tiszta égbolt
Szívből jövő segítség
Ismételten hála és köszönet. Hála és köszönet azon embereknek, akiket nem a haszon, hanem az igazi szeretet ösztönöz. Akik nap mint nap azzal törődnek, hogy miként tudnák egy kicsit jobbá varázsolni a világot.
Két alkalommal is betért hozzánk egy kóbor kutya. Szerencsére csak az egyik esetnél volt a négylábú nagyon rossz állapotban, sérülten, a másik alkalommal „csak” a csontsoványság volt észlelhető. Mindkét alkalommal segítségünkre siettek a Csíkszereda határában lévő Pro Animalia menhely munkatársai. Azért is bátorkodok hozzájuk fordulni és nyugodt szívvel rájuk bízni a segítségre szoruló állatokat, mert jártam náluk. Láttam, hogy a több mint kétszázötven kutya esetében igyekeznek mindegyiket a lehető legjobb kürölmények között gondozni. Mindegyikért kiteszik a szívüket-lelküket, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy segítsenek rajtuk. Mára már mindkét kutya gazdára talált, élvezheti a szerető otthon melegét. De talán a hozzám érkező két eb még nagyon jó esetnek számít, ugyanis szinte naponta látom a fent említett menhely Facebook-oldalán, hogy sok esetben milyen kutyákkal találkoznak: olyanokkal, amelyek – szó szerint – kínok között élték addigi életük minden percét. Na ez az, ami számomra felfoghatatlan! Hogyan tud ez valakinek szórakozást nyújtani, vagy hogy tud valaki annyira közömbössé válni, hogy a szenvedés látványa ne hassa meg?!
Talán sosem fogom megérteni azokat az embereket, akik ilyen állapotban hagyják az állatokat. Valahol igyekszem felfogni, hogy anyagi szempontból nem mindig tudják kellőképpen gondjukat viselni, de mára már rengeteg segítséget igényelhetünk ezekre a problémákra. Sokakat érzékenyen érint az ivartalanítás témája is. Valóban rosszul hangzik, olyan érzést kelt az emberben, mintha bele szeretne szólni a természet rendjébe. Viszont amellett, hogy az ivartalanítással meghosszabbítjuk kedvencünk életét, elkerüljük azt, hogy leendő kicsinyek sorsát megnyomorítsuk.
Fél füllel hallottam egy megjegyzést, hogy valakinek vemhes a kutyája, aztán megszülettek a kiskutyák. A kérdésre pedig, hogy mi lesz velük a továbbiakban, az volt a válasz, hogy hát nem lehet tudni, valaki tán elviszi, ha nem, majd a menhely… Ez a megoldás valóban sokkal állatbarátabb, így tényleg nagyobb esélyt kapnak a gazdátlan egyedek is.
Szilágyi Dalma-Orsolya
