Feltöltő(n)
Bizonyára mindannyiunknak van kedvenc helye, ahová rendre visszatér, hogy erőt merítsen, kikapcsolódjon, ellazuljon. „Ha a rohanós, sokszor stresszes hétköznapokból szeretnék kiszakadni és feltöltődni, akár csak fél órára is, olyan helyet keresek, amely valóban kiszakít a 21. századból” – mondja Balázs Attila székelyudvarhelyi fotográfus. Civil örökségvédőként is ismert, de mégsem az épített örökség környezetét választja ilyenkor, hanem a természetet: vagy a Máréfalvi pataknak nevezett üdülőtelep házak fölötti völgyét, vagy a Küküllő valamelyik még nem szabályozott szakaszát, például Székelymagyarós alatt, mert – mint fogalmaz – ezeken a helyeken az embernek olyan érzése támad, mintha száz, kétszáz, ötszáz vagy akár kétezer évvel ezelőtt járna: a természet szinte mindent megőrzött olyannak, amilyen egykor volt, leszámítva persze az ember által hátrahagyott szennyeződéseket. „A patak csobogása, ez az ősi, időtlen hang és a természet érintetlen közelsége az, ami igazán megnyugtat és feltölt” – teszi hozzá.

