Minden rezdülésem a Székelyföldhöz köt Hegedűs Imre János székely­hidegkúti születésű tanár, író, irodalomtörténész, július 9-én ünnepelte 75-dik születésnapját. Kérdéseimre, elektronikus levélben nyaralásának helyszínéről, Somogyországból válaszolt a Budapesten élő irodalmár. – Székelyhidegkúton született 1941. július 9-én. Ha tíz mondatban kellene összefoglalnia a szülőfalujával, szülőhelyével kapcsolatos élményeit, emlékeit, melyik lenne a legfontosabb tíz mondat? – Szülőföldem, szülőfalum jellemzésére, leírására kevés a tíz mondat. Gyermekkoromban olyan élményeket raktároztam el igen mély rétegekbe, amelyek, ha felidézem, az eposzokat juttatják eszembe. Székelyhidegkút, ez a két Küküllő vízválasztóján fekvő zsákfalu a szabadság csúcsát jelenti az életemben. Úgy éltem ott gyermekpajtásaimmal, mint az ég madarai és az erdők vadjai. Az első négy év ráadásul a magyar világ négy esztendeje volt, Észak-Erdély peremén, közvetlenül az országhatár mellett, eufóriás örömben telt az életem/életünk, emberként, magyarként fölemelt fejjel járhattunk. Első emlékeim ehhez a határhoz kötődnek, apám határőr szolgálata kölcsönözte azt az önbizalmat nekem, amiből még ma is élek. Mindezt megírtam A néma esküje esszéregényemben. – Melyik a legelső emlékezetes találkozása a könyvekkel, az irodalommal? – Az irodalommal iskoláskor előtt találkoztam. Idősebb lánytestvérem magával vitt az iskolába, és én az első osztály hivatalos megkezdésekor már tudtam az I–IV. osztály anyagát. Osztatlan iskola voltunk. Így esett meg, hogy még hatéves sem voltam talán, és már elolvastam Mikszáth Kálmán A két koldusdiák regényét. Mikszáth ma is igen rangos írástudó a szememben. – Hogyan kezdődött pedagógusi pályája? Miért éppen Csík­dánfalván kötött ki? Mi a legemlékezetesebb csíkdánfalvi tanárkorából? – Pedagógus pályára nem készültem soha, én – ha szabad ezt mondani – pedagógusnak születtem. Az emberformálás, a nevelés a legnemesebb hivatás, amit csak végezhetünk. Ezt az első pillanattól rendkívüli elhivatottsággal végeztem. Csíkország a feleségem hazája, Csíkszentdomokoson született, így én „férjhez mentem”, s ma is második, választott szülőföldemnek tartom ezt a pompás vidéket. Dánfalva a középiskola miatt vonzott, középiskolában tanítani az élet nagy ajándéka. Akkor és ott a legfogékonyabb a lélek. A tanításban, nevelésben mindig az nevezetes igazán, amit akkor végez a pedagógus, amikor lelép a katedráról. Az egész környéket bejártuk a színjátszó csoporttal, egykori diákjaim itt, a vándorszínészek kordéján lettek örök időre a barátaim. – Kilenc évig volt magyar szakos szakfelügyelő Sepsiszentgyörgyön. Hogyan került Sepsiszentgyörgyre? Miként emlékszik tanfelügyelői éveire? – Sepsiszentgyörgyre versenyvizsgával kerültem. Szoros, kemény versenyfutás volt egy ott meghirdetett katedráért, megnyertem, de sajnos csak egy hónapig taníthattam, mert kineveztek tanfelügyelőnek. Erről az igen nehéz munkakörről az a véleményem, hogy másfél embert kíván, ha tudással és nem tekintélyelvvel akar kiemelkedni a szakfelügyelő kollégái közösségéből. Azzal tettem eleget ennek a követelménynek, hogy ebben az időszakban doktoráltam Kolozsvárott irodalomtörténetből és irodalomtudományból. – Életművét címszavakban tanulmányozva azt is mondhatnám, hogy aki mindezeket írta, csakis hazafi lehet. De lehet hazafi az, aki elment – hiszen Ön 1984-ben az emigráció útját választotta… Mi űzte el? Ma is ezt tenné? – Miért emigráltam? Én nem emigráltam. Én disszidáltam. A két szó tartalmi-hangulati különbsége jelzi