[caption id="attachment_121932" align="aligncenter" width="2449"] Fejőstehenek az istállóban Róbert farmján. Napi elfoglaltságot, de havi bevételt is biztosítanak               Fotók: Balázs Árpád[/caption] Hogyan lesz a tejből sajt? Hányan és miként kell dolgozzanak nap mint nap azért, hogy ez a folyamat sikeres legyen? Ennek jártunk utána Székelykeresztúr környékén, ahol kis- és nagygazdák életébe is betekintést nyertünk, a tejtermékek előállítási folyamatába kóstoltunk bele, illetve megismertük a szövetkezetekben rejlő erőt. Esős reggelre ébredtünk aznap, amikor Székely­ke­resztúrra terveztünk látogatni, ottani állattartó gazdákat felkeresni, megismerni a Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet működését, illetve betekinteni a helyben gyártott tejtermékek világába. Mint utólag kiderült, oka volt annak, hogy éppen ilyen esős napra esett a választás. Nem utaztunk más országba és nem is hagytuk el Hargita megyét, mégis olyan hegyoldalak, legelők fogadtak útközben, amelyek még esős és borús időben is a svájci domboldalakhoz hasonlítanak. Első körben a homoródkarácsonyfalvi Roca Róbert gazdát látogattuk meg, aki, mint megtudtuk, második legnagyobb tejbeszállítója a Nagy-Küküllő Szövetkezetnek. Az esős idő nagy sarat is hozott magával, ami természetes jelenség, főleg, ha farmról van szó. Általában nem az ilyen idő ideális riport készítésére, főleg a fotók szempontjából. Róbert farmja Érkezésünk után Róbert körbevezetett a farmon, ahol a jószágok egy részét láthattuk csupán, mivel a többi már a legelőn volt. Mint mondta, őt sem találtuk volna itthon, ha ne legyen rossz idő – ebben a pillanatban kiderült, hogy gazdákról riportot nyáron csak esős időben lehet készíteni, mivel jó idő esetén ők már a mezőn tartózkodnak. – Tíz évet banki szektorban dolgoztam, öt év külföldi munka után pedig úgy döntöttem, hogy itthon szeretném folytatni az életem. A gazdálkodással pedig a feleségem által kerültem kapcsolatba – mondta Róbert. A feleségével immár három és fél éve működtetik a gazdaságot, ahol közel száz szarvasmarhát gondoznak nap mint nap. – Az elmúlt három évben leginkább a gépparkot gyarapítottuk és a fejős szarvasmarhák genetikai jobbításán dolgoztunk. Ez azt jelenti, hogy próbáltunk ugyanabból a létszámú jószágból több tejet kihozni, mint ami volt – részletezte. Az új állománynak másfajta körülményeket is kellett teremteni, szabadtartásos istálló épült, ahol a jószágok kedvükre mozoghatnak, valamint új fejőházat és csarnokot is emeltek. A szövetkezet biztonságot ad A farmlátogatás során kiderült, hogy nem kis munka van mindennek a hátterében, a munkának pedig sosincs vége, főleg ebben a szakmában. Róberték már gazdálkodásuk elején felismerték a szövetkezeti társulás pozitívumát és igyekeztek e szerint alakítani életüket. – Próbálom megértetni a gazdákkal, hogy a szövetkezeti rendszer biztonságot ad. Valószínűleg a múltbeli tapasztalatok miatt nem nyitnak az emberek efelé. A szövetkezetben a gazda biztonságban van, biztosan megkapja a megtermelt tejének az értékét, a takarmány előállításánál és a rengeteg munka között sincs egyedül. Ha valaki lerobban a mező közepén, van akit hívjon, van aki tud segíteni, érzi az ember, hogy nincs egyedül. Nincs értelme annak, hogy minden gazda megvásároljon és fenntartson egy olyan gépet, amelyet nyáron