borús égbolt
Szeretetlánc
Anyák napja volt nemrég, az anyaság csodájának ünnepe. Rengeteg köszöntő lepte el ez alkalommal a közösségi teret. Sokan nemcsak köszöntötték az anyákat, hanem megemlékeztek a már csak volt édesanyákról is. Anya-gyerek fotók sokaságán lehetett megcsodálni a kötődést, szeretetet, büszkeséget. Ezeket elnézve jutott eszembe, hogy azok az édesanyák, például az én korosztályom édesanyái is, mennyire fiatalok voltak. Alig asszonylányok, éppen húszévesek vagy huszonvalahányak és már ott mosolyognak az egyéves, kétéves babákkal az ölükben a szülinapi fotókon. Az én korosztályom még látta ránctalannak édesanyja kezét és az én édesanyámat is nézték már a nővéremnek idegenek a vonaton. Láttam édesanyámat energikus fiatalasszonynak, nagymamámat is, amikor alig a középkorba lépett, ereje teljében volt és a haja még nem volt teljesen fehér.
Ma ez már kicsit más. Persze, általánosítani nem lehet, de köztudott, hogy a gyermekvállalási időszak egyre jobban kitolódik. Ma is szülnek húszévesek, sőt, tizenévesek is, a többség azonban húszas évei végén, harmincas évei elején szüli első gyermekét. Vajon, jutott eszembe, azok a fiatal édesanyák, például az én korosztályom édesanyái, honnan tudták húszévesen, hogy hogyan kell a kisbabát ellátni, a családot össze és egyben tartani, párkapcsolatot menedzselni, háztartartást vezetni… szoptatni, szülinapi tortát sütni, pelenkát mosni, altatni, mindenre is odafigyelni és sokszor mindemellett dolgozni is menni. Egyszer használatos pelenka, Google és támogató Facebook-csoportok nélkül. Nem a harmincasok megfontoltságával és tapasztalatával, hanem csak a huszonévesek energiájával…
Magam is, jóval harminc fölött vállalva az első gyermeket, csak bámulom ezeket a fiatal anyákat. És a korábbi, még fiatalabbakat. Amikor talán még húsz sem volt és már asszony lett a lányból, aztán szempillantás alatt édesanya. Egy titkot sejtek csak: hogy a szerencsésebb fiatal édesanyáknak ott volt az ő édesanyjuk. A mi, akkor még éppen csak középkorba lépett nagymamáink, akik karnyújtásnyira voltak, ha kellett és nemcsak mostak, főztek, gyermekre vigyáztak, hanem mindeközben, talán észrevétlenül is, átadták azt az ősi tudáskészletet, ami az anyák hosszú, múltba vesző szeretetláncán át öröklődött.
R.Kiss Edit
