Csekefalván május 27-én, a délelőtti órákban egy olyan székely kaput avatott a székelykeresztúri Hubertus Vadász és Sporthorgász Egyesület, amely méltán fogja össze és emeli fel a dicső korokat áthidaló küzdelmét a székely népnek is, de elsősorban az embernek, aki a vadászatban való útja alatt a rendteremtés elvét hirdeti. Gálfalvi Gábor vadászírót, az egyesület sajtóreferensét idézzük, aki az avatóünnepségen elmondta: Nem mulaszthatom el, hogy pár szóban ne említsem meg a jelenlegi Hubertus névre keresztelt egyesületünket, annál is inkább, mivel a kapun kifaragva látható az a legendai szarvas, melynek agancsai közt ragyogó kereszt jelent meg, és a látomás hatására Hubertus, aki addig pogány volt, felkereste Lambertust, megkeresztelkedett, kolostorba vonult és hét éven át szigorú böjtben élt. Ezután Rómába ment, hogy a pápától kérjen útmutatást. Ezalatt Lambertus meghalt, de III. Sergius pápa egy álombeli látomás után Hubertust nevezte ki a tongeri egyházmegye püspökévé. Az űzött szarvas agancsai között megjelenő kereszt az alapja annak, hogy a vadászok patrónusának tekintik őt – írja többek között Mezey László irodalomtörténész Az Árpádok eredetmondája és a csúti alapítás című tanulmányában. Székelykeresztúron és vidékén az első vadászegyesületet 1913-ban alapították, a két világégés, meg a kommunista rendszer végett többször feloszlott vagy Udvarhelyhez csatolták. A rendszerváltás után ismét összeáll, és immár hivatalosan 1998 decemberében 23 taggal, Fazakas Attila elnökségével (aki máig betölti ezt a tisztséget) megalakul az önálló Hubertus Vadász és Sporthorgász Egyesület. Az egyesület egy emberként azt a nézetet osztja és vallja, hogy a vadászatnak az állat elejtése nem kizárólagos célja, mint az az őskorban volt, amikor a táplálék és a ruházat nagy részét a vadászat biztosította. A mai vadász már etikai korlátokat szab magának. [caption id="attachment_50822" align="aligncenter" width="1000"] Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/caption] Nyirő József szerint ezen kapu a ház mértékadó dísze és koronája, melyet szinte családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyébe újat teremt, mert a székely kapu tényleg él, és részt vesz a mindennapi küzdelmes élet vérkeringésében, élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és az Isten nevét vési rá szelíd, áhítatos betűkkel. Ezt tette Vajda Csaba-Levente vadászjelölt, kapufaragó is, aki e vadászlak előtti székely kapuba lelket faragott. A kapufaragó elmondta: Igazi kihívás volt ez a munka, hiszen nem éppen hagyományos székely kapuról van itt szó. Itt a szerkezeti elemből szándékosan hiányzik a galambdúc. Ez a kapu a keletről hozott ősiséget szimbolizálja, domborított részekkel, hogy túl azon, amit megmutat, amit szimbolizál, a természeti elemeknek is ellenálljon. A két zábé magasabb, közte kapott helyet a csillag, ugyanakkor a honfoglalás előtti korokból hozott emlékünk, a szarvas, megtestesítve ezzel a szent és profán teret. Mint amikor az ég ölelkezik a földdel, úgy áll egyenes gerinccel a kapu, emlékül, hogy a külső és a belső terek egyszerre vannak jelen. – A székely kapuk tekintélyt növelő méltóságukkal minden időkben kivívták és ma is kivívják az alkotójuk iránti tiszteletet és elismerést – summázta Tőkés Lóránt kissolymosi unitárius lelkész, aki megáldotta a kaput. Megnyitó- és záróbeszédet mondott Fazakas Attila, a Hubertus egyesület elnöke. A Székely himnusszal zárult az avatóünnepség, amelyen a székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar 1895 játszott. Hogy örök emlék legyen, tábla hirdeti: „A székely vadászok és a vad tiszteletére állíttatta Fazakas Attila, a Hubertus Vadásztársaság igazgatója 2017. május 27. Faragta: Vajda Csaba-Levente.” Szente B. Levente, Székelykeresztúr [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]