Az Országos Statisztikai Intézet (INS) hétfőn hozta nyilvánosságra az export és az import alakulását az esztendő első kilenc hónapja során. Ez a helyzetjelentés nem ad részletes képet az export struktúrájáról, ugyanis az arra vonatkozó közlemény mindig is egy későbbi időpontban jelenik meg, az idei esztendő első nyolc hónapjára vonatkozó november 19-én. Ilyenképpen naprakész adatok nemigen állnak rendelkezésre, de ennek ellenére érdemesnek tartjuk felvázolni a hazai külkereskedelem alakulásának egyes vetületeit. [caption id="attachment_16110" align="aligncenter" width="789"] Bizonyára nem Romániában termesztették, viszont onnan exportálhatták...[/caption] Induljunk ki abból, hogy mind az elmúlt esztendő folyamán, mind az idén a kormányzat szintjén többször is olyan nyilatkozatok fogalmazódtak meg, miszerint igen kedvezően alakult, alakul országunk külkereskedelme, egyre több versenyképes áruval rukkol ki a hazai ipar és mezőgazdaság a nemzetközi piacokon. Ugyanakkor egyre többet lehetett hallani arról is, hogy a kedvező szerkezeti változások nyomán a mezőgazdasági és a mezőgazdasági eredetű élelmiszertermékek összességében az utóbbiak részaránya hovatovább gyarapodik. Vannak olyan számadatok, amelyek valóban alátámasztják ezeket a véleményeket, de vannak olyanok is, amelyek esetenként furának és visszásnak tűnő jelenségekre hívják fel a figyelmet. Ami vitathatatlan: az export az elmúlt két esztendő során gyakorlatilag hónapról hónapra növekedett, habár a növekedési ütem tekintetében voltak ingadozások. De ezzel egyidejűleg az import is. Iramosabb import… A bevezetőben már említett sajtóközlemény szerint a január–szeptemberi időszakban az export értéke közel 41 milliárd euró volt, az importé pedig 46,4 milliárd euró körüli. A megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva az export növekedési aránya 4,7 százalékos volt, az importé pedig 7,1 százalékos. Ez utóbbi iramosabb növekedése nyomán óhatatlanul gyarapodott Románia kereskedelmi mérleghiánya. Az abszolút értékben a szóban forgó időszakban mintegy 5,5 milliárd euró volt, 1,2 milliárd euróval több, mint 2014 azonos időszakában. Ezek szerint kedvező tendenciák ide vagy oda, a kereskedelmi mérleghiány nemhogy csökkent volna, hanem fokozódott 2014-hez viszonyítva. Ezen azonban még lehet jobbítani az esztendő végéig… A külkereskedelmi tevékenység tekintetében országunknak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően amolyan határvonalat kell húznia (akárcsak a többi uniós tagállamnak), az interkommunitáris cserekereskedelem és az Unión kívüli import-export között. Lévén, hogy az Unión belül a kiszállított és beszállított áruk vámmentesek, a szaknyelvben nem is használják az import és az export fogalmát. Túl e pontosításon vessünk egy pillantást néhány számadatra. Az Unión belüli cserekereskedelem keretében a kiszállítás értéke az esztendő első kilenc hónapja során 30 milliárd euró körül volt, a beszállítás értéke pedig 35,6 milliárd euró körül. A teljes import tekintetében 76,7 százalékot tesz ki a szóban forgó beszállítás, a teljes export tekintetében pedig 73,4 százalékot az Unión belüli kiszállítás. Ezekből a számadatokból az is kiviláglik, hogy országunk döntő jelentőségű kereskedelmi partnere az Európai Unió, pontosabban az Unió tagállamai. Az Unión kívüli országokba irányuló export értéke megközelítette a 10,9 milliárd eurót, az importé pedig meghaladta a 10,8 milliárd eurót. Következésképpen e tekintetben a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozottnak bizonyult az elmúlt kilenc hónap során. Egyébként az Unión kívüli országokba exportált áruvolumen a teljes kivitelnek 26 százalékát tette ki, az import pedig a teljes behozatalnak a 23,3 százalékát. Szerkezeti ismérvek A nemzetközi kereskedelem struktúrája tekintetében a sajtóközleményből az derül ki, hogy mind az export, mind pedig az import oldalán meghatározó szerepe a gépeknek és a szállítóeszközöknek volt. A teljes exportban 44 százalékkal részesült a szóban forgó termékcsoport, az importban pedig 36,6 százalékkal. Abszolút számban kifejezve ez az export tekintetében mintegy 18 milliárd eurót jelent, az import tekintetében pedig mintegy 17 milliárd eurót. A külkereskedelmi tevékenység hatékonysága és színvonala tekintetében ezek a részarányok mindenképpen kedvezőek, s különösképpen örvendetes a szóban forgó részarány, illetve érték az export tekintetében. A húzóágazatot a szóban forgó termékcsoportot illetően a gépkocsigyártás jelentette, lévén, hogy a két hazai autógyár gépkocsiexportjának az értéke kilenc hónap