borús égbolt
Szabadon böngészhető az erdélyi magyar mezőgazdasági örökségtár
Helytörténészeknek, agrárszakembereknek, diákoknak és az agrárium iránt érdeklődőknek egyaránt hasznos lehet az a tizenegy kötetes hiánypótló gyűjtemény, amelyben Kiss Károly, nyugalmazott mezőgazdasági mérnök ötévnyi kutatómunka eredményeként az erdélyi magyar mezőgazdasági örökség elképesztően gazdag tárházát mutatja be. A megyénként, tájegységenként, szócikkenként rendszerezett, adatokkal, magyarázatokkal ellátott sok ezer oldalas gyűjtemény az interneten immár teljes terjedelmében olvasható. Látogassák, lapozzák haszonnal.
[caption id="attachment_49771" align="aligncenter" width="1000"]
Kötetek a honlapon. Ingyen elérhető erdélyi magyar mezőgazdasági értékek[/caption]
Bőlkényi Kiss Károly nyugalmazott mezőgazdasági mérnök, a Hargita megyei talajjavító hivatal egykori munkatársának lelkes kutató és kitartó adatgyűjtő munkájának eredményeként rendkívül értékes, egyedülálló kinccsel gazdagodott az erdélyi mezőgazdasági történetírás. A tavaly befejezett impozáns, összesen tizenegy kötetes Az erdélyi magyarok mezőgazdasági öröksége – adatok–magyarázatok nevet viselő munkával öt esztendő alatt készült el a szerző.
Az alaposan dokumentált, terjedelmes – kötetenként gyakran 400 oldalt is meghaladó – mű változatos témákon és szócikkeken keresztül az erdélyi megyék, történelmi tájegységek gazdag mezőgazdasági múltjába, az erdélyi földművelés és állattenyésztés fejlődését és gondolkodását meghatározó személyiségek, uradalmak, mezőgazdasági iskolák, gazdaszervezetek munkásságába vezeti be az olvasót.
– Én is csak a gyűjtőmunkám során jöttem rá, hogy a mi Erdélyünk milyen gazdag megvalósításokkal bír a mezőgazdaság terén is. De még rengeteg munka van hátra, hogy ez az örökség az erdélyi magyarság mindennapi életébe beépüljön. Én erre biztatnám minden olvasómat: gazdag mezőgazdasági örökségünket tegyük közkinccsé – fogalmazott tegnapi, lapunkhoz eljuttatott levelében Kiss Károly.
Az érdeklődők a tizenegy kötetes munkát teljes terjedelmében egyelőre csak elektronikus változatban, a szerző honlapján (www.kisskaroly.ro) olvashatják: a felhasználói élmény fokozására viszont a kötetek lapjait lapozni, a szócikkek között keresni, a betűket pedig nagyítani is lehet. A nyomtatott változat megjelentetését jelenleg a kiadás anyagi terhei hátráltatják.
Az első kötetben – az ABC sorrendet követve – Arad és Beszterce-Naszód megye, míg a második kötetben Bihar, Brassó megye, valamint Csángóföld Erdélyen kívüli tájegységének mezőgazdasági történelmét ismerhetjük meg. A megyék a szerző gyűjtéseként a falunkénti magyar mezőgazdasági örökségi adatokat is tartalmazzák. A harmadik kötetben az Erdély szócikkek, az erdélyi mezőgazdasági jelképek és címerek kaptak helyet, de ugyanezen kötetben mutatja be a szerző az erdélyi mezőgazdász szakemberek munkásságát is. A negyedik kötet az erdélyi magyar mezőgazdasági iskolákkal és a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémiával, továbbá az erdélyi magyar mezőgazdasági szervezetekkel, gazdakörökkel, tájházakkal, helyi múzeumokkal kapcsolatos szócikkeket taglalja. Az ötödik kötetben a szerző Fehér és Hunyad megye mezőgazdasági múltjával foglalkozik, de ugyanitt találjuk az erdélyi magyar termelvények lajstromát is, míg a 436 oldalasra rúgó hatodik kötetet Kiss Károly teljes terjedelmében Hargita megyei mezőgazdasági örökségének felleltározására szentelte. Az erdélyi magyar örökségtár hetedik kötete Kolozs megyével, valamint Kolozsvárral, a nyolcadik Kovászna megyével, illetve Krassó-Szörénnyel, a kilencedik kötet pedig Maros megyei agrármúltját vizsgálja. A VIII. kötetben jelenik meg egy sor, nem megyékhez kapcsolódó szócikk is: többek közt az erdélyi magyar háziállatok, az erdélyi magyar szövetkezetek, a helyi mezőgazdasági ipar, illetve a termékek nevei, de külön szócikkeken keresztül taglalja a szerző az erdélyi magyar mértékegységeket, népi szokásokat és népi foglalkozásokat, ételeket, italokat, sőt, az erdélyi magyar mezőgazdasági törvényeket is. Az értéktár tizedik kötetéből a Máramaros, Szatmár, Szeben és Szilágy megyéhez, valamint – önálló fejezetként – az uradalmakhoz kötődő mezőgazdasági vonatkozásokat, míg a tizenegyedik kötet Temes megyét, Székelyföld, Kalotaszeg, Aranyosszék, Mezőség, illetve a ma már nem létező Szolnok-Doboka vármegye gazdag magyar mezőgazdasági örökségét ismerteti. Ugyancsak a zárókötet tartalmazza az erdélyi magyar mezőgazdasági nyomtatványok, újságok, folyóiratok, kalendáriumok és könyvek adatait, a felhasznált irodalmat, valamint a szerző által további kutatásra javasolt témákat is.
