A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hazai jogalkalmazási gyakorlatban sem ritka, hogy adott törvények vagy másabb jogszabályok gyakorlatba ültetése ilyen vagy olyan okokból kifolyólag késlekedik vagy elmarad. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy azokat belepi a por, és valahogy kikerül az illetékes hatóságok látóköréből a monitorizálás, sőt esetenként a felelősségre vonás sem lehetséges, lévén, hogy a jogalkotók megfeledkeztek a szabálysértések megállapítási és szankcionálási eljárásairól. Mindezt annak kapcsán elevenítettük fel, mert az idén is elfogadtak két olyan törvényt, amelyek életbe ültetése igen körülményesnek bizonyult, bizonyul. És van egy olyan eset is, amikor egy hatályos bírósági döntés értelmében esedékessé vált jogszabály-módosítással késlekedett, késlekedik a kormány. [caption id="attachment_38256" align="aligncenter" width="2520"] Achim Irimescu. Akad még tisztáznivaló...[/caption] A két említett törvény egyike a friss tej és a tejtermékek kötelező címkézésével kapcsolatos, a másik pedig az élelmiszeripari termékek forgalmazására vonatkozó jogszabályt módosította és egészítette ki. Mindkettőt az idén fogadták el, s annak idején a honatyák (nem csak) azt hangoztatták, hogy az adott termékek forgalmazása terén előbbrelépést fognak eredményezni, s ugyanakkor hozzá fognak járulni egyrészt a vásárlók jobb tájékoztatásához, másrészt pedig az árukínálat jobbításához, illetve a hazai eredetű élelmiszeripari termékek „helyzetbe hozásához”. Mindkét törvény kapcsán a pró véleményeken túl megfogalmazódtak fenntartások, ellenvetések is, de, ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés. Mikor „természetes” A Hivatalos Közlöny május 5-i számában jelent meg a friss fogyasztói tej és a tejtermékek kötelező címkézésének kiegészítésére vonatkozó 2016/88-as törvény. Ez a törvény arra volt hivatott, hogy a hazai jogalkotásba is beépüljön az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a 2011/1169-es ama szabályzata, amely azon kötelező információkra vonatkozik, amelyeket fel kell tüntetni a fogyasztói tej és a friss tejtermékek címkézésén. A törvény részletesen előírta, hogy melyek ezek a kötelező információk, hogyan is kell kinézzen az a címke, továbbá azt is, hogy a természetes termék feliratot csak akkor szabad használni, hogy alapanyagként 100 százalékban nyers tejet használtak, s az a kész termék összetételében nincs tejhelyettesítő vagy tejpor. Nem részleteznénk a törvény többi előírásait, csupán arra utalnánk, hogy amennyiben annak előírásait megszegnék, akkor a vétkesekre 15 ezer lejtől 25 ezer lejig terjedő bírság róható ki. Tudtunkkal bírság kirovására eddigelé nem került sor, de tulajdonképpen nem is kerülhetett: a törvény 13. szakasza értelmében 90 nappal azon időpontot követően lép érvénybe, miután meghozta kedvező döntését az Európai Bizottság. Erre azért van szükség, mert az ilyen jellegű jogszabályokra rá kell bólintson az Európai Bizottság is, lévén, hogy lehetnek esetleg olyan előírások, amelyek sértik a szabad versenyt. A lényeg az viszont, hogy ma sem tudni, hogy milyen stádiumban van ennek a törvénynek a szemrevételezése az Európai Bizottság illetékesei által. Módosítani kell Nagyvonalakban hasonlóképpen alakult a sorsa a júliusban megjelent 2016/150-es törvénynek, amely révén újólag módosították és kiegészítették az élelmiszeripari termékek forgalmazására vonatkozó 2009/321-es törvényt. Egyébként ez a törvény igen élénk visszhangot váltott ki egyrészt a nagy üzletláncok részéről, másrészt egyes hazai termelői érdekképviseletek részéről, de a piaci elemzők is sokat vitatkoztak, pró és kontra érveket fogalmazva meg e törvénnyel kapcsolatosan. Abba eredetileg belekerülve egy olyan tételes előírás, miszerint egyes friss termények, illetve termékek esetében a forgalomba hozott árumennyiségnek legalább 51 százalékát a hazai eredetű termékekkel kell kitegyék, kétségesnek látszott az, hogy azzal egyet fog-e érteni az Európai Bizottság, lévén, hogy a versenyszabályok megsértéséről lenne szó. Némileg élelmes módon átfogalmazták a szöveget, s abba belekerült az úgynevezett „ellátási rövidlánc” fogalma. Ez pedig gyakorlatilag azt is jelentheti, hogy egy adott körzeten belülről szerzik be a törvény hatálya alá eső egyes élelmiszeripari termékeket, s akkor „beleférne” a beszerzési rendszerbe például Bulgária vagy Magyarország. Ugyancsak nem kívánjuk részletezni a törvény előírásait, hisz azt megtettük annak idején annak megjelenését követően. Most csak arra utalnánk, hogy annak a bizonyos ellátási rövidláncra vonatkozó akciókat jóváhagyó kormányhatározat mindmáig nem jelent meg, mint ahogy a minisztérium sem döntött