleg a várfalak által körülölelt teljes területen zajlik a felújítás, még ott is, ahol a régészek dolgoznak. Az építőt szorítja a határidő, hiszen közeleg az idő, amire be kellene fejeznie az igencsak komplex munkát, közben rendre ismeretlen tényezők bukkannak felszínre. Tehát nincs egy jól megírt forgatókönyv, a régészek pedig kutatnak és felügyelnek is egy időben. Azaz ha építkezés közben valami előkerül, azonnal beavatkoznak. – Eddig ebből nem volt gond, rugalmasak vagyunk, és ki kell emelnem, hogy az építkezési cég is nagyon rugalmas – jegyezte meg Sófalvi. A kiterjedt felületű ásatásnál általában egy 12-15 fős csapat dolgozik, kolozsvári régészhallgatók, régésztechnikusok és munkások. 
Elsőként a vár nyugati részében, a Bánffy-bástya közelében, az elképzelt régészeti park területén állunk meg. Lábunk alatt keskeny járófelületek, pallók, alattunk többméteres mélységben rajzolódik ki az igazi Szé­kely­tá­madt vár. Amit láttunk eddig kívülről, az csak egy hamis kép volt a várról, az 1890-es évek végén ugyanis a romos várfalakat kívülről helyreállították, beköpenyezték, és ráépítették az iskolakerítést, ugyancsak kőből. A tulajdonképpeni, igazi várfalak ezek alatt és mögött vannak, ott, ahol eddig a rózsakert vagy épp járófelület volt. Az ásatásvezető régész azt mondja, hogy nagyon komplex és látványos dolgot tudnak majd mutatni a látogatónak. Minket meggyőzött.

Hodgyai István
Indul a munka az ásatási terepen. Felfedezésekre várva…

Mélységek, rétegek, korok

Mint kiderült, hogy amikor két évvel ezelőtt megszületett a régészeti park ötlete, akkor az csak egy elméleti elképzelés volt, hiszen a föld alá nem láttak be. Összességében a régészeti park jelentősége abban áll, hogy a nyílt színen, élőben mutatják be azokat a régészeti leleteket, jelenségeket, amelyek felszínre kerültek. Ez itt elsősorban rengeteg feltárt falat, épületelemet, történelmi korok egymásra rakódott rétegeit jelenti. Az ásatásvezető megjegyzi, hogy abban még nincs végleges álláspont, hogy a turista lemehet-e majd a mélybe, vagy csak a felszínen „járatják” körbe. Ez nagy kérdés, ami a további tervezést és kivitelezést is nagyban befolyásolja, a régészek a kutatások alapján javaslatokat tesznek, a részleteket és a régészeti park látványelemeit a tervezővel közösen kell átgondolni.
A másik még megoldásra váró probléma a falak statikája, illetve a fagytól, csapadéktól való védelme, továbbá a feltárt részek víztelenítése. A mély szelvényekbe felszivárog a talajvíz, helyenként az ásatást is akadályozva, továbbá a 20. század második felében a falakat áttörve kialakított csatornarendszer a mai napig szivárog, és károsítja a régi elemeket. Ezt jövőre máshová költöztetik át – tudjuk meg.

Izgalmas felfedezések

Miközben beszélgetünk, magunk előtt látjuk a masszív várfalakat, amelyeket két periódusban építettek, a legvastagabb várfal fölött állunk épp, amelynek szélessége a három métert is meghaladja. Láthatjuk az „igazi” külső falat, a falszorost, a belső várfalat. Itt mutatja meg a régész azt az izgalmas felfedezést, ami a feljegyzésekben sem szerepelt: egy épületsor maradványait tárták fel a várfal belső oldalán, hatalmas, teherkiváltó boltozatokkal tagoltan, a sarkokban 17. századi kályhák összedőlt maradványaival, egy falba épített kandalló lenyomatát meg is mutatja Sófalvi. A feltárt épületsor mibenléte még elemzés alatt áll, az már biztosra vehető, hogy katonai, illetve gazdasági szerepük lehetett, jó eséllyel egyikük a kapu oldalán a darabontház volt. Ráadásul – mint kiderült - az épületsor alatt, teljesen a földfelszín alá mélyítve tágas folyosó húzódott, mely még a kapurendszer alatt is áthaladt.

