tiszta égbolt
Sorsjáték
A kisnyugdíjas hálás ember. Először, mert nem dőlhet hátra soha a székben a jóléttől, így csak mosolyog, ha nyugdíjpótlás közben az egészség megőrzésének titkairól hall a rádióból. Neki nem kellenek tanácsok, ő pontosan úgy él, ahogy kell. Reggeltől késő délutánig mozog, ráadásul többnyire szabad levegőn dolgozik, s a napi folyadékadagja is jelentősebb mennyiség, mint az ajánlott két liter. Természetesen nem csak ásványvizet iszik, de abból is kijön a jó másfél liter naponta.
Nem aggódik tehát a mozgáshiány okozta megannyi kór miatt. Tudja, hogy mikor kel és mikor fekszik, mit mond baráti koccintásokkal összekapcsolt sörözés után az asszonynak. Bár az áldott lélek nemigen érdeklődik, főleg nem szemrehányóan, mert büszke, hogy túl a hatvanon is serénykedik a párja.
A kisnyugdíjas tehát minden este hálát adva – a napért – tér nyugovóra, s hálát adva mondja el a „szívem első gondolatát” is.
Aztán vannak örömek, igaz, ritkák. Eddig két alkalommal mégis beköszöntöttek, amikor a sors is mintha feléje fordította volna, nem, nem az arcát, de bár a hátsó részét, ami mégiscsak több a semminél. Több, mint a politikusok ígérgetései a nyugdíjemelésről, a különleges nyugdíjak megnyirbálásáról. Ez a két alkalom a nem nagy időköz miatt is feledhetetlenül ivódik emlékei közé:
Először négyes találat képében mosolygott rá Szerencse istennő. Mivel gondosan nyilvántart minden nyereményt a lottón, pontosan tudta, hogy 300 és 900 lej körül hozhat az a négyes. Messze lakik a kirendeltségtől, hát másnapra hagyta a summa felvételét, ami a jobbik esetben már nyugdíja partjait nyalogatja, legrosszabb esetben is szinte egynegyede annak. Ám mit ér az öröm csak az asszonnyal? Kicsit kilépett hát az illetőkhöz, azokhoz, akikkel minden búját-baját is meg szokta osztani. Nyilván a törzshelyre, a kicsi üzlet elé, ahol rá is lehet gyújtani, az idei tél hidege pedig igencsak kegyes, hát fázni se tud az ember a deci és az egy sör mellett.
– Ma én fizetek – jelentette ki titokzatosan, s örömében nem is egy kört rendelt. Úgy vélte, egynegyedéig elmehet a legtöbb nyereség felének. Na, a 100-as ott is maradt, jó kedve szárnyalt, az illetők meséi aztán pláne.
Másnap reggel hamar elmúlt a fejfájása, ahogy a nyereményre gondolt, s elindult a kirendeltség felé. Büszkén adta át a jegyet, s várta a nyereményt. A hölgy kedvesen le is számolt neki három ropogós tízest.
– De hiszen nekem négyes találatom van!
– Tessék még egyszer ellenőrizni!
Nem hitt a szemének, mert az újságban közölt eredmény és a kirendeltségnél látható valóban egy helyen hibázott. Vakarta a fejét, előbb restelkedéssel, aztán az ajtón kívül már a kalapját is vagy háromszor a szemére tolta „azt a….” kezdetű fohásszal, főleg a medve bőrére elköltött több mint 100 lej miatt.
Másodszor ismét négyes jött ki. Most csak egy kört fizetett az illetőknek, meg se mondta, hogy miért, így már fejfájás nélkül indulhatott reggel a nyeremény után.
– Ebből szépen kifizetem az idei adóm – közölte a feleségével, mielőtt kilépett az ajtón.
A kirendeltségen úgy érezte, mintha egy visszapörgetett film szereplője lett volna:
– De hiszen nekem négyes találatom van!
– Tessék még egyszer ellenőrizni!
– De hát az újságban…
– Bácsi lelkem, maga ne higgyen az újságnak! Jobb, ha nekem hisz.
A kisnyugdíjas szeme bánatot felejtve csillant. Egy fél évszázad pörgött le a másodperc ezrede alatt a szeme előtt. A galambbúgást idéző szőkeség hangja még csiklintotta, amikor megszólalt:
– Hinnék én magácskának, de félek, mind a ketten rosszabbul járnánk, mint én az újsággal.
Az ugyanis bár két alkalommal is, de csak egy helyen hibádzott…
Bajna György
.jpeg)
