„Biztos vagyok benne, hogy a tegnap esti történés elkerülhető lett volna, de mindig utólag jövünk rá erre” – nyilatkozta Victor Ponta akkori miniszterelnök a Colectiv-tragédia másnapján. Hatvannégy személy életét vesztette, és közel kétszázan megsebesültek a 2015. október 30-án a fővárosi szórakozóhelyen keletkezett tűzben. A szórakozóhely nem rendelkezett a tűzoltóság által kiadott tűzrendészeti engedéllyel, és a koncerten használt pirotechnikai eszközök sem voltak szakember által jóváhagyva. 2015. november 4-én Victor Ponta miniszterelnök és teljes kormánya, illetve a 4. kerület polgármestere, Cristian Popescu Piedone bejelentette lemondását. A kormány lemondása előtt, november 3-án a miniszterelnök menesztette az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság (ANPC) vezetőjét, Marius Duncát, mert a kigyulladt klubban fogyasztóvédelmi szabálytalanságok is voltak, amelyeket a hatóság büntetlenül hagyott. November 2-án lemondott a közszolgálati televízió hírszerkesztőségének igazgatója, Raluca Stroe Brumariu, mert a tragédia estjén nem szakították meg az adást, és nem tudósítottak azonnal a helyszínről.
Azóta eltelt nyolc év, és sajnos újabb tragédiának kellett történnie, hogy kiderüljön, ma sem állunk sokkal jobban. A most felrobbant töltőállomásnak sem volt tűzvédelmi engedélye, mégis működött. A robbanásban megsérült 56 személy közül tizenkettőt most is külföldi kórházakba szállítottak, annak dacára, hogy nyolc éve megígérték, központot hoznak létre a súlyos égéssérülések ellátására. Most, hogy a téma újra terítékre került, az egészségügyi miniszter elmondta, sikerült újratárgyalni a Világbankkal a három projekt finanszírozását, Temesváron idén június 4-én el is kezdődött az építkezés. Ebben a központban hat súlyosan égett beteget tudnak majd ellátni. Marosvásárhelyen idén szeptemberben kezdődik az építkezés 62 millió eurós befektetéssel, a bukaresti sürgősségi gyermekkórház bővítése pedig szintén szeptember végén kezdődik, 77 millió euróból. A munkálatok határideje mindhárom központ esetében 2025 februárja. A következő hetekben pedig az ország valamennyi gáztöltő állomását ellenőrzik – kérdés, hogy az ellenőrzés kiterjed-e az olyan cégekre, amelyek három éve papíron bezárták kapuikat, a valóságban azonban tovább üzemeltek.
A tragédiákat követően az illetékesek rendszerint azzal takaróznak, hogy nem tudtak a létesítményről, nem adtak engedélyt, a szervezők nem jelentették be a tábort a tanfelügyelőségen, közegészségügynél. És ha nem tudnak róla, az nincs is, amíg fel nem robban. De nemcsak a magáncégek működnek engedélyek nélkül, a tavalyi adatok alapján az országban 3783 iskolaépületnek, vagyis a tanintézetek 21 százalékának nincs tűzvédelmi engedélye. Persze ott nem töltenek gázt egyik tartálykocsiból a másikba, csak a gyerekeink töltenek ott naponta több órát. És ha megtörtént a baj, az áldozatokat és családtagjaikat aligha vigasztalja, ha páran le kell mondjanak a bársonyszékről, vagy épp kizárják őket a pártból. Bár utópisztikus gondolat, de én épp maradásra kötelezném őket, bérmentve, mindaddig, amíg meg nem oldják a problémákat; amíg nem dolgoznak ki olyan engedélyeztetési eljárást, ami egyszerű, átlátható, betartható; amíg nem javul az intézmények közti kommunikáció, hogy engedély nélkül semmi se működhessen, és amit bezárnak, arra valóban lakat kerüljön. Mert én is biztos vagyok benne, hogy a tragédiák jó része elkerülhető lenne, de mindig utólag jövünk rá erre.