Ditró községet elhagyva a gyergyói térség egy olyan részéhez érünk, ahol a magyarság aránya elenyésző: a szétszórt falvakban csak az egyház és az iskola nyújt valamelyest kapcsolódást az értékek őrzéséhez, a hagyományok megéléséhez. A népességfogyás, a nagymértékű elvándorlás itt a legszembetűnőbb, és ennek hatásai is itt érezhetők elsődlegesen, iskolai osztályok megszűnésével, az apadó gyermeklétszám minden következményével. Gyergyósalamás 1918-ig Ditróhoz tartozott, ezután önállósodott; településrészei – Gyergyóhodos, Fundoja, Kerekfenyő, Runk és Salamás – közül Hodos az, ahol a magyarság aránya számottevőbb. A 17. században irtványtelepülésként meghatározott Hodos lakossága a környező településekről költözött be: 1930-ig Ditróhoz tartozott, majd ekkortól önálló önkormányzattal működő faluvá vált 1960-ig. Sajátos oktatási helyzet –  akár előny is lehet Gyergyóhodosnak sohasem volt magyar nyelvű helységnévtáblája: Gyergyóditró felől érkezve az út jobb oldalán magasló katolikus templom jelzi, hogy megérkeztünk a faluba, ahol a lakosság tizennyolc százaléka magyar anyanyelvű. Az Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett templom kertjében Portik Mária Erikával találkozunk, aki pedagógusként, művelődésszervezőként, tősgyökeres hodosi lakosként éli itt mindennapjait. Általános iskolai tanulmányait a Hodos állomás falurészen akkor még működő magyar tanintézményben végezte, osztatlan osztályban. Ebben az iskolában több mint tíz éve nincs már magyar oktatás, de magát az intézményt is a megszűnés veszélye fenyegeti, olyan kicsi a gyermeklétszám. Salamáson óvodától nyolcadik osztályig 263 diák volt az elmúlt tanévben, azelőtt pedig közel 300, ami jól mutatja, hogy folyamatos és látványos csökkenés tapasztalható. Közülük mindössze 35 a magyar diákok száma, akik egy magyar óvodai csoport, két osztatlan elemi osztály és két felsős összevont osztályban tanulnak – ismertette az oktatási helyzetet Portik Mária Erika. A Sfântu Andrei Általános Iskola öt kisebb és egy központi épülettel rendelkezik: az intézmény felszereltsége megfelelő, kisebb-nagyobb felújításokat végeztek rajtuk az elmúlt időszakban, a magyar kormány támogatásával pedig korszerű játszótér épült az óvodásoknak. Portik Mária Erika 25 éve tanít szülőfalujában, mindig osztatlan osztályban végezte munkáját, sőt ő is így sajátította el elemi ismereteit. Az, hogy együtt vannak a gyermekek, az előkészítőstől a negyedik osztályosig, többféle kihívással jár, de a tapasztalatok szerint sokkal több előnye van, mint hátránya. – Nem az oktatás, sokkal inkább a nevelés szempontjából hasznos az, ha egy osztályteremben egyszerre kell boldogulni négy, esetenként öt évfolyammal. A nagyobb diákok besegítenek a kisebbek tanításába: úgy működünk, mint egy nagy család, ahol mindenkinek megvan a szerepe és meghitt hangulatban telik a délelőtt. A kisebbek előre tudnak tanulni, a nagyobbak folyton ismételnek, megszokják az önálló munkát. A pedagógus számára természetesen nem egyszerű, hiszen állandó megosztott figyelmet igényel – számolt be nevelési tapasztalatairól Portik Mária Erika, hozzátéve, hogy fokozati dolgozatát is a szimultán oktatás előnyeiről és hátrányairól írta, és a válaszok alapján sokkal több pozitívum, mint hátrány mutatkozott meg. Iskola, többféle szerepben A településen a kulturális és művelődési élet az iskola és az egyház köré szerveződik: bár létezik általános szintű kulturális igény, a szervezés, ötletelés feladata a pedagógusokra hárul. – Mivel kis közösség vagyunk, eléggé összetartók az emberek: Mikulás-ünnepségeken, anyák napján, karácsonyi