Tíz éve annak, hogy a régi lejt, a ROL-t felváltotta a RON. Ez nem jelentett egyebet, mint a hazai pénznem 2005. július 1-jén bekövetkezett denominalizálását, azaz négy nullának a „levágását”. Hazai és külföldi személyiségek szerint is ez az aktus gazdasági-társadalmi és politikai szempontból Románia számára az utóbbi 20-25 esztendő egyik legfontosabb eseményét jelentette a NATO-ba való 2004-es belépés, illetve a 2007-es uniós csatlakozás mellett. [caption id="attachment_4652" align="aligncenter" width="760"] 2005. július 1.: Mugur Isărescu „szalutál” a RON-nak...[/caption] [dropcap]N[/dropcap]em vitás a denominalizálás jelentősége, de az tulajdonképpen egy semlegesnek nevezhető technikai jellegű művelet volt. Erre azért került sor, mert az inflációval párhuzamosan a lej elértéktelenedett, s ezen mindenképpen változtatni kellett. Ami bekövetkezett, annak megvolt a lélektani szerepe is, mert például nem mindegy, hogy az árfolyam 36 000 lej/euró vagy 3,6 lej/euró, legalábbis a lej „értékének” az érzékelése szempontjából. Akkor azonban a legilletékesebbek is másként látták. Így például Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank akkori és jelenlegi elnöke többek között azt állította, hogy „a lej belépett egy olyan értékbe, ami méltó az európai pénznemi jogálláshoz”. A jegybank elnökétől már megszoktuk, hogy tekervényesen, illetve parabolákban szokott fogalmazni, s ez történt ez esetben is, de az nem vált világossá, hogy hova is akart kilyukadni. Ugyancsak 2005. július 1-jén a jegybank akkori és jelenlegi első elnökhelyettese, Florin Georgescu azt nyilatkozta, hogy „egy olyan történelmi pillanatról van szó, amely Románia számára jelzi a dezinfláció útján való visszafordíthatatlan elindulást, minél közelebb az évi 2-3 százalékhoz a 2008–2009-es időszakban”. Hát ez a közelítés ugyancsak megkésett, mert tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az megvalósuljon. Illúziókat kergetett egy másik bankszakember is, a későbbi pénzügyminiszter, Sebastian Vlădescu, aki szerint a RON csak hét évet fog megérni, mert olyan makrogazdasági eredmények születnek, amelyek lehetővé teszik majd az eurózónába való belépést. Nos, ez a belépés továbbra is lehetőség maradt, s talán újabb hét évre lesz szükség… Veszteség és nyereség Köztudott, hogy a 2005–2008-as időszakban iramosan fejlődött Románia gazdasága, de azt követően, nevezetesen 2009–2012 között a gazdasági-pénzügyi válság igen súlyos csapást mért országunkra is, mindenekelőtt gazdasági és pénzügyi szempontból. Talán ennek köszönhető az is, hogy a lej az elmúlt tíz esztendő során az euróhoz képest 25 százalékos „veszteséget” könyvelhetett el, a gazdasági válság bekövetkezését követően pedig „vérátömlesztésre” szorult, nevezetesen a Nemzetközi Valutaalaptól és más külföldi hitelezőktől folyósított húszmilliárd eurós kölcsön révén. Ami pedig a vásárlóerőt illeti: az egy adott pillanatban megerősödött annak is köszönhetően, hogy az árfolyam 3 lej/euróra mérséklődött, de ezért utólag nagy árat kellett fizessenek és fizetnek ma is mindazok, akik bankkölcsönöket vettek fel, főleg ha azok valutaalapúak voltak. Helytelen lenne azonban csak az egyik oldalról, az esetleges veszteségek oldaláról megközelíteni az elmúlt tíz esztendőben bekövetkezett változásokat. Nem lehet eltekintetni például attól, hogy a 2009–2010-es stagnálást követően az utóbbi esztendők során folyamatosan növekedett az országos garantált bruttó minimálbér kvantuma, s a tizedik évforduló napján, azaz ma emelkedik 1050 lejre. De ha már erről esett szó, akkor utalhatunk arra is, hogy annak kvantuma 2005. július 1-jén még csak 310 lej volt. Akkor az országos átlagos nettó bér értéke 722 lej volt, jelenleg (pontosabban április hónapban) 1857 lej, ami mintegy 2,5-szörös növekedést jelent. (Lévén, hogy a viszonyítási alap, 2005 júliusa magától értetődő, hogy az értékek RON-ban vannak kifejezve!) Helycserék Ha az elmúlt tíz évben bekövetkezett tendenciák kapcsán a minimál-, illetve az átlagbérre utaltunk, azt nem véletlenül tettük, mert az életszínvonal egyik fokmérőjét jelenti az, s annak tendenciája ugyanakkor rendszerint követi azokat a pozitív változásokat, amelyek bekövetkezhetnek egy ország gazdasági-társadalmi fejlődésében. Érdemes tehát szemrevételezni a bérek alakulását. Már csak annak okán is, hogy az azok tekintetében esetleg bekövetkezett helycserék közvetve tükrözik a gazdaság szerkezetében bekövetkezett változásokat is. Íme: 2005 júliusában a legmagasabb átlagos bérszintet a bankszektorban jegyezték, havi 2270 lejes nettó bért, azt követte 1626 lejes havi átlagos bérszinttel a légiközlekedés, a harmadik helyre pedig a dohányipar került 1608 lejjel. Jelenleg másabb a rangsor: első helyen a kőolaj- és a földgázkitermelés szerepelt április hónapban 5031 lejes havi nettó bérrel, a bankszektor pedig lecsúszott a második helyre 4963 lejes átlagos nettó bérrel, a harmadik helyet pedig a kőolajfeldolgozás foglalta el 4635 lejjel. Tíz évvel ezelőtt a legkisebb havi átlagos nettó bért a fafeldolgozásban jegyezték, 442 lejt, jelenleg viszont a szálloda- és vendéglátóiparban 1104 lejest. Hecser Zoltán