– Ajánlom e tizenegy kötetes könyvet minden Erdély szülöttjének, s azon olvasóknak, akik szeretik Erdélyt, s jobban meg szeretnék ismerni – fogalmazott Kiss Károly.
Domján Levente
Kötetek a honlapon. Ingyen elérhető erdélyi magyar mezőgazdasági értékek[/caption]
Bőlkényi Kiss Károly nyugalmazott mezőgazdasági mérnök, a Hargita megyei talajjavító hivatal egykori munkatársának lelkes kutató és kitartó adatgyűjtő munkájának eredményeként rendkívül értékes, egyedülálló kinccsel gazdagodott az erdélyi mezőgazdasági történetírás. A tavaly befejezett impozáns, összesen tizenegy kötetes Az erdélyi magyarok mezőgazdasági öröksége – adatok–magyarázatok nevet viselő munkával öt esztendő alatt készült el a szerző.
Az alaposan dokumentált, terjedelmes – kötetenként gyakran 400 oldalt is meghaladó – mű változatos témákon és szócikkeken keresztül az erdélyi megyék, történelmi tájegységek gazdag mezőgazdasági múltjába, az erdélyi földművelés és állattenyésztés fejlődését és gondolkodását meghatározó személyiségek, uradalmak, mezőgazdasági iskolák, gazdaszervezetek munkásságába vezeti be az olvasót.
– Én is csak a gyűjtőmunkám során jöttem rá, hogy a mi Erdélyünk milyen gazdag megvalósításokkal bír a mezőgazdaság terén is. De még rengeteg munka van hátra, hogy ez az örökség az erdélyi magyarság mindennapi életébe beépüljön. Én erre biztatnám minden olvasómat: gazdag mezőgazdasági örökségünket tegyük közkinccsé – fogalmazott tegnapi, lapunkhoz eljuttatott levelében Kiss Károly.
Az érdeklődők a tizenegy kötetes munkát teljes terjedelmében egyelőre csak elektronikus változatban, a szerző honlapján (www.kisskaroly.ro) olvashatják: a felhasználói élmény fokozására viszont a kötetek lapjait lapozni, a szócikkek között keresni, a betűket pedig nagyítani is lehet. A nyomtatott változat megjelentetését jelenleg a kiadás anyagi terhei hátráltatják.
Az első kötetben – az ABC sorrendet követve – Arad és Beszterce-Naszód megye, míg a második kötetben Bihar, Brassó megye, valamint Csángóföld Erdélyen kívüli tájegységének mezőgazdasági történelmét ismerhetjük meg. A megyék a szerző gyűjtéseként a falunkénti magyar mezőgazdasági örökségi adatokat is tartalmazzák. A harmadik kötetben az Erdély szócikkek, az erdélyi mezőgazdasági jelképek és címerek kaptak helyet, de ugyanezen kötetben mutatja be a szerző az erdélyi mezőgazdász szakemberek munkásságát is. A negyedik kötet az erdélyi magyar mezőgazdasági iskolákkal és a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémiával, továbbá az erdélyi magyar mezőgazdasági szervezetekkel, gazdakörökkel, tájházakkal, helyi múzeumokkal kapcsolatos szócikkeket taglalja. Az ötödik kötetben a szerző Fehér és Hunyad megye mezőgazdasági múltjával foglalkozik, de ugyanitt találjuk az erdélyi magyar termelvények lajstromát is, míg a 436 oldalasra rúgó hatodik kötetet Kiss Károly teljes terjedelmében Hargita megyei mezőgazdasági örökségének felleltározására szentelte. Az erdélyi magyar örökségtár hetedik kötete Kolozs megyével, valamint Kolozsvárral, a nyolcadik Kovászna megyével, illetve Krassó-Szörénnyel, a kilencedik kötet pedig Maros megyei agrármúltját vizsgálja. A VIII. kötetben jelenik meg egy sor, nem megyékhez kapcsolódó szócikk is: többek közt az erdélyi magyar háziállatok, az erdélyi magyar szövetkezetek, a helyi mezőgazdasági ipar, illetve a termékek nevei, de külön szócikkeken keresztül taglalja a szerző az erdélyi magyar mértékegységeket, népi szokásokat és népi foglalkozásokat, ételeket, italokat, sőt, az erdélyi magyar mezőgazdasági törvényeket is. Az értéktár tizedik kötetéből a Máramaros, Szatmár, Szeben és Szilágy megyéhez, valamint – önálló fejezetként – az uradalmakhoz kötődő mezőgazdasági vonatkozásokat, míg a tizenegyedik kötet Temes megyét, Székelyföld, Kalotaszeg, Aranyosszék, Mezőség, illetve a ma már nem létező Szolnok-Doboka vármegye gazdag magyar mezőgazdasági örökségét ismerteti. Ugyancsak a zárókötet tartalmazza az erdélyi magyar mezőgazdasági nyomtatványok, újságok, folyóiratok, kalendáriumok és könyvek adatait, a felhasznált irodalmat, valamint a szerző által további kutatásra javasolt témákat is.
– Ajánlom e tizenegy kötetes könyvet minden Erdély szülöttjének, s azon olvasóknak, akik szeretik Erdélyt, s jobban meg szeretnék ismerni – fogalmazott Kiss Károly.
Domján Levente
