tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Sok múlik apróságokon…
Azt mindig is tudtam, hogy a sofőrök úgy általában nem lánynevelő intézetben tanulják a jó modort, ennek ellenére ismerek néhány nagyon kedves, udvarias, profi járművezetőt. Azt viszont nem tudtam, hogy azokra is, akik az ügyfelek telefonhívásait fogadják a szállítási vállalkozásoknál, ugyanaz a modortalanság és „pokróc-stílus” jellemző, mint egyik-másik buszsofőrre.
Kolozsvári utazásomat terveztem éppen – mivel nemrégiben hivatalos voltam a kincses városban egy konferenciára –, és igyekeztem minden lehetőséget számba venni, hogy a lehető legjobb és legolcsóbb variánst válasszam. Emiatt érdeklődtem több szállítási vállalkozásnál is, mivel tudtam, vannak olyan távolsági autóbuszjáratok, amelyek a kincsesen is áthaladnak. Ám meglepő választ kaptam az egyik vállalkozás „nemtudomkijétől” – aki telefonon válaszolt –, mivel arra a kérdésemre, hogy a Budapestre tartó járatuk áthalad-e Kolozsváron, azt mondta: „az attól függ, hogy lesz-e utas”. Ebből azt értettem, hogy kevés utas esetén még az is megtörténhet, hogy nem indítják az autóbuszt. Így hát tovább kérdeztem – többek közt tisztázni szerettem volna, legkésőbb mikor tudható meg, hogy egyáltalán indul vagy sem a járat –, a válaszoló pedig egyre türelmetlenebbül, egyre idegesebb hangnemben felelgetett a kérdéseimre. Mire odasjutottam, hogy megtudjam, mennyibe kerül a menetjegy Kolozsvárra, végképp elfogyott a türelme és dühösen rám ripakodott: „Most akkor felírjam, vagy sem?!” Mivel fogalmam nem volt, hova, miért akar felírni, tovább kérdeztem, és ezzel rontottam el mindent, mert erre a válaszoló ennyit mondott: „No, ha eldöntötte, hogy utazni akar, akkor hívjon!” S még mielőtt bármit szólhattam volna, „kinyomott”, azaz megszakította a hívást. Utazni természetesen akartam, de már biztos voltam benne, hogy nem ezzel a járattal…
Jánossy Alíz