a lényeget. Minőségi munkám és ügybuzgalmam miatt súlyosan bántalmaztak testileg, és lehetetlenné tették az életem lelki terrorral, állandó megfigyeléssel, nyomozással, házkutatással, a besúgók siserahadával. Menekülnöm kellett, mert már a gyermekeimet is zaklatták. – Mi tartja máshol? Hisz, ha jól tudom 2004 óta már nem Ausztriában, hanem Magyarországon él… – Azért telepedtünk vissza Ausztriából Magyarországra, mert csak a nemzetközösségben akarunk és tudunk élni. Gyermekeim felkészültsége, tudása olyan jellegű, hogy otthon, Erdélyben nem tudnának kenyeret keresni. Ezért álltunk meg félúton. Erről szól szép népdalunk is. – Hogyan és miért született a Szerelmes földrajz? Mikor ér haza igazán az ember? – Székelyország – Szerelmes földrajz könyvemmel régi, súlyos, nagy adósságomat törlesztettem. Minden gondolatom, minden érzelem-rezdülésem a Székelyföldhöz, a székelységhez köt, s a célom az volt, és az, hogy erre a hullámhosszra az olvasóimat is ráhangoljam. Erősebb volt ez a szándék, mint az ismeretek közlése. A könyv sikere jelzi, hogy célomat elértem. – Irodalomtörténészként egyik legfontosabb munkája a Benedek Elek-monográfia. Miért éppen Benedek Elek? – Benedek Elek kiskoromtól eszményképem. Az ő karizmatikus alakja, emberi nagysága, nemes lelkülete példa számomra, még ha nem is tudtam mindenkor a nyomdokain haladni. Munkaközösségnek kellett volna feldolgoznia a hatalmas életművet, s mivel ez a munkaközösség nem jelentkezett, elvégeztem én. Megszakításokkal húsz évet dolgoztam a témán… – Min dolgozik most? – Két könyvet írok, a hetediket, illetve a nyolcadikat, mindkettő regény. Stíluseszményem az esszé műfajához köt, talán még egyszerű kis glosszáim, tanulmányaim is esszék. Ezzel próbálkozom most, a nagyregény írásának útvesztőin. – Feleség, gyerek, unokák? – Az íróasztalom körül kilenc unoka nyüzsög, ugye, ez népmesei szám, éppen ezért a mesehősök erejével és kitartásával vigyázok arra, hogy nehogy rossz gombot nyomjanak meg a billentyűzeten. De mostanig elég jól kiegyeztem velük, és hát… ott vannak az éjszakák… – Ön igazi európai polgár, hiszen az Unió több országában élt. Mi a véleménye az EU-ról? – Az EU-ról mindenkinek van véleménye, mint a fociról. De ha mégis van súlya, jelentősége egy magyar, egy székely író véleményének, akkor azt mondom: az EU olyan, mint a polgári demokrácia. Nem tökéletes, de jobbat nem találtak ki. Nekünk magyaroknak különösen nagy szükségünk van arra, hogy elhalványuljanak Trianon barbár határai, hogy lazuljanak a bilincsek, hogy törődjön velünk az anyaország, beinduljon a vérkeringés a csonkolt részek között. Vannak jelek, hogy nemzetünk egyesülési folyamata beindult, amihez az EU adott lehetőséget, ha nem is támogatást. Hatalmas veszélyt jelent viszont a balliberalizmus ordas szándéka, amely – amerikai mintára – valamilyen föderalizmust akar a nemzetállamok szövetsége helyett. Kemény lesz a harc, de megnyerjük. [box type="shadow" ]Hegedűs Imre János író, irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora. A hetvenes években a romániai magyar sajtóban pedagógiai publicisztikával je­lentkezett. 1984-ben kivándorolt Ausztriába. Munkatársa volt a Bécsi Naplónak, tudósítója a Szabad Európa Rádiónak, valamint a Burgenlandi Rádió magyar nyelvű adásának. Közben esszéi, irodalmi tanulmányai jelentek meg a Katolikus Szemlében, Új Látóhatárban, Kis-Alföldben. Kötetei: Körfolyosó: Bécsi glosszák (2003), A néma esküje (2004), Benedek Elek-monográfia (2009), Székelyország: Szerelmes földrajz (2015).[/box] Daczó Katalin