erős felhőzet
szórványos felhőzet
Sokban állhat majd a játék
Hivatalosan is betegségként ismerhetik el a videojáték-függőséget. A tavalyi esztendő utolsó napjaiban több cikket is olvashattunk arról, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „gaming disorder” néven vezetné be a videojátékok által okozott rendellenességet, mint mentális betegséget a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszerbe. A videojáték-függőség a szerencsejáték-függőség mellett kapna helyet, az addikciós zavarok kategóriájában. A hivatalos leírás szerint akkor beszélhetünk videojáték-függőségről, ha valaki már a mindennapos tevékenységei helyett is inkább játszik, valamint akkor sem hagy fel ezzel, amikor a túlzásba vitt hobbija már az élete más területeire is negatívan hat.
Gamer-oldalakat is böngészve természetesen rengeteg pro és kontra véleményt találhatunk a hírrel kapcsolatosan, maguk a játékosok is fejtegetik, hogy hol kezdődik a függőség, és többen is kijelentik: addig, amíg dúl az alkoholizmus, növekszik a kábítószer-fogyasztás, eléggé meredek dolog a videojáték-függőségről beszélni. Merthogy számos esetben a játékos kedvenc időtöltésével nem árt senkinek, magának se sokat, és mitől jobb, ha egy tinédzser a havereivel a kocsmában lóg, mintha a szobájában, játékkonzol mellett ülne. Mindenképpen tanulságos a játékosok véleményét is meghallgatni, hiszen – ha kellő nyitottsággal tekintünk a dologra – akár egyet is érthetünk azzal, hogy nem sok különbség van egy normálisan dolgozó, mozgó, táplálkozó, családjával foglalkozó ember között, aki esténként néhány órát leül a gépe elé, illetve az az ember között, aki naponta ugyanannyi órát kedvenc sorozata nézésével tölt. Előbbi lehet, hogy szívesen beszél a játékáról, utóbbi pedig órákat tud csevegni Szulejmán sorsáról – ha van kivel.
A videojáték-függőség betegséggé való nyilvánításától, a pontos diagnosztikai kritériumok megfogalmazásától azt reméli a WHO, hogy könnyebb lesz felismerni és szakszerűen kezelni az ilyesfajta függőséget is. Ami jó lenne, mert bármit is mondanak maguk a gamerek, bizony egyre szélesebb körben okoz gondot a játékfüggőség. Magyarországon az ELTE végzett egy felmérést, a PCGuru portál témába vágó cikke szerint a kutatásban 3400 fiatal vett részt, és kiderült: a játékosok 3%-a súlyosan, 15%-a pedig a közepesen veszélyeztetett kategóriába tartozik. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ténylegesen függők lennének, ugyanakkor érdemes odafigyelni rájuk. Meglepő, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a játékkal töltött idő mennyisége, hanem sokkal inkább a személyiség, a szociális háttér és a játékhoz való hozzáállás a meghatározó a probléma kialakulásában. A cikk is rámutat arra, amit egyébként minden szenvedélyes játékos környezetében élő személy nagyon jól tud, hogy ebben az esetben is megjelenhetnek elvonási tünetek (feszültség, ingerlékenység stb.), a gamer teljesen elvesztheti időérzékét, annyira bele tud feledkezni a játékba, ebből kifolyólag egyre gyakoribb lesz a feladatok, kapcsolatok, környezet elhanyagolása, ami konfliktusokkal járhat. Felnőtteknél is, de főleg gyerekeknél, fiataloknál bizony riasztó látni a gyakori kimerültséget, általános fáradtságot, amivel jár az akár 15-20 órán át űzött játék.
Persze attól, hogy hivatalos betegség lesz a videojáték-függőség – főleg itt mifelénk – gyakorlatilag nem változik semmi. Aki játszik, az továbbra is megpróbálja megmagyarázni a környezetének, hogy ő nem függő, vagy még jobban magába és virtuális világába zárkózik. A szülők, a párok ugyanúgy maradnak a gonddal, mert – főleg itt mifelénk – egyelőre szakszerű segítség elég gyéren érhető el.
De arra hátha jó lesz a szélesebb hírverés, hogy mi felnőttek picit komolyabban elgondolkozzunk a példamutatás fontosságán és veszélyességén… Azaz talán mégse próbáljuk elviccelni a családban, hogy apuka azért játszik egész délután lövöldözős játékot, hogy ezzel mentse meg a gép veszélyeitől a gyermekét. És talán jobban meggondoljuk, hogy engedjük-e (valljuk be, gyakran a saját kényelmünkért, a fodrászatban, fogászati váróban, utazás közben és akár otthon is), hogy háromévesünk hosszú időn keresztül telefonon vagy táblagépen játsszon. Mert végül sokban is állhat majd a játék…
Asztalos Ágnes
-min.jpg)