használ, egyszer. Szövetkezeti rendszerben osztódnak a költségek és a munkák is – fejtette ki Róbert. Mivel a farm csarnokként is működik, a szövetkezetnek naponta akár 1800-1900 liter tejet adnak. Bár nekünk mind egyformának tűnnek a bocik, a gazda egyből kiszúrta, hogy egyikük egyáltalán nem szabadna abban a karámban tartózkodjon, ahol éppen volt. A farmon mindennek megvan a helye. [caption id="attachment_121934" align="aligncenter" width="2449"] Tejtermelő fogadja a keresztúri feldolgozó képviselőit. Közös munka, közös érdek[/caption] Istókéknál Agyagfalván Utunk nem ért véget, ezúttal egy kisgazdát látogattunk meg. Az agyagfalvi Istók István lakóházának hátsó udvarán található az istálló, a csűr, benne három szarvasmarhával. Ő is szövetkezeti tag, ezáltal könnyen tudja értékesíteni termékét. – A gazdálkodást már kiskoromban megszerettem. Édesapám a mestersége mellett mindig tartott állatot, és együtt gazdálkodtunk. Halála után én folytattam ezt a jó szokását, és jelenleg is három tehenünk van. A kapun belül mind szeretjük a tejet, ezért is tartok még mindig teheneket. Illetve azért is, mert nem való nekem az, hogy egyik székről a másikra üldögéljek egész nap. Kell nekem a dolog, a munka, én inkább ezzel szeretem tölteni a napjaimat, amíg az egészségem is engedi – vélekedett Istók István. Hozzátette: ő is a szövetkezet tagja, elégedett vele, ugyanis van ahol értékesítse a tejet, illetve ki is fizetik az árát, méltányosan. Míg a tejből tejtermék lesz A gazdák felkeresése után ideális úti célként szolgált a keresztúri gyár, így nemcsak azt láthattuk, miként állítják elő a tejet, hanem azt is, hogyan dolgozzák fel. A gyárban a helyi gazdáktól felvásárolt tejből készítenek minden terméket, és bár nagyon sok mindent gépesítettek, nagyon sok munkafolyamat kézi erővel zajlik, a szintén helyi emberek vgezik ezt a munkát. – Napi tizenöt-, akár tizenhatezer liter tejet is feldolgozunk. Először megérkezik a tej, amelyet megvizsgálnak, hogy minden szempontból megfelel-e az előírásoknak vagy sem. Ezután kerül majd a pasztörizálóba, ahonnan kétfelé válik a tej útja: vagy frisstermék, mint tejföl vagy szána készül belőle, vagy sajt – tudtuk meg Sánta Huba termelésvezetőtől. A gyár látogatása során megismerhettük a folyamatot, hogy miként lesz a tejből a fonott, füstölt sajt, valamint azt is megtapasztalhattuk, hogy hány embernek a munkája van benne egy-egy késztermékben. E termékeket már több megyében is megtalálni, Hargita megye mellett Kovászna, Brassó, Kolozs, illetve Maros megyei boltokban is árusítják. – Minden alapanyagunk helyi termelőtől származik. Nagy a konkurencia, a 150 kilométeres körzetben több mint öt tejgyár is működik, azonban a termékeink képesek helytállni a piacon. Szerintem a mi gazdaközösségünk és munkaközösségünk teszi különlegessé a terméket, a gyártásnál pedig a fő szempont, hogy olyan termékeket készítsünk, amelyeket gyerekeinknek is nyugodt szívvel odaadhatunk – hangsúlyozta Petroczki Ágota értékesítési vezető. Bár nem töltöttünk sok időt Székelykeresztúron és nem is tudtunk több gazdát meglátogatni, egy következtetést mindannyian leszűrtünk: ahhoz, hogy a boltban egy mozdulattal tudjuk leemelni a polcról a joghurtot, a tejfölt vagy finom sajtot, nem egy embernek kell egész nap dolgoznia, megvalósításához csapatmunka szükséges.

Szilágyi Dalma-Orsolya