Alig néhány nap választ el az év végétől, és letudhatom ezt a hosszú, fárasztó évet az éjféli harangszóval. Igen, nekem – és gyanítom, hogy még sokaknak – elég volna az éjféli harangszó, ami jelzi, hogy átbillentünk egyik évből a másikba, de mi – vagy legalábbis én – már az idősebb korosztályt képviseljük. Most viszont zajosabban szokás búcsúzni az óévtől, illetve köszönteni az újévet, ami rendjén is lenne, amennyiben az éjfél körüli egy-két órára korlátozódna a zajkeltés. De sajnos nem így van, hiszen a durrogtatást, pukkantgatást jóval éjfél előtt elkezdik a szolgálatos zajkeltők. Sőt, vannak, akik jóval szilveszter előtt elkezdik a zajkeltést, mert miért is ne okoznának egy kis riadalmat a békésen közlekedő járókelők között este egy emeleti ablakból jól célzott – a gyalogos elé vagy mögé pottyanó – petárdával. Amúgy nálunk Gyergyószentmiklóson néhány éve menetrendszerűen még karácsony előtt eljárnak a kecskés hagyományőrzők, akik idén két medvével érkeztek. Egyébként ugyanúgy doboltak, füttyögtettek a tömbházak között, mint amikor kecskével jártak, csak most medve járta el a tavalyi kecsketáncot. Szóval, ez is megvolt, még csak szilveszter van hátra, amitől előre rettegek, hiszen tavaly is a jó öreg Kati cicám három napig hason kúszott a lakásban, olyan sokkot kapott az éjféli durrogtatásoktól. Idén nem megyek fel a főtérre sem meghallgatni az elöljárók köszöntését és tűzijátékot nézni, hiszen két egymást követő évben ott mérgelődtem az év utolsó perceiben a tömegben, mert a nagy harsogtatás közepette semmit nem hallottam a köszöntésből. Pedig azért mentem fel, és ráadásul ki is volt hangosítva, a pap áldásából is úgy csíptem el foszlányokat, hogy egészen közel mentem a hangfalakhoz, és ott időnként el lehetett csípni egy-egy félmondatot. Azontúl zaj, ricsaj és foszforszag lengte be az éppen betoppanó új évet. Így inkább itthon maradok és Kati cicámat bátorítom: egy igazi ragadozó, előkelő rokonsággal, nem ijed meg holmi kétlábú pukkantóktól! Jánossy Alíz