borús égbolt
Szürkéből színeset
– Micsoda rajz! Mama, ezt ki csinálta? – kérdezte a gyergyószentmiklósi sikátor falán lévő alkotást bámulva egy nagymamája kezét szorongató kisgyerek. Az idős asszony elmosolyodott, és azt mondta, az újságban olvasta, hogy gyerekek és fiatalok festették, így hozva színt a szürkeségbe.
Bizony, nem kispályás alkotás köszön vissza a város egyébként eléggé nyomasztó útszakaszának faláról – fényévekkel jobb képet mutat a felpingált testrészeknél és a melléjük társuló – nem épp romantikus – idézeteknél. Azt hiszem, az utcai dekoráció, a fiatalos kreativitás lehet az, ami színt teremt a szürkeségbe, ráadásul úgy válhat szebbé a környezetünk, hogy a kivitelező alkotók nem munkaként viszonyulnak a tevékenységhez, hanem közben még jól is érzik magukat. Nagyobb városokban már-már megszokott, hogy a hervasztóbb környékeken festmények díszítik a betonfalakat (nem a graffitikre gondolok), de a festés mellett számos módja van még annak, hogy kreatívan tegyük szebbé a környezetünket.
Gyergyószentmiklóson például a helyi Pro Terra Alapítvány érkezik jobbnál jobb ötletekkel, és csupán egy kis nyitottság szükséges ahhoz, hogy teljesen hétköznapi dolgok által alakuljon szebbé, különlegessé a környezetünk. Sokáig hirdették, hogy aki nagyobb mennyiségű fakéreggel rendelkezik, vigye oda. Eleinte nem értettem. Komolyan? Fakérget? Minek? A sok kis ügyes kéz egy nap hozzálátott, és fakéreggel töltötte fel a járdaszegély melletti részt. Olyan látványt nyújtott, amire nem igazán számítottam: jól mutatott, különleges volt, és még pénzbe sem került. Általában azt mondogatjuk, hogy nincs pénz szebbé tenni valamit, de mint látjuk, ebben nem mindig az anyagiak játsszák a főszerepet. Mert a szürkéből színeset alkotni kreativitással és szívvel is lehet.
Kertész László
.jpg)
.jpg)
