Derűs napsütés és egy üdítően jó kedélyű, mégis nyugodt fesztiválkép fogadott amikor a múlt hétvégén megérkeztünk Kissolymosra, ahol éppen az 5. Székely Lovas és Kultúr Fesztivál eseményei zajlottak. Bár szólt a zene, mint minden fesztiválon, de itt nagyon eltalálták, hogy milyen az ideális hangosítás. A szervezőktől utólag megtudtuk, 2300 látogatója volt a rendezvénynek. Nagy szó ez egy kis falu életében. [caption id="attachment_76567" align="aligncenter" width="1000"] A gyerekek is megmutatták, hogy tudnak lovagolni. A legkisebb is számít[/caption] Alig szálltunk ki az autó­ból, máris összefutottunk Nagy Lajossal, Ro­mán­andrásfalva község polgármesterével. Kissolymos is e községhez tartozik. Kisvártatva már mesélte, örvendetesnek tartja, hogy immár második alkalommal Kissolymos adhat otthont a rendezvénynek, ugyanis egy kicsit kimozdítja a falut a szürke hétköznapokból. A tavalyihoz képest ráadásul színesebb lett a programkínálat is. Hozzáfűzte: akár hagyományőrzésként is felfogható a lovas fesztivál, hiszen a településen már alig néhány háztartásnál van ló, az unokák lehet, hogy már nem is látnak lovat a faluban, azonban reméli, a fesztivál meghozza a fiatalok kedvét is, hogy lovakkal foglalkozzanak. Egyre gyarapodik a fesztivál Szabó Klára, a fesztivál főszervezője készséggel válaszolt kérdéseinkre. Így hamar megtudtuk tőle, az idei újdonság, hogy a lovassport lett a fő műsorszám. Összesen huszonöt lovas mérte össze tudását, három kategóriában versenyeztek. Volt ügyességi verseny, valamint díjugratás, kategóriánként hetven és nyolcvan, illetve kilencven centiméter és egy méter magas akadályokat kellett a lovasoknak átugratniuk. A lovasok Székelyföld különböző lovardáiból jöttek: Gyergyóremetéről, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, Szenterzsébetről és természetesen a házigazda Sólyom Major lovasai is részt vettek az ügyességi, díjugrató versenyben. Érdeklődésünkre Szabó Klára elmondta: korábban Székelykeresztúron tartották a fesztivált, mintegy egy hektáros területen, amely tulajdonképpen egy kert volt, ahol lassan már kilenc éve működik a csapatuk. A harmadik fesztiválon már 350 látogatójuk volt és szűkössé vált a terület, egyszerűen már nem fértek el ennyien. Akkor még inkább a kulturális programokra és lovasbemutatóra alapozták a rendezvényt. Mint mesélte: az a hely már nem volt megfelelő, egyszerűen ki kellett mozdulniuk onnan. Már hat-hét évvel ezelőtt kerestek egy olyan helyszínt, amely nincs messze Székelykeresztúrtól, ekkor bukkantak a kissolymosi egykori termelőszövetkezet területére és a hozzá tartozó épületekre és megtetszett nekik. 2014-ben döntöttek úgy, hogy felújítják, s elkezdték átrendezni a terepet. – Kissolymos eldugott település Hargita és Maros megye határán, úgymond periféria, de van egy nagy előnye, hogy itt még létezik a falusi élet. Az 1989-es fordulat után itt semmi nem történt, 26-27 évig szeméttelep volt az egykori téesz, az istálló romokban hevert, egyedül a gabonaraktár maradt meg úgy-ahogy használható formában – válaszolta az egykori állapotokat firtató kérdésünkre Szabó Klára. Hozzáfűzte 2015-ben kezdték el felújítani az épületeket, meg elhordani a szemetet, rengeteg munka volt. Merész tervek Most már azonban két lovaspá­lya és egy lovarda működik itt 11 lovas boksszal. Jelenleg ott tartanak, hogy helyt tudnak adni lovas versenyeknek, edzéseknek és szívesen fogadják azokat is, akik szeretnének lovagolni tanulni. Lovassport-központja lett nemcsak a falunak, hanem a teljes régiónak. A terveik ennél is merészebbek, a tevékenységük nem szűkül be csupán a lovassportra, jövőre vendéglőt is szeretnének üzemeltetni, sőt egy panziót is, ahol a vendégek megszállhatnak, ebédelhetnek, vacsorázhatnak és akár a teljes nyaralásukat eltölthetik lovaglással, túrázással. – Szóval ez egy központ, ahol a természetet, az érintetlen tájat szerető turista ellátogathat, mert itt még