rendezvényeken, bálokon összegyűlnek. Ezeket a közösségi eseményeket többnyire a templomban tartjuk, hogy ezáltal is erősítsük a vallásos lelkületet, az összetartozás érzését – mondta el a pedagógus. A településen ritka, amikor kívülről érkező kulturális vagy szórakoztató program kínálkozik, bár van rá példa, hogy a farsangi bálra, illetve az őszi Katalin-bálra tánccsoportot, humoros előadást hívnak meg. Az egyház alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz Salamás és a hozzá tartozó Hodos, valamint Galócás és Gyergyó­várhegy katolikus papja 2015 óta Pál Vilmos plébános. A három községben összesen ötszáz katolikus hívőt tart számon a plébánia jegyzéke, Pál Vilmos elmondása szerint ennél jóval kevesebben élik meg hitüket közösségi szinten. A vegyes házasságok, a fiatalok elvándorlása, az egyre kisebb gyermeklétszám következtében fogyatkozóban van a közösség. Ennek alátámasztásaként elmondta: idén november elejéig 26 temetést és mindössze öt keresztelőt tartott a három községben összesen. Tipikus jelenség, hogy a külföldön élő és dolgozó házaspár itthon keresztelteti meg a gyermeket, de nem marad a településen a későbbiekben sem. A szokásvilág megtartása, megélése a járványhelyzet miatt még nehézkesebbé vált: a korábban a Csíkiak családi temetőjében tartott búzaszentelés már második éve elmarad, a húsvéti eledelszentelés él ugyan, de egyre kevesebben tartják. A kántálás élő hagyománya mai napig része a karácsonyi ünnepkörnek. Az egyház szervezésében működnek a Mária Légió és a Rózsafüzér imacsoportok, de mivel tagjaik az idősebb korosztály képviselői, ezeket is a megszűnés veszélye fenyegeti. A település katolikus temploma az út melletti dombon magasodik: az 1899-ben épült kápolnát 1944-ben bővítették ki és építettek tornyot neki: a kápolna építésének 120. évfordulóján a templomkert bejáratához székelykaput emeltek, ugyanekkor festették újra a Szent Erzsébetet ábrázoló főoltárt, valamint cserélték ki a szentélyben lévő ablakokat is. A templom búcsúját november 19-én tartják, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére. – Idén tavasszal bérmálást tartottunk, a tavalyelőtti elmaradt alkalmat is bepótolva 46 fiatal részesült a szentségben; jövőre elsőáldozás t is tervezünk. Ezekben a községekben az egyház megtartó ereje kicsi, szinte csak szolgáltatóként van jelen, ennek ellenére alkalmazkodunk a helyi viszonyokhoz. Meglátásom szerint nincs ellenségeskedés a különböző nemzetiségű lakók között a hétköznapok szintjén – osztotta meg tapasztalatait a plébános. Fogyatkozóban Pál Vilmos plébános véleményét Portik Erika is megerősítette: bár tetten érhető a román–magyar ellenszenv, amit mindenki a maga módján él meg, de emberi kapcsolatokra lebontva nem alakulnak ebből konfliktushelyzetek. Az adott helyzetből próbálják kihozni a legtöbbet, részt vesznek egymás eseményein, akár úgy is, hogy az általuk betanított színdarabokba a román gyerekeket is beveszik. Salamáson jelenleg is működik a helyi RMDSZ, az önkormányzatban Platon Emese képviseli a szervezetet, amely helyi események szervezésében aktív szerepet vállal. A hodosi magyarság többnyire a templom körüli falurészen él: az egyházi nyilvántartás szerint a húsz évvel ezelőtti 1500 fős magyarság mára ötszázra csökkent. Az alacsony születésszám mellett a korlátozott munkalehetőségek is közrejátszanak abban, hogy a fiatalok nagy része külföldre megy az iskola elvégzése után. Bár a drasztikusan csökkenő népességszám más Hargita megyei településekre is jellemző, a kis létszámú magyarlakta falvakban sokkal szembetűnőbb és fájdalmasabb.

Boncina-Székely Szidónia