Az ember alapvető célja, hogy boldog legyen. A vallásos ember arra törekszik, hogy „a mennyek országába kerüljön”. Bármely világnézeti megközelítésből mindez nehezen meghatározható, egységesíthető, mérhető és követhető folyamat. Hogyan érhető el a boldogság és hol a mennyország kapuja? Örökös emberi dilemmák. Számomra a mennyország egyik kapuja Szentegyházán lelhető fel. Aki már részt vett a magyar földön és azon kívül csodálatot kivívó Gyermekfilharmónia fellépésén, továbbá a szentegyházi huszárcsapat által eddig tizenegyszer megszervezett Őszi hadjáraton és a hozzá tartozó hagyományőrző eseményeken, az megérti jelképes megállapításomat. Sőt ő maga is igyekszik megragadni az újabb és újabb lehetőséget, hogy lelkileg feltöltődjön, nemzeti érzéseiben megerősödjön. A kereszténységben a mennyek országa üdvösséggel telített állapot. A földi életen túli boldogság helyszíne, Isten országa. Ahol Szent Péter engedi be vagy utasítja el a bebocsátást kérőket, ahol angyalok serege és segítőkész kerubok szolgálnak, ahol a megnyugvás katartikus élménye honol. A szentegyházi (földi) mennyország szentpéterei az üdvösséget sugárzó Karnagy (Tanár Úr), az örökmozgó Huszárkapitány vagy éppenséggel a lovon nyargaló Polgármester. A székely ruhába öltözött énekesek és zenészek népes gyermekserege felér az angyali kórussal, míg a zsinóros mentébe öltözött daliás huszárok alkotják a kerubok közösségét. Az énekszó, a népzene, a hangszerek összhangja, a szemet gyönyörködtető viseletek biztosítják a kiteljesedő nyugalomhoz szükséges hátteret. Az egyéni boldogság, a közösségi együttlét és a nemzeti összetartozás felé vezető „mennyei úton”. Meglehet, nagybetűs Mennyország csak egy van, kisbetűs már több is létezik. Szentegyháza csak az egyik kapuja a mennyországnak. Még jó néhányat sorolhatnák, sorolhatnánk. Ki-ki Erdélyben vagy Partiumban, szülőföldjén maradt vagy máshová kívánkozó családja körében, közeli vagy távoli munkahelyén, közössége tagjaként rátalálhat a maga üdvösségére, ősnyugalmára, zsigeri boldogságára. És ha egyszer megtalálta földi léte boldogságának kulcsát, már csak bebocsáttatást kell nyernie a paradicsomba. Akár Szentegyházán, akár máshol. „Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt, úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt!” Ábrám Zoltán, Marosvásárhely [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]