Hangulatos ünnepséggel zárult múlt hétvégén a hetedik Borospataki Alkotótábor. A tábor idején született alkotások szakrális jellege idén még hangsúlyozottabb volt, mint az előző években – vélte Nagy Miklós Kund művészettörténész. [caption id="attachment_13781" align="aligncenter" width="620"] A csángó népzene és néptánc elválaszthatatlan Borospataktól Fotó: Daczó Katalin[/caption] Tíz nap, 24 képzőművész 33 évestől a 82 évesig és több mint félszáz alkotás – számokban így lehetne összefoglalni a hetedszerre megszervezett Borospataki Alkotótábort, amelynek ünnepélyes táborzárását szombat este tartották. – Ez az épület szakrális térré változott – fogalmazott Szarka Gábor konzul, a tábornak otthont adó borospataki skanzen rendezvénycsűrjében, s ezt erősítette meg Nagy Miklós Kund művészettörténész is, aki kiemelte, hogy az idén született alkotások szakrális jellege még hangsúlyozottabb, mint az előző években. – A termés gazdag, szép, komoly, ütős. Itt az idősek is fiatalok és a fiatalok is kellő bölcsességgel és tapasztalattal vannak felvértezve – fogalmazott. Gál András a Borospatakon alkotó művészeket mutatta be. Csaknem mind visszatérő – hazai és magyarországi, illetve idegenbe szakadt – vendég, köztük Ádám Gyula, Bajkó Attila, Balási Csaba, Bálint Zsigmond, Bándi Katalin, Bardócz Lajos, Bráda Tibor, Csíki Ágnes, Deák Ilona, Erdély Anna, Ferencz Ernő, Hunyadi László, Kádár Tibor, Köllő Margit, Kristó Róbert, Magyari Márton, Márton Árpád, Simó Enikő, ifj. Szász István, Zagyva László, Vetró András. A művészek testvériségét, az őszinte hangulatot emelte ki beszédében Márton Árpád, valamint a vendéglátók, a Szász házaspár által teremtett szeretetteljes légkört. A 83 éves Banner Zoltán meglepetésként a hivatástudatról rögtönzött megrendítő szavalóestet, majd a tábor tíz, októberben született résztvevőjét köszöntötték a jelenlévők, a gyimesfelsőloki Kesice néptánccsoport pedig tánccal kedveskedett a táborzáró tárlatmegnyitó nagyszámú közönségének. Daczó Katalin