borús égbolt
Szűz Mária jegyese
Az idei Margó-díjas író találkozik az olvasókkal ma este 8 órától a székelyudvarhelyi G. Caféban, holnap du. 5 órától a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban.
[caption id="attachment_38898" align="aligncenter" width="3088"]
Fotó: contextus.hu[/caption]
Milbacher Róbert 1971-ben született Kaposváron. Gyermek- és ifjúkorát a közeli Nagybajom községben töltötte. Tanulmányait (1989–1994) az egykori JATE (ma SZTE) magyar–történelem szakán végezte. Itt doktorált 1999-ben XIX. századi magyar irodalomból. Azóta is a korszak kutatója. Négy könyve jelent meg a témában, többek között az irodalmi népiesség akkulturációs kérdéseiről, vagy Arany Jánosról mint kulturális konstrukcióról. Legutóbbi tanulmánykötete (Bábel agoráján) a nemzeti irodalom emblematikus szövegeit értelmezi újra. Rendszeresen közölt kortárs kulturális és irodalmi kritikákat. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem tanára, egy Pécshez közeli, mecseki faluban él.
A Szűz Mária jegyese az első prózakötete. Bak Róbert az ekultura.hu honlapon megjelent ajánlójában azt írja, hogy Milbacher „egy jól ismert és sokak által használt elbeszélésmódot használ […]: többé-kevésbé összefüggő novellák alkotják ezt a novellaciklust vagy regényt (mindkettőnek nevezhetjük ezt az alkotást), amelyek során közös a helyszín (a névtelen magyar falu, amelyik szinte bármelyik lehetne az országban), közösek az alakok (tipikus, bár néha sablonos vidéki figurák), és az egyik történet mellékalakja lesz majd a másik főszereplője. Ez az elbeszélésmód is nagyon jól működik, nem kell sok hozzá, hogy ismerősünk legyen a falu apraja-nagyja, és maga a település is.” A kötet nyelvezetéről szólva hangsúlyozza: „Milbacher szép, idézhető és szerethető nyelven mesél. Ebben a kijelentésben elsősorban a mesél ige a hangsúlyos, mert a nyelvezettel ugyan azért adódnak problémák (szerintem sem a korabeli beszédmódot, sem a mait nem tudja tökéletesen imitálni, valahol a kettő közötti senkiföldjén ragad, ami egyesek számára – szépség ide, szépség oda – zavaró is lehet), de a lényeg, hogy a mese árad, és néhol a magyar irodalom legnagyobbjait juttatja eszünkbe. Végig tökéletesen érezhető, hogy a szerző a régi, jól bevált módon inkább történeteket mond el, nem ideologizál, és nem akarja egy az egyben nagy témákra felhívni a figyelmet, nem akar világmegváltó gondolatokat kifejteni – ezért jár egy újabb piros pont. És az értékelésem bőven az ajánlandó kategóriába billen.”
Erdélyi körútján Milbacher Róbert beszélgetőtársa Szegő János irodalomkritikus, a Magvető Kiadó szerkesztője. A rendezvény házigazdája Murányi Sándor Olivér író, támogatói a Szépírók Társasága, a G. Kulturális Egyesület, valamint a Gondűző Étterem és Szálloda, a Kájoni János Megyei Könyvtár, a Vigadó Művelődési Ház, a Tein Teahouse és a Bod Péter Megyei Könyvtár. A szerző kötetei a helyszínen kedvezményesen megvásárolhatók, dedikálja őket. Mindenkit szeretettel várnak.
Fotó: contextus.hu[/caption]
Milbacher Róbert 1971-ben született Kaposváron. Gyermek- és ifjúkorát a közeli Nagybajom községben töltötte. Tanulmányait (1989–1994) az egykori JATE (ma SZTE) magyar–történelem szakán végezte. Itt doktorált 1999-ben XIX. századi magyar irodalomból. Azóta is a korszak kutatója. Négy könyve jelent meg a témában, többek között az irodalmi népiesség akkulturációs kérdéseiről, vagy Arany Jánosról mint kulturális konstrukcióról. Legutóbbi tanulmánykötete (Bábel agoráján) a nemzeti irodalom emblematikus szövegeit értelmezi újra. Rendszeresen közölt kortárs kulturális és irodalmi kritikákat. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem tanára, egy Pécshez közeli, mecseki faluban él.
A Szűz Mária jegyese az első prózakötete. Bak Róbert az ekultura.hu honlapon megjelent ajánlójában azt írja, hogy Milbacher „egy jól ismert és sokak által használt elbeszélésmódot használ […]: többé-kevésbé összefüggő novellák alkotják ezt a novellaciklust vagy regényt (mindkettőnek nevezhetjük ezt az alkotást), amelyek során közös a helyszín (a névtelen magyar falu, amelyik szinte bármelyik lehetne az országban), közösek az alakok (tipikus, bár néha sablonos vidéki figurák), és az egyik történet mellékalakja lesz majd a másik főszereplője. Ez az elbeszélésmód is nagyon jól működik, nem kell sok hozzá, hogy ismerősünk legyen a falu apraja-nagyja, és maga a település is.” A kötet nyelvezetéről szólva hangsúlyozza: „Milbacher szép, idézhető és szerethető nyelven mesél. Ebben a kijelentésben elsősorban a mesél ige a hangsúlyos, mert a nyelvezettel ugyan azért adódnak problémák (szerintem sem a korabeli beszédmódot, sem a mait nem tudja tökéletesen imitálni, valahol a kettő közötti senkiföldjén ragad, ami egyesek számára – szépség ide, szépség oda – zavaró is lehet), de a lényeg, hogy a mese árad, és néhol a magyar irodalom legnagyobbjait juttatja eszünkbe. Végig tökéletesen érezhető, hogy a szerző a régi, jól bevált módon inkább történeteket mond el, nem ideologizál, és nem akarja egy az egyben nagy témákra felhívni a figyelmet, nem akar világmegváltó gondolatokat kifejteni – ezért jár egy újabb piros pont. És az értékelésem bőven az ajánlandó kategóriába billen.”
Erdélyi körútján Milbacher Róbert beszélgetőtársa Szegő János irodalomkritikus, a Magvető Kiadó szerkesztője. A rendezvény házigazdája Murányi Sándor Olivér író, támogatói a Szépírók Társasága, a G. Kulturális Egyesület, valamint a Gondűző Étterem és Szálloda, a Kájoni János Megyei Könyvtár, a Vigadó Művelődési Ház, a Tein Teahouse és a Bod Péter Megyei Könyvtár. A szerző kötetei a helyszínen kedvezményesen megvásárolhatók, dedikálja őket. Mindenkit szeretettel várnak.