– A geofizikai kutatások azt jelzik, hogy a föld alatti „alagút” átment egészen a Fóris-bástyáig. A hat méter mélységű folyosót a felső épületterektől gerendapadló választotta el. A sajátos kialakítású létesítménynek egyértelműen védelmi szerepe volt, és noha nincsenek a várfalakon kivezető lőrései, az 1620. évi leltárban röviden leírt kazamatával azonosíthatjuk a kutatások jelenlegi fázisában

– magyarázza a régész. 
A látvány mindenképp lenyűgöző, és a magyarázat után már a laikus számára is jól kirajzolódik, hogy hol milyen szélességben helyezkedtek el a védművek, honnantól kezdődik a vár belső területe, jól látható a 16–17. századi kövezett járószintje. Sófalvi közben kiemeli, hogy a vár más részei is izgalmas dolgokkal lepték meg őket: a Fóris-bástyában előkerültek a nagy ágyúkamrák, a Telegdyben pedig feltárultak az ottani kazamaták.

Az elhordott kapu

Van, ahol a korabeli járószintek annyira nincsenek mélyen, 1-1,20 méterre csak a mostanitól, viszont vannak ennél jóval nagyobb mélységek is a feltárt területen.

– Attól függ, hogy az adott helyszínen mit építettek

– jegyzi meg a szakember. Az iskolaépület oldala mentén a kora újkori, újkori rétegek alatt alig másfél méterrel megjelennek a késő középkori, illetve Árpád-kori objektumok, és alattuk már a római rétegek tárulnak fel. Az egykori kapuk, illetve a vár nagy tömlöcét viszont nagyon mélyre ásták, ugyanez van például a Bánffy-bástyában is, amelynek három szintje volt. Ez a bástya kívülről ugyan jól mutat, bent viszont nem kevés fejtörést okoz a feltárás és helyreállítás, komoly beavatkozásokra lesz szükség. Bár az iskola építésekor a harmadik szintet visszabontották, izgalmas látnivalók maradtak, Sófalvi például néhány többágú lőrést mutat nekünk. Itt is előkerült egy újdonság: a 19. század közepén a város téglaégető kemencét működtetett a helyszínen.
Megállunk az egykori várkapu környékén is, amely jelenleg az egyik legkényesebb kérdés. Sófalvi emlékeztet, hogy a várfelújítás eredeti koncepciója tartalmazta a várkapu bemutatását is, amiről tudták a szakemberek, hogy a Bánffy-bástya és a tőle balra lévő, félkörös, oldalazó torony között volt, kisebb kutatások már 2009-ben is történtek. Akkor még úgy vélték, hogy a külső várfal sarkában megtalálták az egykori bejárat elemeit, de tavalyelőtt a kép nagyon megváltozott. Kiderült, hogy a várkapu jóval bennebb volt, és gyakorlatilag mindent elhordtak belőle a környékbeli lakók anno, ahogy a vár egyre elhanyagoltabb állapotba került, leginkább a faragott köveket vitték el. A lényeg – amit meg is mutat Sófalvi -, hogy a kapuknak éppen csak az alsó szintje van meg, az viszont kiderült az ásatás során, hogy legalább három kapunyílása volt az erődítménynek. A feltárt elemek állapota miatt az elképzelés, hogy az egykori kapuszerkezeten át jön be majd a látogató a várba, a régész szerint nem igazán vállalható.

Hodgyai István
A Bánffy-bástyában a régészek. Kihívásokkal jár a munka

Kezdetben volt a római castrum

A régészeti kutatás egyik friss, igencsak érdekfeszítőnek ígérkező helyszínére kalauzol az ásatásvezető. Az iskolaépület frontja előtt egy csoport éppen nagy méretű, földbe mélyített késő Árpád-kori épületnek a gödrében dolgozik.

