Egy üveg bor sok mindent rejt magában: megtalálható benne a természet gyümölcse, az emberi kéz munkája és a közösségek évezredes kultúrája. Egy pohár bor nem csupán ital, hanem élmény, amelyet a legapróbb részletek is befolyásolhatnak. Sokan nem is gondolnák, milyen nagy különbség van bor és bor között, ha az italt nem a megfelelő hőmérsékleten fogyasztjuk, vagy éppen nem a megfelelő helyen tároljuk.

„Bormérséklet”

Tudni kell, hogy a túlhűtött bor elrejti az illatokat, a langyos felerősíti az alkoholt, és ízben sem az igazi. A fe­hérborok általában 8-12 Celsius-fok között mutatják meg igazi karakterüket: a könnyed, illatos fajták, mint az Irsai Olivér vagy a Cserszegi fűszeres, inkább a hűvösebb, 8-10 fokos tartományban, míg a testesebb, hordóban érlelt chardonnay-k 11-12 fok körül bontakoznak ki igazán. A rosé borok 9-11 fokon a legfrissebbek, míg a vörösborokat szobahőmérsékleten érdemes fo­gyasztani. Régen ez 18 fokot jelentett, de a mai, fűtött lakásokban inkább 14–18 fok az ideális, attól függően, mennyire testes a bor. A kadarka vagy a zweigelt például könnyedebb, ezért 15 fokon élvezhető a legjobban, míg egy cabernet sauvignon vagy kékfrankos 17-18 fokon mutatja meg igazi arcát. A pezsgő és a desszertbor 6-8 fokon a legfrissebb, ezen a hőmérsékleten a buborék és az édesség harmóniába kerül.

Pince vagy hűtő

A bor nem szereti a hirtelen hőmérséklet-változást, ahogy a fényt és a rázkódást sem. A legjobb, ha állandó, 12-14 fokos, párás, sötét helyen tároljuk, amire a hagyományos borospince a legalkalmasabb, ahol a föld természetes hűvös klímája biztosítja, hogy a palackok hosszú évekig megőrizzék minőségüket. Viszont akinek nincs pincéje, annak ma már rendelkezésére állnak speciális bortároló hűtők is, amelyek pontosan beállíthatók a kívánt hőfokra, sőt a páratartalom is szabályozható bennük. A konyhai hűtőszekrény rövid távra megteszi, de hosszabb ideig már nem javasolt benne tartani a bort, mert a túl alacsony hőmérséklet és a száraz levegő árt az italnak – ám ha mégis ott hűl a palack, fogyasztás előtt érdemes fél órát pihentetni szobahőmérsékleten, hogy a bor „magához térjen”.

Nyakon fröccsentve

A borfogyasztás kultúrája a Kárpát-medencében külö­nösen gazdag, hisz a bor és a borivás szervesen bele­ivódott a magyar hagyományokba. Például igazi magyar különlegesség a ma már hun­garikumnak szá­mító fröccs (a Hungarikum Bizottság 2015-ben vette fel a magyar nemzeti értékek közé), amely a bor és a szódavíz – szikvíz – tökéletes frigyéből született. A le­genda szerint 1842-ben Fáy András fóti pincéjében Vörösmarty Mihály barátja, Jedlik Ányos a saját készítésű szódavizével öntötte nyakon a bort, és ezzel megszületett a fröccs. Ma már több mint negyvenféle fröccsvariációt isme­rünk, a kis­fröccstől a nagyfröccsig, a házmestertől a hosszú­lépésig, sőt olyan tréfás elnevezések is születtek, mint a mafla vagy a háziúr. Ez nem csupán frissítő ital, hanem egyfajta életérzés is, társaságban, teraszon, pik­niken vagy családi összejövetelen mindig megállja a he­lyét.

Forralva is

Mivel éppen aktuális, muszáj megemlítenünk, hogy télen a bor egy másik arcát is megmutatja: a hűvös esték, korcsolyázások és egyéb téli hobbisportok, szórakozások nagyszerű kísérője lehet a forralt bor, amely nemcsak a testet, de a lelket is átmelengeti. A jó forralt bor titka, hogy a fűszerek ne nyomják el, hanem egészítsék ki annak aromáját. Egy liter száraz vörösborhoz három-négy evőkanál cukrot vagy mézet, néhány narancskarikát, két rúd fahéjat, négy-öt szegfűszeget és egy kevés reszelt gyömbért adjunk, majd lassú tűzön, de forralás nélkül melegítsük át. Tíz-tizenöt perc után az ital készen is áll, egészségünkre!