heves intenzitású eső
Szélirány-kompetenciák
Bölcsesség, előrelátás, felelősség, kiszámíthatóság, kifinomultság. Még hosszasan lehetne folytatni a sort azoknak a tulajdonságoknak, alapkészségeknek és képességeknek a számbavételével, amiknek meglétét normális országokban a legfőbb döntéseket hozó politikusoktól az egyszerű és jóhiszemű választópolgár elvárja. Jól vagy jobban működő demokráciákban lehet, hogy ez így is van. Na jó, nem biztos, hiszen elég, ha csak az Amerikai Egyesült Államok aktuális elnökére gondolunk, akiről elnöklése alapján a fentebb felsorolt négy-öt értékmérő tulajdonság – hacsak nem őt kérdezzük – egyáltalán nem mondható el. De ettől még ő a világ első számú vezetője.
Hogy a felsorolt „erényekkel” a román politikum szereplői és legfőbb alakítói maradéktalanul rendelkeznek, ahhoz nem fér kétség. Ha nem így lenne, akkor mi nem itt, ők pedig nem ott lennének. Na ugye, belátják. A bökkenő csupán a „mikor melyik”-kel van. Mert a józanság, felelősség, kiszámíthatóság, tervezni tudás képességeiből mindenre rendszerint nincs szükségük. A „mikor melyik” az aktuális időjárási és pillanatnyi érdekviszonyoktól függ. Bár a szélirány és szélerősség a pontosan mérhető meteorológiai adatok között szerepel, a politikában a szélirány mérésére más kifinomult eszközök szolgálnak. A méricskélés, a szélkakasok figyelése szakadatlan, hisz mindenki pontosan tudja, hogy a népakarattal szélirányba állva, vagy szembe helyezkedve mit ajánlatos és mit nem. Garancia viszont semmire sincs: akad, akinek szélárnyékban állva is vizes lehet a nadrágszára. Ha nem hiszik, kérdezzék csak meg Ludovic Orban miniszterelnököt, aki a szociáldemokratáktól „hősies” harcok árán megszerzett bársonyszékben búslakodva egyszerre szeretne is és nem is kormányfő maradni. Az előrehozott parlamenti választások, a liberális párt pillanatnyi népszerűségét meglovagolva, elméletileg lehetőséget nyújt az erősebb parlamenti háttérrel való visszatéréshez, de azt senki sem garantálta, hogy kormányfőként ismét ővele. Az egyfordulós ellenében szorgalmazott kétfordulós polgármester-választás erőltetéséről nem is beszélve, aminek kivitelezésében szintén gubancolódnak a hatalom megőrzésére és a szociáldemokraták gyengítésére kidolgozott mestertervek.
Valljuk be, romániai Orbanunk nincs könnyű helyzetben. Hisz az udvarára hullott sok temetetlen macskával – ha nem volt jó ellenzékben – neki kell valamit kezdenie. Ha bölcsesség, felelősség, kiszámíthatóság szempontjából nézzük, akkor a költségvetési hiány megszaladása, a gyermeknevelési támogatás ráerőltetett megduplázásával, a nyugdíjak szeptembertől esedékes 40 százalékos növelésével tromfolva bőven képes falhoz szorítani bármilyen, erőforrásaival felelősen gazdálkodni kívánó kormányt. Az pedig szándékos falnak rohanás, ha nem is törekszik erre. A gazdasági elemzők és a jegybank vezetői már most hangosan figyelmeztetnek a közeledő bajra és az utána jövő még nagyobbra. Kemény megszorításokkal és korrekciókkal – gondoljunk csak a nyugdíjrendszer halogatott megreformálására – az összeomlás talán elkerülhető lehetne. Csak hát választási esztendőben politikus füleknek a népjólét és népszerűség rovására menő intéseket önsorsrontás meghallania. Sok-sok ígéretre, majd szelektív emlékezetre, majd a helyes útra téréshez teljes amnéziára van a bölcs, felelős és előrelátó politikusnak ilyentájt szüksége, ahhoz, hogy a nép árja fölött himbálózó gályán a 2020 utáni négy évre is helye maradjon.
Most őszintén mondják meg. Csoda, ha ekkora szélfúvásban vizes a nadrágszára?
Domján Levente