– Nagyon úgy néz ki, hogy egy olyan épületnek a nyomait találtuk meg, amely annak a királyi udvarhelynek a része, amelyről a város a nevét is kapta. Nem merek még végső következtetést megfogalmazni, de úgy tűnik, hogy ennek is a szélén vagyunk valahol, a királyi kúria további része az épület alatt van. Azt, hogy egy ilyen királyi uradalom a keleti periférián hogyan nézhetett ki, most próbáljuk körvonalazni. Ennek az udvarháznak a léte a domonkos kolostor születését is magyarázza

– mondja Sófavi, majd hozzáteszi, hogy az egész objektum elhelyezkedésére vonatkozóan egyre tisztább a kép: már az Árpád-kori épület is tájolódik valamihez, és ehhez a valamihez tájolódik később az egész Székelytámadt vár is. Egyre inkább úgy néz ki, hogy a valamikor itt álló római katonai táborhoz, a castrum négyszögéhez igazodik minden.

- Kétezer éves topográfiával állunk szemben

– jegyezte meg.
Mint kiderült, feltártak egy masszív római kori útfelületet, egy ilyen kövezett út elég egyértelműen a castrumokhoz köthető. Úgy néz ki ugyanakkor, hogy a castrum falának egy része is megmaradt. Sajnos, a belső palota és az azt megelőző középkori rendház nagyrészt „elveszett”, amikor elkészült az iskolának helyet adó, mély pincékkel rendelkező épület, ami alatt már nincs is értelme kutatni, legfeljebb valamikor majd a belső udvarán – tette hozzá a régész.

Hodgyai István

Római kiskakas

Az előkerült tárgyi leletek is nagyon érdekesek lehetnek, rá is kérdezek a szakemberre. Sófalvi András elmondja, hogy a római kori kultúrrétegekből bronztárgyak, övveretek, bélyeges tégla, edénytöredékek kerültek elő, találtak például egy bronz kiskakast, amely egy oltárnak lehetett a része. Későbbi korokból szép faragott köveket mutat nekünk az ásatásvezető régész, ugyanis a vár belső területén a leomlott falak alól elég gazdag kőanyag került elő. Reneszánsz nyíláskereteket látunk, amelyek az egykori belső palotából származhatnak, és néhány gótikus darab is előkerült, ezek a középkori domonkos rendi kolostor elemei lehettek, továbbá a középkorból, kora újkorból datálható kályhacsempéket is kiástak, nagyon gazdag fémanyag, pénzérmék, állatcsontok is felszínre kerültek.
Átrajzolódik a történet

Sok minden marad még a föld alatt, hiszen az iskola életének folytatódnia kell, tereket kell hagyni a közlekedésre.

– Az iskola bejárata előtt is húzódó kazamatáról szeretnénk még több információt gyűjteni, illetve a kapuköz feltárása is jövőre marad, még ki kell találni, hogy milyen mélységben mutatjuk majd be. Tudjuk, hogy gerendapadló vezetett át fölötte, hogy ezt rekonstruáljuk-e, az is még a jövő kérdése

– közli a régész. Az viszont tény, hogy a belső várfal várudvar felőli oldalán folyó feltárások teljesen új tudományos ismeretekkel gazdagítják és újrarajzolják a várról alkotott képet. – Még rengeteg munka van hátra, és most futottunk bele a legérdekesebb dolgokba, amelyeknek nemcsak a tudományos jelentőségük nagy, hanem a város és a vár történetét is keretbe helyezik – hangsúlyozza Sófalvi András.
Ha szép lesz az ősz, még sokáig lehet dolgozni az ásatási területen, aztán – akárcsak az előző években – télire ismét fó­li­a­bo­rítást kapnak a feltárt részek, hogy védjék, ami a felszínre került. A jövő év jó esetben elhozza a „várprojekt” befejezését, addig – remélhetőleg – a régészek és a kivitelező is jól bírja a cikkünk elején említett, idővel való versenyfutást. 

Többévnyi várakozás után végre áprilisban elkezdődött a Székelytámadt vár felújítására elnyert európai uniós pályázat kivitelezése. A rehabilitációval, az új közösségi tér kialakításával egy társulás, a Tectum Company Rt. és az Euras Kft. dolgozik, a munkálatok összértéke mostanra 25 307 322 lejre növekedett. A felújítási terveket a neves építész, Guttman Szabolcs készítette. A februárban aláírt kivitelezési szerződésben 18 hónap van a munkára, a cél az, hogy év végére ennek több mint felét végezzék el. A polgármesteri hivatalnál érdeklődve megtudtuk, hogy az ütemtervhez képest jól haladnak.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!