tiszta égbolt
Szezont a fazonnal
A legtöbb divatlap előszeretettel ad öltözködési tanácsokat olvasói számára, akik így hamar megtanulhatják vagy megelőzhetik a kínos bakikat. Persze amikor az ember fiatal és lázad, magasról tesz arra, hogy milyen írott vagy íratlan szabályok léteznek erre vonatkozólag, és a „csakazértis” szellemben alakítja ki ruhatárát.
Egyszer viszont minden véget ér, és így lesznek a lázadó rocker lányokból visszafogottan öltözködő titkárnők, akik egész hátralévő életükben rejtegetik fiatalkori fényképeiket. Persze nem minden esetben történik meg ez a „továbblépés”, sőt az élet legtöbb területén keverjük a szezont a fazonnal.
Halottak napja van… Az emlékezés, az elcsendesülés ideje, amikor egyszerűen meg kell állni, mert ilyenkor van ennek itt az ideje. Éppúgy, ahogy „megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak...” (Préd 3,1-8)
De úgy látom, hogy mostanában csak annak van itt az ideje, hogy mindent mindennel összemossunk, és töklámpásokat faragva gyújtunk gyertyát szeretteink sírjainál. És sokan nem értik, hogy mi a baj mindezzel. Miért nem lehet újítani a hagyományon, a vallási meggyőződésen, hiszen mégis kinek árt az, ha Halloween-partiba megyünk szombat este?
Nem azzal van a baj, ha fiatalkorban kísérletezünk, belenézünk a horoszkópba, töklámpást készítünk, mindenféle tanítások között böngészünk, hanem azzal, amikor felnőttként sem tudunk különbséget tenni ezek között. Hiszen aki mindenben hisz, az semmiben sem hisz igazán, és könnyen divatbakiként végzi a társadalom ruhatárában…
Keresztes Bea
.jpg)
