Dr. Tapodi Zsuzsa irodalomtörténész, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Kara Humántudományi Intézetének professzora, 2007–2016 között tanszékvezetője, jelentős szerepet játszott az összehasonlító irodalomtudomány szak­ká fejlesztésében. Sokrétű, gazdag munkássága előtt tisztelegnek tanítványai, pályatársai, kollégái az őt köszöntő születésnapi kötettel. A Zsuzsa könyve. Tanulmányok Tapodi Zsuzsa születésnapjára című kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában jelent meg, dr. Lajos Katalin és dr. Pieldner Judit egyetemi oktatók szerkesztésében. – Mikor szerzett tudomást arról, hogy készülőben van egy szülinapi kötet, amelyet a kollégái, pályatársai és egykori tanítványai szövegeiből állítottak össze? – Azt sejtettem, hogy fel fognak köszönteni a munkatársaim, mert tanszéki értekezletre hívtak, kötelező jelenléttel. A kötetről viszont csak helyben értesültem. Ami igazán megható volt – mivel a megjelentetés folyamata a vártnál hosszabbra sikerült –, az, hogy a születésnapomon egyedi példánnyal leptek meg. Van egy olyan könyvem, ami csak nekem szól, senki más nem rendelkezik másodpéldánnyal. Ez a pluszfeladat nyilván sok munkát igényelt a szerkesztő kolléganők, dr. Lajos Katalin és dr. Pieldner Judit részéről. Ennek a kiadványnak a tartalma nem azonos a köszöntőkötetével. Több, személyes hangú emlékezést, méltatást tartalmaz, és a tulajdonképpeni kötet ígéretét: a nagy könyvbe került tanulmányok rezüméit. És a fedőlapot tervező Szabó Szilárd szép fotóit. – Mit jelent ön számára a könyv és a bemutató? – Tréfásan azt szoktam mondani, a méltó halált úgy képzelem el, hogy rám omlik egy könyvespolc, könyvek ütnek agyon. Bár az alternatív médiumok egyre nagyobb szerepet töltenek be napjaink kultúrájában, meggyőződésem, hogy a könyvekről és az általuk terjesztett értékekről nem szabad lemondanunk. Minden könyvesbolti látogatás ellenállhatatlan csábítást jelent számomra ma is. Igazi öröm tehát, hogy egy ilyen értékes kiadvány ürügyéül szolgálhattam. Szép kivitelezésű, vaskos kötet, 34 tanulmányból és két köszöntő-, méltató szövegből állították össze a szerkesztők. A szerzők pedig különböző hazai és külföldi egyetemen oktató, kutató kollégák Brassóból, Bukarestből, Újvidékről, Rómából, Kolozsvárról, Nagyszebenből, Nagyváradról, Pécsről és Szófiából. Olyanok, akikkel együtt dolgoztunk, kutattunk, közös az érdeklődésünk. Különös elégtételt jelent a volt hallgatók szeretete, annak a megtapasztalása, hogy folytatják a tanszéken megkezdett kutatómunkát, és kiváló szövegekkel tisztelték meg a kétnyelvű kiadványt. Szívügyem a kultúrák közötti közvetítés, egymás tisztelete és megbecsülése, ezért is esik jól a román kollégák hozzájárulása a kötet létrejöttéhez. És az is nagy öröm, hogy egy-egy tanulmány idézi, továbbfejleszti a gondolataimat, tehát bebizonyosodik, hogy azok termékeny talajra találtak a szakmában. – Beszélne egy keveset a Sapientián betöltött értékteremtő munkájáról? Mióta tagja az egyetem tanári testületének, milyen főbb mozzanatokat emelne ki az itt töltött évekből? – Az indulást követő évben, 2002-ben csatlakoztam a Sapientia – EMTE humántudományokat oktató tanszékéhez, a Bukaresti Egyetemen betöltött állásomat cseréltem el Csíkszeredáért. Magyar művelődéstörténetet és összehasonlító irodalmat tanítottam, utóbbi tárgyat megszakítás nélkül oktatom azóta is. Több akkreditációs vizsgálatra kellett egész nagy dokumentumhalmazt készíteni a húsz év alatt: két intézményi akkreditáció és két új szak (a Világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom alapképzés és a Fordító-tolmács mesterképzés) indítása is sok munkát igényelt. A világ- és összehasonlító irodalom képzés szakfelelőseként nekem kellett kitalálni a tanrendet, ez igazán szép kihívás. Átérzem a kánonalakító szerep felelősségét. Öröm, hogy egyre jobban felkészült hallgatók hagyják el az intézményt, elégtétel számunkra, ha megállják a helyüket a munkaerőpiacon. – Professzori címmel rendelkezik, 2021-ben az irodalomtudomány területén kifejtett kutatói, oktatói, szervezői tevékenysége elismeréseképpen az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagjává választották. Mit jelent az ön számára az irodalom? – Munkát, szórakozást, belefeledkezést, kikapcsolódást, a szabadság megélését. Kár, hogy nincs több időm rá! – Esetleg, ha bárkinek üzenne, vagy köszönetét fejezné ki, kérem, ossza meg az olvasókkal! – Köszönöm a kötetek szerkesztőinek és szerzőinek, hogy vállalták a létrehozással járó munkát, és arról is gondoskodnak, hogy a nagyközönség is tudomást szerezhessen ezekről a filológusi teljesítményekről! A legfontosabb, személyes értéke számomra a Zsuzsa könyvének az a megbecsülés és szeretet, ami a lapjaiból felém árad, és ami mindennél többet ér!

Vlaicu Lajos