viszonylatában meghaladta a négymilliárd eurót. A Dacia és a Ford együttesen közel 270 000 járművet exportált, legalábbis ez derül ki a Gépkocsigyártók és Importőrök Egyesületének (APIA) minapi közleményéből. Az elmúlt esztendő hasonló időszakához viszonyítva ez 1,4 százalékos exportbővülést jelent. A fentebb vázoltak ellenére sem nevezhető rózsásnak a helyzet, mármint egyes külföldi piacokon. A két hagyományosnak nevezhető piacon, azaz Franciaországban és Németországban visszaesés következett be. Németországban például a legfrissebb, a tízhavi adatok szerint a Dacia 8,4 százalékos piaci zsugorodást könyvelhetett el a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva. Abszolút számban kifejezve mintegy 38 200 különböző modellű Dacia gépkocsit sikerült eladni Németországban. Franciaországban annak ellenére, hogy az autópiac 5,7 százalékkal bővült, a Dacia ezt nemigen „érezte meg”, sőt visszaesést jegyzett, nevezetesen 5,6 százalékost 2014 azonos időszakához viszonyítva. Kedvező tendencia érződött viszont továbbra is Olaszországban, ahol 36 726 különböző modellű Dacia személygépkocsit sikerült értékesíteni, ami a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva 15 százalékos növekedést jelent. Spanyolországban a forgalomba bejegyzett Dacia személygépkocsik száma 19 százalékkal növekedett megközelítve a 37 000 egységet. Az Egyesült Királyságban ugyancsak folytatódott a tavaly beindult kedvező tendencia, a szigetországban 6 százalékkal több Dacia személygépkocsit sikerült eladni, mint tavaly, ez abszolút számban kifejezve közel 21 800 személygépkocsit jelent. Nem elégséges a hazai? Említettük, hogy a hivatalosságok szerint a mezőgazdasági és a mezőgazdasági eredetű élelmiszer-termékek vonatkozásában az export kedvező tendenciáját hangoztatták. Az vitathatatlan, hogy a szóban forgó nagy termékcsalád esetében valóban törekedett az export az utóbbi két-három évben. De ez önmagában még nem minden. Nézzünk meg néhány számadatot. Az esztendő első kilenc hónapja során mintegy 3,6 milliárd euró értékű mezőgazdasági eredetű élelmiszer-termék, italféleség és dohányféleség exportjára került sor, ami a teljes exportnak a 8,8 százalékát tette ki. A szóban forgó termékcsalád importjának értéke 3,8 milliárd euró volt, ami a teljes behozatalnak a 8,3 százalékát tette ki. Ezek szerint ennek a termékcsaládnak a kereskedelmi mérlege továbbra is kedvezőtlenül alakult. Ugyanakkor az export tekintetében – tetszik, nem tetszik – a „helyzet ura” a gabona, valamint a napraforgómag. Tehát nemigen lehet kérkedni azzal, hogy hovatovább gyarapodik az élelmiszerek részaránya. Továbbá a külkereskedelem struktúrájának aprólékosabb vizsgálatából az derül ki, hogy vannak nagyon furcsa jelenségek is. Amint már arra utaltunk, e tekintetben pillanatnyilag csak az esztendő első hét hónapjára vonatkozó adatok állnak rendelkezésre, de azok is meglepetéseket tartalmaznak. Például Romániába az esztendő első hét hónapja során külföldről több mint 8000 tonna szalonna érkezett, hagymából, fokhagymából és póréhagymából együttesen több mint 37 000 tonna, több mint 1500 tonna méz, de jelentős mennyiségű murok, ásványvíz, friss tojás, sőt még cékla is. Ebből a felsorolásból kitűnik, hogy olyan terményeket, termékeket is importáltunk, amelyek hazai viszonylatban hagyományosnak nevezhetők. Az export is tartogat meglepetéseket: július végéig több mint 19 000 tonna banánt exportáltunk, több mint 18 000 tonna kókuszdiót, ananászból és avokádóból együttesen közel 92 000 tonnát stb. Felvetődik a kérdés, hogy miként lesznek Románia, illetve romániai cégek banánexportőrök. A Pro Agro érdekképviseleti szervezet elnöke, Emil Dumitru szerint erre nagyon nehéz lenne választ adni, s talán annak megkeresése, illetve megtalálása az adóhatóságok feladatköre lenne. Az érdekképviselet elnöke szerint joggal feltételezhető, hogy valamilyen pénzügyi ügyeskedés révén kerültek be ilyen termények Romániába, s majd azokat igen fura módon viszonylag olcsón exportálják. Másabb termékek, termények esetében is felvetődhetnek Emil Dumitru szerint „fiskális természetű aggályok”. Vannak olyan vélemények is, hogy a déligyümölcsök esetében Románia nemcsak célország, hanem amolyan „terítő” is, lévén, hogy jelentős mennyiségű ilyen termék érkezik a fekete-tengeri kikötőkbe, s azokat félig érett állapotban hajózzák be és itt érlelik. Lehet igaz, lehet nem… Ami pedig a szalonnaimportot illeti, arra ugyancsak állítólag azért van szükség, mert a hazait „bedolgozzák” különböző húskészítményekbe. Így pedig magasabb fokon lehet „értékesíteni”… Hecser Zoltán