Szívbetegek kevesebben?
A pandémia végfejleményeiről még korai lenne beszélni, a világ legtekintélyesebb járványtanászai sem fogalmaztak meg egyértelmű véleményeket. Sok még a bizonytalanság, a jelek szerint a rendelkezésre álló ismeretanyag sem elégséges, s ilyenképpen jobbára a feltételezések, a latolgatások, a várható fejlemények betájolása került előtérbe.
Ez hazai viszonylatban is így van, mert nem mindig talál a szó. Egy adott pillanatban például az egyik legilletékesebb – legalábbis kormányzati szinten –, dr. Read Arafat a napi 1500 új fertőzést sem tartotta kizártnak, mások pedig arról beszéltek, hogy az intenzív ellátás kapacitása képtelen lesz megbirkózni a súlyos, a mesterséges lélegeztetésre szoruló betegek ellátásával. A kezelés tekintetében sem alakult, alakulhatott ki egységes álláspont, illetve egy általánosan elismert protokoll. Amúgy sokak szerint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) sem volt a helyzet magaslatán, s ezért azt bírálat is érte, mindenekelőtt annak főigazgatóját, az eritreai származású dr. Tedros Adhanom Ghebreyesust. (Aki egyébként biológus, de mesterfokozatot szerzett a fertőző betegségekkel szembeni immunológia terén.) Mindenekelőtt az amerikai elnök, Donald Trump szájából hangzott el többször is bíráló megjegyzés, akárcsak a kínai illetékes hatóságokat illetően. Különben a főigazgató a világszervezet küldöttsége élén január végén látogatást tett Kínába, azt követően pedig a WHO végrehajtó bizottságának február 3–8. közötti Genfben tartott gyűlésén megelégedéssel nyilatkozott a kínai elnökkel való találkozásáról és az ott elért eredményekről a koronavírus leküzdésében. Kétségtelen, hogy egy szerfelett bonyolult üggyel állunk szemben, s egyes megfigyelők szerint egy évnek is el kell telnie ahhoz, hogy érdembeli megállapításokra, következtetésekre lehessen kilyukadni. Ugyanakkor az is igaz, hogy voltak és vannak olyan tekintélyes szakértők, akik meglátásai jobbára beigazolódtak az elmúlt hetek folyamán, s ezek közé tartozik dr. Molnár Géza kolozsvári járványtanász, egyetemi tanár, az egészségügyi minisztérium egykori államtitkára. Amúgy hazai viszonylatban annak csak örvendeni lehet, hogy egyes szaktekintélyek borúlátó becslései nem igazolódtak be, és a járvány – bár okozott súlyos megrázkódtatásokat – nem öltött olyan mérteket és nem okozott annyi családi tragédiát, mint egyes európai országokban. A pillanatnyi helyzetet sem lehet egyértelműen jónak vagy rossznak minősíteni. Abban a tekintetben sem egységes a vélemény, hogy bekövetkezett-e a „csúcsra járatás”, az tény, hogy a legtöbb regisztrált fertőzöttet, szám szerint 523-at április 11-én jegyeztek, 500 felett azelőtt és azután sem volt egyszer sem, április 28-tól errefelé pedig az aktív esetek száma megállapodott 7500-7600 körül. A legkevesebb elhalálozás március 22-én következett be – 1 halott –, a legtöbb pedig április 25-én, szám szerint 34. Az elhalálozások tekintetében megjegyzendő, hogy mulasztások történtek a nyilvántartás tekintetében, például Suceaván, Aradon pedig a minap derült ki, hogy néhány április elején elhalálozott beteg csak a hónap végén került be a jelentésbe. A május 8-i jelentésben pedig úgy tudni, hogy azért ugrott az elhalálozások száma, mert azt megelőzően elhalálozottak kimaradtak a statisztikából. Az elhalálozás oka tekintetében is vannak fenntartások, így azt maga az államtitkár, dr. Horațiu Moldovan is elismeri, hogy az elhunytak 80%-a egyrészt a nagy kockázatot jelentő időskorúak közül került ki, s jobbára olyan személyekről van szó, akik másabb súlyos krónikus betegségekben is szenvedtek. A halálokként a koronavírus-megbetegedést jelölik meg, amivel például nem ért egyet az egyik neves hazai (de nem csak) igazságügyi orvosszakértő, dr. Vasile Astărăstoae egyetemi tanár. Megmutatkozott egy érdekes jelenség is: csökkent a különböző súlyos szívbetegségekben elhunyt személyek, illetve páciensek száma, s ezt egyes kardiológusok azzal magyarázzák, hogy azokat időközben megfertőzte a koronavírus is, s a halotti bizonyítványba a koronavírusos megbetegedés került be halálokként. Dr. Maria Dorobanțu, a fővárosi sürgősségi klinikai kórház szívgyógyászati osztályának főorvosa, egyetemi tanár egy minapi nyilatkozatában ugyanakkor furcsállotta, hogy osztályukra az utóbbi két hónapban sokkal kevesebb súlyos sürgősségi ellátásra szoruló szívbeteg került be, mint a megelőző időszakokban havi átlagban. Apropó, kórházi beutalások: dr. Monica Pop egyetemi tanár, neves szemész főorvos a múlt csütörtökön határozottan követelte a kórházak „újranyitását”, a járóbeteg-rendelések normális mederbe terelését, hogy a lakosság számára akadálymentesen hozzáférhetővé váljon az orvosi ellátás. Tételesen úgy fogalmazott, hogy „sok páciens halálra ítéltetett, mert a kórházak bezáródtak”. Szerinte ilyen körülmények között a szükségállapot meghosszabbítása logikátlan dolog lenne és ellentétes az emberek érdekével. „Azok, akik vezetnek, nem értették meg, hogy párhuzamosan ezzel a virózissal léteznek más megbetegedések is. A pácienseket kezelni kell, mert a betegség nem stagnál abból kifolyólag, hogy szükségállapot van” – mondta dr. Monica Pop. Utalt egy konkrét példára is, miszerint egy agyvérzéses beteget a fővárosban egyik klinikáról a másikra hordoztak, míg ellátására megkésve került sor. Amolyan válaszként dr. Raed Arafat egy pénteki nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy sem ő, sem pedig az egészségügyi minisztérium nem zárta be, illetve nem ürítette ki a kórházakat, s azok, amelyek nem szerepelnek a front első vonalát jelentő listán, maguk dönthették el, illetve azok ügyvezető tanácsai, hogy milyen „üzemmódban” látják szükségesnek és indokoltnak tevékenységük megszervezését. S az már csak hab a tortán, hogy állítólag volt olyan kórház is, ahol a személyzet egy részét „kényszerszabadságra” irányították. Ugyanakkor a megyei közegészségügyi igazgatóságok 3166 alkalmazottja közül a járvány kezdete óta 1200-an voltak pihenő- vagy betegszabadságon…
Hecser Zoltán
