erős felhőzet
szórványos felhőzet
Statisztikák
Évek fordulóján mérleget készítenek, összegeznek egyének, közületek, intézmények egyaránt. A megye három megyei jogú városában a lakosságnyilvántartó adatai szerint általában növekedett a születések száma, a korábbi esztendő szintjén maradt a házasságkötések száma, azonban nőtt az elhalálozások száma – így az örvendetes gyarapodás dacára csökken a lakosság száma. A statisztikák mögé nézve azonban érdemes lenne megvizsgálni, hogy a tavalyi házasságkötésekből hány házasság köttetett erre az alkalomra hazatért külföldön dolgozó fiatalok között, lévén, hogy itthon vannak a rokonok, a barátok. S azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy az itt bejegyzett újszülöttek közül hánynak élnek a szülei külföldön, s csupán szülni jött haza az anyuka, lévén, hogy itt olcsóbb a kórházi ellátás és kéznél vannak a szülők-nagyszülők, akik segíteni tudnak a kicsi gondozásában... Lehet, hogy a számok egészen mást mutatnának, nem lenne semmi okunk a hurráoptimizmusra.
Tegnap egy másabb statisztika is a kezembe került. Az Erdélystat adta hírül a megyei statisztikai hivatalok előzetes adatait összesítve, hogy a 2019. május–október közötti időszakban „Tovább nőtt az erdélyi turizmus a nyári idényben”. Az említett forrás szerint a vizsgált időszakban „Erdélyben a turistaérkezések száma 3,1%-kal, a vendégéjszakáké 4,8%-kal magasabb volt, mint az előző év azonos időszakában. A növekedés üteme enyhén meghaladja az országos átlagot (3,1%, illetve 4,6%)”, illetve azt, hogy „ugyanebben a periódusban a turisztikai szálláshelyek kapacitás-kihasználtsága 37%-os volt, amely 2,6%-pontos javulást jelent az előző évhez viszonyítva”.
Az idézett forrás szerint „a növekedésből a két magyar többségű székely megye átlag feletti szinten kivette a részét: az előző évhez képest a 2019. május–október közötti időszakban 10,2%-kal több turista érkezett, és 9,9%-kal több vendégéjszakát regisztráltak Székelyföldön”.
De mielőtt túlságosan is büszkék lennénk kies térségünk idegenforgalmi teljesítményére, viszgáljuk meg az abszolút számokat is: „a nyári idényben is az erdélyi turistaforgalom legnagyobb részét (turistaérkezések 38,7%-át és a vendégéjszakák 33,7%-át) a dél-erdélyi megyékben regisztrálták. Brassó megye 777 746 turistaérkezéssel és 1 524 768 vendégéjszakával Erdélyben az első helyet, míg országosan a harmadik helyet foglalja el a megyék rangsorában (Konstanca megye és Bukarest mögött)”. Ezzel szemben „Székelyföldön a nyári szezonban 227 741 turistaérkezést (amiből 85 402 Kovászna és 142 339 Hargita megyében) és 743 921 vendégéjszakát (421 643 Kovászna és 322 278 Hargita megyében) regisztráltak”.
Itt feltevődhet a kérdés, hogy mennyire fedi a statisztika a valóságot? Már csak azért is feltehetjük ezt a kérdést, mert a vizsgált időszakban két, állítólag százezreket megmozgató esemény is volt a térségben: a pápalátogatás és a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklat. Tapasztalatból tudjuk, hogy akkortájt nincs szabad szálláshely a megyében, holott – állítólag – nálunk a legmagasabb a lakosság számához viszonyítva a minősített szálláshelyek száma. A lehetséges válaszok pedig a következők lehetnek: 1. a térségünkbe érkező turisták zöme átutazó, nem száll meg nálunk; 2. megszáll, de nem jelentik be őket, a vendéglátás fekete és a szürke gazdasági zóna határán mozog; 3. nem jön annyi vendég, amennyit szeretnénk, csupán áltatjuk magunkat, mert sem elszállási szolgáltatást, sem étkeztetést, sem programokat nem tudunk biztosítani azon a szinten, amelyet a turisták elvárnának. Mindezek dacára a növekedés mértéke számottevő. De annak is kell lennie ahhoz, hogy behozzuk a többi térséghez viszonyított lemaradásunkat. S bőven van, mit behozni.
Azért bizakodó vagyok: bízom benne, hogy előbb-utóbb megáll a lakosságfogyás, csökken a térségből való elvándorlás és a hazatérők új szemléletet honosítanak meg, előnyben részesítve a tetteket a nagyotmondással szemben. S akkor az évek fordulóján készített mérlegek minden tekintetben pozitívak lesznek...
Sarány István
.jpg)