Ferenczes István Ariadné-fonalával átlépi a vándor az új határt, s ötödik alámerülésként az egész régiót magzatburokként körbefogó, hitből, áhítatból, buzgóságból összeállt katolikus egyház és vallás valós és imaginárius tájait járja be. A glóriás fényfókusz: Csíksomlyó. Karizmatikus hely, akárcsak a protestánsoknak Debrecen, a kálvinista Róma. Minden gregorián dallamuk olyan fenséges, mint a reformátusok 90. zsoltára: „Tebenned bíztunk eleitől fogva.” A gyimesi csángók vallják: „Róma után a legszentebb hely Csíksomlyó.” A Boldogasszony anyánk Csíkországban ma is égi magasságba emelő himnusz: Boldogasszony anyánk, Régi nagy pátrónánk, Nagy ínségben lévén, Így szólít meg hazánk: Magyarországról, Édes hazánkról, Ne feledkezzél meg Szegény magyarokról. Miért ez a nagy buzgóság? Hogyan keletkezett? Miért éppen itt? Orbán Balázs emlegeti többször, azért neveztek el a papok majd minden falut szentek nevéről, mert nehezen ment a térítés, úgy kellett ráerőszakolni erre a nyakas, akaratos népre a kereszténységet. Ők őrizték legtovább a pogány hitet, s most ők ragaszkodnak leggörcsösebben az egykor új katolikus egyházhoz. Nem ellentmondás ez. Állandóság. A változásokra túl gyorsan reagálók mindig felhígulnak. Csíkország népe fölkelt, hadat viselt, amikor a reformátorok téríteni akartak. Emlékezetes az 1567-es esztendő. Gyergyóalfalu mozdult először, aztán egész Csík, s pünkösd szombatján, május 17-én szabályosan megütköztek az unitárius hitet hozó János Zsigmond fejedelem csapataival a Tolvajos-tetőn. Ennek a győzelemnek az örömünnepe minden évben a csíksomlyói búcsú. Évente félmillió magyar zarándokol ide, most már minden felekezet hívei, s a szétszórattatásunk ellenpéldájaként megérezzük a nemzeti összetartozás boldogságát. Keresztalja a neve egy csapatnak, szent zászlókat lengetnek, vezetőjük keresztet emel a magasba, énekelnek és imádkoznak, a helyszínen, a Kálvária-domb aljában sorakoznak fel, legelöl a gyergyóalfalusiak, utánuk más városok, falvak, vidékek zarándokai, legvégén a gyimesi és a moldvai csángók, ők a fehér keresztalja. Sarlós Boldogasszony napja ez, pünkösd szombatja, amikor a Napbaöltözött Asszony, Babba Mária, Könnyező Madonna előtt letérdepelhet minden buzgó hívő. A világ egyik legértékesebb kegytárgya a szobor, hársfából faragta az ismeretlen mester a XVI. században, 227 cm magas, az arcán a kiugró két járomcsont a felcsíki asszonyok jellegzetes vonása, a modell helybéli nőszemély lehetett. Karján a Kisjézus, két oldalt a két szent király, István és László. De sokkal fontosabbak a legendák, amelyek hozzá kapcsolódnak. Megbénult a tatár keze, amikor döfni próbálta, nem bírták az ökrök a szekeret, amelyre a rabló hordák fölrakták, könnyezett nehéz időkben, meggyógyult a lándzsával ütött seb az arcán, betegeket gyógyított. Két híres Madonna mérhető hozzá, a Czenstochowa-i, a legenda szerint Lukács apostolnak tulajdonított Regina Regni Poloniae, a Fényeshalom csúcsán álló, magyar alapítású, pálos kolostor aranyba merített kegyképe Lengyelországban és a Monserrat-i néger asszonyszobor Spanyolországban. A székely Sarlós Boldogasszonyt csak részben ismeri a nagyvilág, de számunkra, a magyar nemzet számára, akárcsak a Bálványosi Nyári Szabadegyetem, a csíksomlyói Mária-kultusz és búcsú is rég túlnőtte eredeti feladatkörét. Legalább három-négy kontinens magyarsága találkozik itt, meghívót senkinek sem küldenek, csak egyetlen személy, a szentmisét celebráló hitszónok kap felkérést a szertartás elvégzésére. Folytatjuk Hegedűs Imre János