megmaradt abban az állapotában, amelyben 26-27 évvel ezelőtt volt, amikor a helyiek letették a kapát, kaszát – ecsetelte a környék előnyeit. Fejlődő lovassport Kérdésünkre elmondta: a lovassport az országban elsősorban a nagyvárosi központokban – Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, Temesvár, Arad, Bukarest – honosodott meg. Székelyföldön egy kicsit hátrébb tartunk, de azért vannak már jó kezdeményezések, tizenegy lovarda működik, ahol díjugratással foglalkoznak. Petréd Károly, a gyergyóremetei lo­vasklub tulajdonosa és vezetője létrehozta a Régió Kupa versenysorozatot, amelyet idén már második alkalommal rendeznek meg. Ennek hat fordulója van, mindegyiket más településen, köztük Székelyudvarhe­lyen, Kőrispatakon, Gyergyóremetén, Csík­szeredában tartják. A székelyföldi lovassportot űzők ezeken a rendezvényeken tudják megmutatni magukat, ez pedig egyben előkészület arra, hogy ha hivatásos sportolók szeretnének lenni, akkor országos szintű versenyeken is elindulhassanak. A székelyföldi házi bajnokságban részt vevő klubok tagjai a hazai szakszövetségnek is, így ennek nincs semmilyen elvi akadálya. Nemcsak lovagolni tanítják a gyerekeket Riportalanyokra vadászva ta­lál­koztunk Varga Attilával, a kis­solymosi lovarda vezetőjével, akitől megtudtuk: hat hete kezdte el a munkát. Mesélte, hogy kezdetben összesen öt gyerek járt ide, alig hat hét leforgása alatt már ott tartanak, hogy elérték a húszas létszámot. Csapatuk részt vesz a Régió Bajnokságon, a jövőben pedig szeretnének országos versenyekre is nevezni. Idén három táboruk indult, jövőre szeretnének hetet szervezni, jó előre rögzített időpontokban, s e táborokat már januártól elkezdik hirdetni. – Az a fontos, hogy minél több gyereket bevezessünk a sportba, az országban a sportágnak most kezd jövője lenni és szeretnénk, ha a lovardánk jó színvonalat képviselne – hangsúlyozta. Kérdésünkre elmondta, a gyerekeknek azért érdemes lovagolniuk, mert jó lesz tőle a tartásuk. – A lovaglás majdnem olyan, mint az úszás, mert minden izomcsoportot megmozgat, ezenkívül nagyon koncentráltnak kell lenned fejben. Egy lónál egyszerre több dologra kell odafigyelni. A gyerekek nagyon magabiztosak lesznek, emberséget tanulnak és türelmesek lesznek. Megtanulnak hibákat is elnézni, és megtanulnak embertársaikkal jól viselkedni – sorolta a lovassport előnyeit Varga Attila. Hozzáfűzte: egyre népszerűbb az országban a sportág, sok a tehetséges fiatal, s annak örülne a legjobban, ha valamelyik tanítványa kijutna az olimpiára vagy más nagy világversenyre. [caption id="attachment_76568" align="aligncenter" width="1000"] Díjugratás. Az áramvonalas sport Fotók: Szabó Károly[/caption] Megkérdeztünk egy szakértőt Ha már ott jártunk, természetesen megkérdeztünk egy versenyzőt is. Nagy Csenge, a Sólyom Major csapat meglehetősen ifjú, de igencsak tehetséges tagja kérdésünkre elmondta: ő már egy éve lovagol, és nagyon tetszik neki a sport, élete első versenyén negyedik lett. Hozzátette: ezúttal nem sikerült annyira jól a versenye, mert a lovak nem voltak jó passzban, valamiért féltek az akadályoktól. Azért még elmondta, hogy heti két alkalommal jár ki a lovardában, ahol nemcsak lovagolnak, de le is csutakolják a lovakat, a legjobban a nyergelést szereti. A lovassportra azonban hobbiként tekint, amúgy ügyvéd szeretne lenni, mert látta a tévében, hogy az vagány dolog. Amikor elfogytak a riportalanyok, alkalmunk nyílt körülnézni. A hangulat meglehetősen családias volt, a bográcsban főzött gulyás meg nagyon finom. A közönség a legjobban Pászka Lehel lovasíjász látványos bemutatóját várta, ami nem is okozott csalódást. Szavakkal nehéz leírni, de a „lélegzetelállító” mint jelző közel áll hozzá. Szerencsére az időjárásban sem kellett csalódnunk Csak a bemutató után kezdett esni az eső, de addigra már útban voltunk hazafelé a tévés kollégával. Ki tudja, miért, mindketten mosolyogtunk. Kiss Előd-Gergely