borús égbolt
Szobrok és városvezetők
Városbírók, polgármesterek, néptanácselnökök sorát néha egy ezredes vagy egy katonai parancsnok szakította meg – 44 név és 22 arckép szerepelt a Városvezetők arcképcsarnokában, azon a tárlaton, amit 2008-ban, a polgármesteri hivatal felkérésére nyitottunk meg a Csíki Székely Múzeumban. Én is akkoriban ismerkedtem velük, tetteikkel és a róluk szóló sajtóanyagokkal, s néhányukkal azután még alaposabban „szembenéztem”, vagyis levéltári kutatásaim során a lapokban nem mindig szereplő viselt dolgaikkal is találkozhattam.
Azt tapasztaltam, hogy Csíkszereda nem föltétlenül válogatta a vezetőit: olyan polgármestere is volt Erőss Elek személyében, aki csaknem ötven évig vezette a várost, de „utódlási krízissel” is küzdött 1901–1902-ben Élthes Jakab halála után, amikor kilenc hónap és három helyettes után sikerült jogerősen betölteni a polgármesteri széket, de akkor egyenesen 17 évre! Persze, olyan polgármestert még nem termett a föld, hogy mindenkinek megfeleljen. Ujfalusi Jenő sem lehetett kivétel, főként mert a „városfejlesztés erőszakolt művelete” tulajdonképpen az ő idejében indult meg. „Gyors egymásutánban építtetett aszfaltjárdát, létesített villanytelepet és a város építési szabályrendeletének és szabályozási térképének elkészítésével megadta a jövő építkezési programját” – vélekedett róla több mint egy évtizeddel később Frank Miklós építész. S mi még hozzátesszük, hogy az Ujfalusi-érában új utcákat nyitottak, s megkezdték a mai park helyén a tófenék eltüntetését. Mivel nem volt makulátlan – sohasem irányították Csíkszeredát szentek! –, több ízben is folyt ellene eljárás, mikor a magas pótadók, mikor a lassú ügyintézés miatt jelentették fel. Előfordult, hogy el is marasztalták több dologban, és pénzbüntetést kellett fizetnie, visszatartották a fizetését, sőt minisztériumi kivizsgálás is folyt ellene.
Mindezzel együtt 1919-ig állt Csíkszereda élén, s akkor megtagadta az eskületételt az új hatalomra, ezért hamarosan el kellett hagynia a várost. Húsz év teltével, 1939. március 8-án már alig emlékeztek vétkeire – leginkább küzdelmeit emlegették. „A még ma is élő városatyák tanubizonyságot tehetnek, hogy kellő fedezetek hiánya miatt, sohasem akarták megszavazni az ezekre szükséges hiteleket, de a fiatal polgármester saját felelősségére, a Magyar Aszfalt R.T.-al és a Ganz-féle Villamossági R.T.-al megkötötte a szerződéseket s azután nagy üggyel-bajjal sikerült a terheket a képviselőtestületekkel utólagosan vállaltatni.”
Ujfalusit 1919 és 1944 között Barbier, Florea, Tetu, Oprea, Bíró, Faroga, Corduban, Szász, Éder és ismét Szász követte. Közülük – tudtommal – Oprea, Faroga, Szász és Éder ellen is folyt különböző eljárás, vagyonvizsgálat, peres ügy. Farogát az 1930-as évek végén vizsgálták, 1940 őszén pedig Éder Elemér alezredes kiutasította Magyarországról. Éder Elemért a háború után vizsgálták a zsidók deportálása miatt (Ausztriában halt meg), akárcsak Szász Gerőt, akit 1946-ban a népbíróság – távollétében – húsz év kényszermunkára ítélt, de aki 1943 őszétől betegszabadságon volt, és tényleges „bűneit”, ha voltak, érdemes lenne tovább vizsgálni.
Szóval, sokat gondolkozom azon, hogy nem könnyű Csíkszereda polgármesterének lenni, s úgy egyáltalán, felelős elöljárói tisztséget vállalni. Mert a jelenben a jövőt is látni kell – ami keveseknek adatik meg. Egyszerre kell a nemzethez és a választókhoz is hű lenni, s ugyanakkor ellenségeket se szerezni sem a mai, sem az eljövendő hatalomból. Vagy számolni azzal, hogy mindez és a városfejlesztés együtt jár… S ha minden jól megy, egyszer majd a szobor is elkészül érte.
Az Ujfalusié már ott áll a Gimnázium előtt.
Daczó Katalin
