Amellett, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége új helyszíneket von be a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programba és folyamatosan erősíti a Bákó megyei tanintézményekben a magyarórák jelenlétét, idén szeretné elérni, hogy az előkészítő és elemis korosztály államilag finanszírozott tankönyvekből tanuljon. Burus Siklódi Botond RMPSZ-elnök szerint ezt egy 2015-ben elfogadott miniszteri rendelet ugyanis lehetővé teszi. [caption id="attachment_36313" align="aligncenter" width="1400"] Burus Siklódi Botond. Elkülönített munkakörök Fotó: László Róbert[/caption] A Moldvai Csángómagyar Oktatási program működtetését 2012-ben vette át a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, akkor az elsődleges szempont az volt, hogy az kiegyensúlyozottan működjön tovább. Burus Siklódi Botond RMPSZ-elnök szerint ennek eléréséhez a szervezet elsőként felszámolta az akkor még központosított rendszerben működő hálózatot, a felelősséget a pedagógusok kezébe helyezte, természetesen a megfelelő szakmai támogatás mellett. Ezzel pedig sok konfliktuslehetőséget felszámoltak. A szövetség pontosította a korábban csak nagyságrendileg ismert gyermeklétszámot is, a statisztikai adatok szerint pedig a 2012/2013-as tanévet már 2190-es létszámmal kezdték az oktatók. Ennek egy nagyobb része, 1006 gyermek iskolai rendszerben 238 magyaróra keretében, a többség viszont iskolán kívüli tevékenységek keretében 27 oktatási helyszínen tanult. A következő lépésként az RMPSZ szétválasztotta az oktatók és hagyományőrzők munkakörét, ezzel újabb egyensúlyt teremtve a tanári hálózatban. – Az elmúlt öt évben stabilan 2000–2100 körüli gyermeket foglalkoztatunk, a kezdeti 27 oktatási helyszínt sikerült 29-re növelnünk, és az idei tanév végére reményeink szerint egy újabb helyszínnel, Szőlőheggyel bővülhet a sor – tájékoztatott Burus Siklódi Botond. A szövetség továbbra is tárgyalásokat folytat a bákói főtanfelügyelővel, hogy megerősítse a város tanintézményeiben a magyarórák jelenlétét, de Lujzikalagorban is újabb csoport indítását szeretnék elérni. – Terveink között szerepel, hogy újragondoljuk és megvizsgáljuk a jelenlegi tanítási helyszíneket, vannak ugyanis pozitív példák, ahol nagyon jól működik a program, máshol viszont éppenhogy fenntartják azt. Tudnunk kell utóbbiak esetében, hogy a finanszírozás vagy a programban részt vevő személyek motivációja határozza ezt meg – részletezte az elnök. A szervezet legfontosabb céljaként azonban a 2016/2017-es tanévben azt tűzte ki, hogy államilag finanszírozott tankönyveket biztosítson a programban tanuló előkészítős és elemis diákoknak. – Erre egy 2015-ben elfogadott miniszteri rendelet biztosít törvényes keretet, ami egyébként elfogadja az érintett korcsoport általunk kidolgozott speciális oktatási formájának tantervét. A következő lépés az lenne, hogy a minisztérium közbeszerzési eljárást hirdessen a tankönyvekre – tudtuk meg Burus Siklódi Botondtól. Állandó és szintén fontos kérdés a programban dolgozó pe­dagógusok stabilitása: a szövetség arra vonatkozóan számtalan intézkedést tett, hogy a tanárok körében vonzóvá tegye a Mol­dvai Csángómagyar Oktatási Programot, tavaly és idén differenciáltan emelte az alkalmazottak fizetését, sokat javultak ugyanakkor a lakhatási körülmények is. Azt elérni azonban, hogy valóban elhivatott, a kultúrát és életkörülményeket ismerő szakembereket alkalmazzanak, igazán csak a programból kinövő értelmiségiekkel érhetnék el. – Jelenleg nyolc hagyományőrzőnk és hat pedagógusunk mold­vai csángó születésű. Azokat a fiatalokat, akik tanulmányaikat Kolozsváron vagy Budapesten folytatják, nagyon nehéz visszacsábítani szülőföldjükre, még a tanulmányi ösztöndíjjal is, amit akkor kapnak, ha három év csángóföldi szolgálatra kötelezik el magukat. Vannak azonban jó példák, mint Bilibók Jenő és Mátyás Mónika, akik Debrecenben, illetve Egerben fejezték be felsőfokú tanulmányaikat – összegzett az elnök. Pál Bíborka