Szemfényvesztő pályázatok

Vlaicu Lajos
Becsült olvasási idő: 3 perc

Külön műfaj a pályázatírás. A papír és a hivatalok között egész nap sétafikálni. Hangzatos szlogenek mellett különböző politikai érdekeltség alá tartozó szervezetek pufogtatják a magasba, hogy pályázzunk és legyünk vállalkozók. 
Eltöprengtem magamban többször is, hogy ha ilyen egyszerűen működne a vállalkozások elindítása és több millió eurós pályázatok lehívása, akkor Hargita megye gazdasági mutatói az országos rangsorban nem szabadna a hátsó fertályban elhelyezkedjenek. Akárhogy is nézzük a dolgot, mégsem olyan egyszerű vállalkozónak lenni, mint az elsőre tűnik. A vállalkozásokat a pályázatok segítségével próbálják ösztönözni, ami, tegyük hozzá, önmagában jó dolognak számítana – az alapelképzelések általában helyénvalók –, viszont nem árthat észben tartani, hogy a bürokratikus folyamatok miatt hamar a visszájára is fordulhatnak a dolgok. 
Sok esetben viszont a pályázattal járó iratcsomóhegyek kedvetlenítik el a vállalkozóbb szellemű fiatalokat saját elképzeléseik megvalósításától. Mindenre papír kell, a papírt igazolni is újabb papírokra van szükség, amelyeket persze a különböző hivatalokban kell kiváltani. Aki pályázatírásra adja a fejét, annak végtelen türelemre és kötélidegzetre van szüksége. Napjainkra talán már egyszerűbb profi pályázatíró cégekkel együttműködni, mert valamelyest biztosabban borítékolható a pályázat sikere.
De talán még ezek után sem gondolhatjuk, hogy a szaladgálás a papírokkal lenne a legnagyobb probléma. 
A kezdő és sok esetben a kisvállalkozások legnagyobb problémája az önrész, a kezdőtőke előteremtése. Nos, lehet, hogy elkeserítő, de nagyon nehéz elindulni egy fiatalnak, hiszen egy minimális tőkére azért mindig szükség van, ha cégalapításon gondolkodunk. A kezdőtőkét nemcsak maga a pénz jelenti, lehet az valamilyen képesség, kapcsolat, szakmai tudás vagy ingatlan is. Ez eddig rendben is van, viszont a tőke még mindig fontos. Az utóbbi időben nagyon sok olyan fiatallal beszéltem, aki megfelelő mennyiségű kezdőtőke hiányában pályázattal próbálkozik, ám sok esetben nem rendelkezik elegendő földdel vagy megfelelő tudással, illetve elegendő mennyiségű önrésszel, így a pályázatoknál sem jár sikerrel. Mi marad a fiataloknak? Hangzatos szlogenek, hogy segítenek a nekik vállalkozásaik elindításában, országunk vezetői továbbra is előszeretettel pufogtatják a légüres térbe, tartalom nélkül, és a fiatalok mehetnek külföldre a kezdőtőke összegyűjtéséért.

Külföldi munkavállalásból hazatérve itthon vállalkozhatnának – gondoljuk –, csakhogy a bürokráciát is meg kell fizetni. Mindenki a maga hasznát keresi, lehetnénk mini-Svájc az ország szívében, de helyette fákat vágunk, hogy legyen papír az ügyek intézéséhez. Így nagyon sok esetben a pályázatok sem szolgálnak egyébre, mint politikai szemfényvesztésre.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!