arról, hogy az 51 százalék „hatósugarát” kiterjeszti-e vagy sem másabb termékekre is. E tekintetben azonban módosulás várható: az elmúlt hét végén Achim Irimescu mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter egy rendezvényen azt nyilatkozta, hogy a friss élelmiszeripari termékek fogalmát a hazai jogszabály nem tisztázta kellőképpen. Az európai jogszabályozás viszont világosan leszögezi, hogy mi értendő és milyen feltételeket kell teljesíteni egy terméknek ahhoz, hogy az bekerüljön a „friss termékek” kategóriájába. Szerinte a hazai jogszabályozásban akár a Coca-Cola, a sör vagy a zakuszka is friss termékként szerepel, szerepelhetne. Irimescu szerint ez nincs rendjén, és rendezni kell a dolgokat. Erre van idő és lehetőség, mert a törvénynek a vonatkozó szakasza csak a törvény megjelenését követő hat hónapon belül, azaz 2017. január 13-án lépik érvénybe. Hozzáfűzte azt is, hogy a szóban forgó kormányhatározatot előreláthatólag a mostani kormány, a Cioloș-kormány fogja elfogadni. Végezetül, de nem utolsósorban: e törvény egyes előírásai esetében is szükségeltetik az Európai Bizottság „rábólintása”. Hogy az milyen stádiumban van, nemigen lehet tudni. Achim Irimescu tárcavezető azt hangoztatta, hogy bizonyos információkat kérelmeztek a bizottság részéről, azokat megküldték, s reményei szerint az EB egyetértése tekintetében nem merülhetnek fel különösebb problémák. Egy helyett kettő Bizonyára olvasóink közül is sokan értesültek arról, hogy június 9-én az Európai Unió Bírósága (CJUE) helyet adott egy román állampolgár ama panaszának, miszerint őt egy Németországban megvásárolt használt gépkocsi forgalomba íratása végett 5300 lejes környezeti bélyegilleték befizetésére kötelezték. Megjegyzendő, hogy a bírósági döntés nem volt egyértelmű, mármint a tekintetben, hogy a környezetbélyeg összeegyeztethetetlen (lenne) az európai jogszabályozással. Legalábbis ez derült ki a bírósági döntés megindokolásából, amelyre reagálva a környezetvédelmi és erdőgazdálkodási minisztérium annak idején bejelentette, hogy létrehozott egy munkacsoportot, amely kielemzi a követendő utat. A szaktárca közleménye szerint megvizsgálandó a jelenlegi jogszabályozás módosítása, összhangban a hazai és az európai vonatkozó szabályzókkal. Idetartozik az is, hogy akkor, azaz június hónapban a parlamentben is vita tárgyát képezte ebben a tárgykörben egy jogszabályozás-módosítási javaslat. A minisztérium szerint erre is tekintettel lesznek, egyszersmind nyomatékolva, hogy nem lehet eltekinteni attól a követelménytől, miszerint „a szennyezőnek fizetnie kell” (mármint a környezetetszennyezőnek). Hogy mi történt júniustól errefelé, arról nem sokat tudni, azaz most már igen: miután a szenátusban hallgatólagosan elfogadták október 17-én a szociáldemokrata párt elnökének, Liviu Dragnea képviselőnek ama jogszabályozási kezdeményezését, miszerint eltörölnek 102 nem fiskális jellegű illetéket, köztük a környezeti bélyeget is, megszólalt Cristiana Pașca Palmer környezetvédelmi miniszter is. Lényegében megismételte azt, amit már annak idején mondott, nevezetesen, hogy több variánst is szem előtt tartanak. A legvalószínűbbnek azt a variánst tartja, miszerint az üzemanyagok kiskereskedelmi áraiba épülne bele egy nagyon kis összeg, másrészt pedig differenciált adózást alkalmaznának a járművekre azok környezetszennyezési foka (Euro 1, Euro 2, Euro 3 stb.) függvényében. Ami az előbbit illeti, a miniszter asszony tételesen úgy fogalmazott, hogy „egy teli tankra legfeljebb 2 lej”. Nyomatékolta azt is, hogy a környezetszennyezési illetéktől, illetve a környezetszennyezés okán megállapított fizetési kötelezettségtől nem lehet eltekinteni. Nem, mert az jelenti a környezeti alap bevételét, évi viszonylatban mintegy 1,2 milliárd lejt, s abból finanszíroznak számos jobbára közérdekű programot is, ezek között említette a roncsprogramot és a zöldház programot. Tehát, egyelőre konkrét elképzelés van, de döntés nincs. Amit tudni lehet, az az, hogy az illeték a jelenlegi formájában megszűnik, de valamit a helyébe fognak tenni. Cristina Palmer azt is sugalmazta, hogy a Cioloș-kormány mandátuma végéig talán meghozza a szükséges döntést. Ebben az ügyben a minap megszólalt a Romániai Autógyártók Egyesületének (ACAROM) elnöke is, Constantin Stroie, aki többek között azt hangoztatta, hogy amennyiben megszűnne a használt autókra kivetett illeték, akkor az is megtörténhetne, hogy minden egyes megvásárolt új személygépkocsira 12 használt jutna. Ez pedig a közlekedésbiztonság és a hazai autóipar szempontjából akár katasztrofális helyzetet is előidézhetne. Ezek szerint vannak illetéket támogató érvek is. Vagy inkább érdekek?... Hecser Zoltán