November 11-én, az első világháborút lezáró fegy­verszünet 108. évfordulóján Csíktaplocán fejet hajtottak a két világégés áldozatai előtt. A helyi temetőben levő emlékműnél – amelynél felállítása óta most először tartottak megemlékezést – egybegyűltek méltó módon rótták le tiszteletüket az elesett katonák emléke előtt. A rendezvényen a múlt áldozatai mellett a béke megőrzésének fontossága is hangsúlyt kapott.

A szerdai megemlékezés előzménye a tavalyi cso­bot­falvi alkalom volt, amelyet a temetőkertben álló világháborús emlékmű Bodó István helytörténész kezdeményezé­sére végzett felújítása után szerveztek meg.

Az akkori eseményen Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere jelezte, a megemlékezésnek lesz folytatása: hagyományteremtő szándékkal, minden évben más-más helyszínen szervezik meg. Mivel a városhoz tartozó településrészeken több háborús emlékhely található – a csomortáni Szent Péter Plébánia, a csíktaplocai plébánia, a Szent Kereszt-plébániatemplom és a csíkzsögödi plébániatemplom mellett –, ez a „vándorünnepség” biztosítja azt, hogy a hősök előtti tisztelgés az egész közösség élő szokása maradjon.

Emberi sorsok a számok mögött

A megemlékezésen elhangzott: 108 évvel ezelőtt, 1918. novem­ber 11-én életbe lépett az első világháborút lezáró fegyverszünet. A négy és fél évig dúló háborúban a történelmi Magyarország nagyjából 660 ezer katonája vesztette életét Európa hadszínterein – közülük 58-an csíktaplocaiak voltak. A tragédiát fokozta a második világégés, amely további mintegy háromszázezer magyar honvéd életét követelte, köztük 51 csíktaplocai fiatalét. A lakosság 1995-ben állíttatta azt az emlékművet, amelynél most, a felállítása óta először tartottak közös kegyeletadást.

Bodó István helytörténész ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy a háborúk történetét nemcsak a hadvezérek és csaták, hanem az emberi sorsok mércéjével kell mérni. Hangsúlyozta: a hősiesség nem csupán a csatatéren tanúsított bátorságban mérhető, hanem abban is, amikor valaki a legnehezebb körülmények között is helytáll, teljesíti kötelességét, és másokért is áldozatot vállal.

A múlt emlékezete és a béke felelőssége

Csíkszereda polgármestere, Korodi Attila beszédében a múlt és a jelen párhuzamaira hívta fel a figyelmet, kitérve a szomszédunkban zajló háborúra és a világban tapasztalható feszültségekre. Mint mondta, a békéért mindennap tenni kell, és a történelmi leckéket úgy kell átadni a gyermekeinknek, hogy valóban megértsék a gyűlölet és a felelőtlenség következményeit.
Fodor Tamás, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja beszédében méltatta a székelyföldi közösség hagyományőrző munkáját.

– Az itt álló emlékművön nagyon sok név szerepel, mindkét világháborúban sok fiát adta a magyar haza védelmére Székelyföldnek ezen szeglete. Ebből is látszik, hogy Székelyföld jelentős bástyája Magyarországnak, az elmúlt 1000-1200 évben ez mindig is így volt

– fogalmazott, köszönetet mondva Bodó Istvánnak a hősök történetének kutatásáért és ápolásáért.

Az emlékműsor részeként Kányádi Szilárd színművész elszavalta Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa című versét. Az emlékművet Czikó László római katolikus plébános szentelte meg, a szabadtéri ünnepség koszorúzással, majd a magyar és székely himnusz közös eléneklésével zárult.