Szent Mihály közelgő napja után a pásztorok hazahajtják a juh- és tehéncsordákat, és ilyenkor rendszerint megnő a kóbor kutyák száma. Sokak véleménye szerint egyenes az összefüggés az elzavart pásztorkutyákkal, ezt vadász és menhelyügyvezető is megerősítette. A felelősségtudatos juhtartó azonban értékeli a kutyáját. [caption id="attachment_95301" align="aligncenter" width="1000"] Gazdátlan kutya. Nemsokára még többel találkozhatunk Fotó: László F. Csaba[/caption] Szeptember 29-én, az őszi betakarítások után kezdődött egykoron az úgynevezett kisfarsang, a lakodalmazások őszi időszaka, ez pedig egyben gazdasági „évforduló” is volt. Ekkor hajtották haza az áprilistól legelőn tartott állatokat, ami napjainkban sincs másképp. Egyre inkább kérdéses azonban, hogy mi történik a legelőről behajtott juhok és tehenek őrzőivel, a pásztorkutyákkal. Nincs számon kérhető szabályzat Hadnagy Lehel, a csíkszeredai Szilos Vadásztársaság elnöke lapunk kérésére elmondta, hogy az utóbbi időben elszaporodott ragadozóállomány miatt a pásztorok kénytelenek akár tucatnyi kutyát is tartani, hogy megfelelő védelmet biztosítsanak saját maguk és az általuk felvigyázott állatállomány számára. – Mivel nincs olyan, gyakorlatban is működő szabályzat, ami rákötelezné a pásztorokat, hogy regisztrált, chippel ellátott kutyákkal dolgozzanak, nem lehet számon tartani, hogy ki hány kutyát enged el ősszel, és mi történik ezekkel – fejtette ki Hadnagy Lehel, a Szilos Vadásztársaság elnöke. Hozzátette: a tapasztalat szerint a pásztorok a legjobb kutyáikat általában megtartják, de a gyengébbeket elcsapják. Sok esetben könnyebb ugyanis tavasszal kutyát szerezni vagy vásárolni a nyáj kihajtása előtt, mint egész télen etetni őket. Ezek a kutyák erdőn, mezőn barangolnak, behúzódnak falvakba, városokba élelmet keresni. Sokan lesznek a farkasok áldozatai, mások esetenként falkákba verődve uralják a mezőket. A kóbor kutyák kilövésére van vadászengedély, de ha utólag kiderül, hogy a kutya valakihez tartozott, bajba kerülhet a vadász, így többnyire nem foglalkoznak ezekkel az ebekkel. A hegyi csendőrség is bírságolhat, ha megállapítható, hogy a kutya kihez tartozik, ez viszont legtöbb esetben lehetetlen. Mérhető a különbség Száva Emese, a csíkszeredai kutyamenhelyet működtető Pro Animalia Alapítvány vezetője megerősítette a tényt, miszerint ősszel megnő a kóbor kutyák száma, ez pedig rendszerint a „nyári” pásztorkutyák elzavarásával függ össze. – Ez évente ismétlődő folyamat. Általában 15-20 ilyen kutya kerül hozzánk, amelyek legyengülve, ételt keresve hatalmas távolságokat képesek megtenni, így jutnak el a városig is – fogalmazott Száva Emese, aki arra is kitért, hogy nem várhatunk változást, amíg nem lesz kialakítva egy jól működő ellenőrző rendszer a pásztorkutyákra vonatkozóan. Száva Emese szerint ezek az ebek nem veszélyesek, többnyire még akkor sem, ha nagyon éhesek, hacsak mi, emberek nem provokáljuk őket. Az azonban megtörténhet, hogy egy számukra szimpatikus területet kijelölnek maguknak és őrző tulajdonságaiknak köszönhetően támadnak, ha valaki bemerészkedik a térségükbe. Ha valaki kóbor kutyát lát a megyeszékhelyen, a csíkszeredai kutyamenhely gazdátlan ebek befogásával is foglalkozó munkatársait hívhatja a 0749–416802-es telefonszámon hétköznapokon 9 és 17 óra között. Horváth Ferenc juhtartó gazda ugyanakkor nem ért egyet a fent említett véleményekkel. Elmondása szerint a pásztorkutyák nagyon értékesek gazdájuk számára, mivel erős, kemény, többgenerációs kutyák, amelyek nagyon hűségesek, és tudják, mi a dolguk. – Nekem semmilyen problémám nem volt a vadakkal a kutyáimnak köszönhetően, ezért is nagyra becsülöm őket – nyomatékosította a juhtartó gazda, aki azt is megjegyezte, hogy az ismeretségi körébe tartozó juhtartó barátai sem engedik el kutyáikat a szezon végén. Barabás Emőke